Az élet megy tovább, a következő blogom a nehezen megjegyezhető Zsombi.com - on olvasható.
Jó szórakozást!
Zsombi
16 órája
2009. november 1., vasárnap
2009. február 21., szombat
The End
Bede Márton szavaival élve: azért jó utazási blogot írni, mert pontosan tudható mikor kell abbahagyni: amikor hazaérkezel. Ez jutott eszembe, amikor 5 napja repülőnk kerekei megérintették Sztálinváros aszfaltját. Azonban mivel egy történet sem történet lezárás nélkül, következzen most az utolsó fejezet: tanulságok és jó tanácsok.
Az elmúlt héten mindenki 2 kérdéssel támad nekem: Melyik volt a legjobb hely, és mennyibe került ez a rövidke utazás. Az első kérdésre nehezebb válaszolni, először egy top3-at, aztán egy top5-öt állítottam össze, de mindig úgy éreztem, hogy a lényeg kimaradt. Követezzen hát az a lista (szigorúan időrendben), amit nem hagynék ki az életemből:
Seven Wells tavak - Langkawi szigete, Malajzia
Fullmoon party és Haad Salad – Kho Phangan szigete, Thaiföld
Királyi palota és kínai negyed – Bangkok, Thaiföld
Angkor Wat – Siem Reap, Kambodzsa
Mekong Delta – Saigon, Vietnam
Ha Long öböl – Hanoi, Vietnam
Guanzhou ékszervásár – Kína
Bantayan szigetén a bungalónk – Fülöp Szigetek
Hong Kong-i születésnap, madár- és aranyhalpiac – Hong Kong
És hogy mennyibe került ez a 49 nap?
A számla végösszege 852 947 forint. Ebből kb160 ezer az oda vissza repjegy, kb 50 ezer a túra előtti oltások és megvásárolt gyógyszerek, a maradék 640 ezer maga a túra, ami napi 13 ezer forintnak felel meg.
Hogy ez sok-e vagy kevés?
Nos ahhoz képest, hogy ebből vehettem volna egy autót, s akkor most nem fázna a fülem reggelenként, ahhoz képest sok. Ahhoz képest, hogy befektetéseim ezidő alatt a forint mélyrepülése miatt kb 2,5 milliót veszítettek értékéből, úgy hogy ezért semmit sem kaptam, nos… ahhoz képest nevetségesen kevés.
S hogy én hogy érzem? Szerintem ez volt az utóbbi évek legjobban elköltött néhány forintja. Azok kedvéért, akik hasonló túrán törik a fejüket, de kisseb költségvetés áll rendelkezésükre: ez a túra feleennyiből kihozható lett volna, könnyedén. A repjegyen és a gyógyszereken nem lehet spórolni (már ha nem vagy igen-igen kalandvágyó), de magán az úton sokat. Először is mi minden helyen 1-3 napot maradtunk, s az utazás ázsiában igen drága, így az vitte el pénzünk legalább felét. Ha tehát kevesebb város szerepel az útitervben, de hosszabb időre (3-6 nap) maradsz mindenhol, a túraköltségek azonnal feleződnek. Az sem segített nekünk, hogy igen feszes menetrenden voltunk, így nem várhattunk egy olcsóbb buszra vagy vonatra másnap. Ha viszont többet maradsz egy helyen, ezzel sincs gondod. A másik nagy spórolási lehetőség a szállás. Mi Anitával nem nagyon mentünk 12-15 dollárnál olcsóbb helyekre, de több hátizsákos útitársunk lakott 4-8 dolláros helyeken, amik még mindig tiszták és saját fürdőszobával rendelkeznek, legfeljebb a kilátás nem olyan szuper, távolabb van a part, nincsen saját terasz, vagy kisebb a szoba. Ha valaki ezeket a kompromisszumokat elbírja, újból jó nagyot vághat a költségekből. Ha pedig valaki kibírja, hogy legalább néhány nap kihagyja a homárt vagy a tigrisrákot a menüjéből, és nem iszik minden órában frissen facsart gyümölcslevet, szintén beljebb találhatja magát jópárszáz dollárral.
Szerencsére nekünk ezeken nem kellett gondolkoznunk, és ha újból indulnánk mindent ugyanígy csinálnánk.
Néhány jótanács:
- Sokkal-sokkal kevesebb dolgot vigyél magaddal, mint amennyiről gondolod, hogy szükséged lesz rá. Pl: 2 hónapra 3 póló bőven elég, mindenhol, minden nap tudsz mosatni fillérekért. Könyveket se vigyél, minden szálláson hatalmas angol és német nyelvű könyvtár van a hátizsákosok által otthagyott könyvekből, azokat tudod olvasni.
- Amin ne spórolj, az a malária elleni gyógyszer. Kétféle van a piacon, az egyik nagyon olcsó, a másik (Malaron) kb 30 ezer forint. Viszont az első olyan hallucinogén, hogy sok emberrel találkoztunk, akik egyszerűen abbahagyták a szedését, mert erős pánikrohamokat kaptak tőle, és a túra élvezhetetlenné vált. Maláriaövezetben abbahagyni a gyógyszer szedését amúgy elég kalandos vállalkozás.
- Ne igyál palackozott vizet, amelyet sokat kell szállítani, és a pillepalack szemetel is, inkább válaszd a frissen facsart gyümölcslevet, amelyet a szomszéd fáról szedtek…
- Alkudj! Mindig és mindenből. Bár az árak nevetségesnek fognak tűnni egész Ázsiában, ha nem alkudsz akkor a tíz dolláros szobádért a következő vendégtől már 12 dollárt kérnek, az utána következőtől már 15-öt. Kho Samui így lett Thaiföld egyik legdrágább szigete: néhány évvel ezelőtt sok német turista járt arrafelé, és annyira olcsónak találták, hogy senki sem alkudott éveken keresztül. Így mára, ha nem is európai az árszínvonal, de a szomszéd szigetekhez képest minden 4-5-ször annyiba kerül. Így ha vissza szeretnél menni Ázsiába életedben, vagy szeretnéd, hogy más is elutazhasson oda: Alkudj!
- Mindenki azt mondja, hogy ne igyál jeges italt, mert helyi csapvízből készítik, ne egyél olyan gyümölcsöt, amelyet csapvízzel mostak stb. Ez betarthatatlan. Mi inkább a következő tanácsot fogadtuk meg: az első 3 hétben minden egyes étkezés után igyál egy korty otthonról hozott jó minőségű Whiskyt. Ez megöl minden bacit, tisztán tart belül, és a túrád is mosolygósabb lesz… Mi ezt tettük, és semmi bajunk nem lett.
- Ne vásárolj multiknál az utad alatt. Minden elköltött dollárod egy szavazat is kétfajta világ között: az egyikben kis családi vállalkozások működtetik a boltokat és éttermeket, ahol a tulajdonos büszke arra, amit csinál, és szabad vállalkozóként éli életét. A másikban van Tesco, Starbucks és McDonalds, ahol alkalmazottak dolgoznak éppen annyiért, amennyiért még nem mondanak fel. Minden elköltött dollároddal azt segíted elő, hogy az egyik fajta világ fennmaradjon. Ha nem akarod, hogy Ázsia olyan legyen pár éven belül, mint kelet-Európa, messziről kerülöd az itthonról ismert logókat.
- Mosolyogj! Az ottaniak szemében te vagy Európa, és könnyen lehet, hogy te vagy az első fehér ember, akit látnak (na nem Bangkokban…). Rajtad múlik tehát, hogy mit fognak gondolni rólunk.
- És végül: élvezd az utazás minden percét, járj nyitott szemmel és elmével, mert életed egyik nagy csodáját élheted át.
Ez itt már tényleg a vége, marad a köszönetnyilvánítás:
- Ben unokatestvéremnek Londonban, hogy fülembe ültette a bolhát, és Anitának, aki addig rágta a fülem, míg végül megvettük a jegyeket…
- Szüleimnek, hogy vigyáztak a papagájunkra, és gyermekkoromban megtanították nekem: semmi sem lehetetlen
- Testvéremnek Kaminak, hogy tartotta itthon a frontot :)
Végül pedig minden jót szeretnék kívánni Perecz barátomnak, aki utazásunk alatt felmondott az Accenture-nél, és elhatározta, hogy nekivág a világnak és új életet kezd Ausztráliában. Csütörtökön indul a gépe, egy bőröndöt visz és biztos vagyok benne, hogy élete legjobb döntését hozta meg. Hajrá Perecz, szurkolunk neked!
Vivite Somnia!
Zsombor
Az elmúlt héten mindenki 2 kérdéssel támad nekem: Melyik volt a legjobb hely, és mennyibe került ez a rövidke utazás. Az első kérdésre nehezebb válaszolni, először egy top3-at, aztán egy top5-öt állítottam össze, de mindig úgy éreztem, hogy a lényeg kimaradt. Követezzen hát az a lista (szigorúan időrendben), amit nem hagynék ki az életemből:
Seven Wells tavak - Langkawi szigete, Malajzia
Fullmoon party és Haad Salad – Kho Phangan szigete, Thaiföld
Királyi palota és kínai negyed – Bangkok, Thaiföld
Angkor Wat – Siem Reap, Kambodzsa
Mekong Delta – Saigon, Vietnam
Ha Long öböl – Hanoi, Vietnam
Guanzhou ékszervásár – Kína
Bantayan szigetén a bungalónk – Fülöp Szigetek
Hong Kong-i születésnap, madár- és aranyhalpiac – Hong Kong
És hogy mennyibe került ez a 49 nap?
A számla végösszege 852 947 forint. Ebből kb160 ezer az oda vissza repjegy, kb 50 ezer a túra előtti oltások és megvásárolt gyógyszerek, a maradék 640 ezer maga a túra, ami napi 13 ezer forintnak felel meg.
Hogy ez sok-e vagy kevés?
Nos ahhoz képest, hogy ebből vehettem volna egy autót, s akkor most nem fázna a fülem reggelenként, ahhoz képest sok. Ahhoz képest, hogy befektetéseim ezidő alatt a forint mélyrepülése miatt kb 2,5 milliót veszítettek értékéből, úgy hogy ezért semmit sem kaptam, nos… ahhoz képest nevetségesen kevés.
S hogy én hogy érzem? Szerintem ez volt az utóbbi évek legjobban elköltött néhány forintja. Azok kedvéért, akik hasonló túrán törik a fejüket, de kisseb költségvetés áll rendelkezésükre: ez a túra feleennyiből kihozható lett volna, könnyedén. A repjegyen és a gyógyszereken nem lehet spórolni (már ha nem vagy igen-igen kalandvágyó), de magán az úton sokat. Először is mi minden helyen 1-3 napot maradtunk, s az utazás ázsiában igen drága, így az vitte el pénzünk legalább felét. Ha tehát kevesebb város szerepel az útitervben, de hosszabb időre (3-6 nap) maradsz mindenhol, a túraköltségek azonnal feleződnek. Az sem segített nekünk, hogy igen feszes menetrenden voltunk, így nem várhattunk egy olcsóbb buszra vagy vonatra másnap. Ha viszont többet maradsz egy helyen, ezzel sincs gondod. A másik nagy spórolási lehetőség a szállás. Mi Anitával nem nagyon mentünk 12-15 dollárnál olcsóbb helyekre, de több hátizsákos útitársunk lakott 4-8 dolláros helyeken, amik még mindig tiszták és saját fürdőszobával rendelkeznek, legfeljebb a kilátás nem olyan szuper, távolabb van a part, nincsen saját terasz, vagy kisebb a szoba. Ha valaki ezeket a kompromisszumokat elbírja, újból jó nagyot vághat a költségekből. Ha pedig valaki kibírja, hogy legalább néhány nap kihagyja a homárt vagy a tigrisrákot a menüjéből, és nem iszik minden órában frissen facsart gyümölcslevet, szintén beljebb találhatja magát jópárszáz dollárral.
Szerencsére nekünk ezeken nem kellett gondolkoznunk, és ha újból indulnánk mindent ugyanígy csinálnánk.
Néhány jótanács:
- Sokkal-sokkal kevesebb dolgot vigyél magaddal, mint amennyiről gondolod, hogy szükséged lesz rá. Pl: 2 hónapra 3 póló bőven elég, mindenhol, minden nap tudsz mosatni fillérekért. Könyveket se vigyél, minden szálláson hatalmas angol és német nyelvű könyvtár van a hátizsákosok által otthagyott könyvekből, azokat tudod olvasni.
- Amin ne spórolj, az a malária elleni gyógyszer. Kétféle van a piacon, az egyik nagyon olcsó, a másik (Malaron) kb 30 ezer forint. Viszont az első olyan hallucinogén, hogy sok emberrel találkoztunk, akik egyszerűen abbahagyták a szedését, mert erős pánikrohamokat kaptak tőle, és a túra élvezhetetlenné vált. Maláriaövezetben abbahagyni a gyógyszer szedését amúgy elég kalandos vállalkozás.
- Ne igyál palackozott vizet, amelyet sokat kell szállítani, és a pillepalack szemetel is, inkább válaszd a frissen facsart gyümölcslevet, amelyet a szomszéd fáról szedtek…
- Alkudj! Mindig és mindenből. Bár az árak nevetségesnek fognak tűnni egész Ázsiában, ha nem alkudsz akkor a tíz dolláros szobádért a következő vendégtől már 12 dollárt kérnek, az utána következőtől már 15-öt. Kho Samui így lett Thaiföld egyik legdrágább szigete: néhány évvel ezelőtt sok német turista járt arrafelé, és annyira olcsónak találták, hogy senki sem alkudott éveken keresztül. Így mára, ha nem is európai az árszínvonal, de a szomszéd szigetekhez képest minden 4-5-ször annyiba kerül. Így ha vissza szeretnél menni Ázsiába életedben, vagy szeretnéd, hogy más is elutazhasson oda: Alkudj!
- Mindenki azt mondja, hogy ne igyál jeges italt, mert helyi csapvízből készítik, ne egyél olyan gyümölcsöt, amelyet csapvízzel mostak stb. Ez betarthatatlan. Mi inkább a következő tanácsot fogadtuk meg: az első 3 hétben minden egyes étkezés után igyál egy korty otthonról hozott jó minőségű Whiskyt. Ez megöl minden bacit, tisztán tart belül, és a túrád is mosolygósabb lesz… Mi ezt tettük, és semmi bajunk nem lett.
- Ne vásárolj multiknál az utad alatt. Minden elköltött dollárod egy szavazat is kétfajta világ között: az egyikben kis családi vállalkozások működtetik a boltokat és éttermeket, ahol a tulajdonos büszke arra, amit csinál, és szabad vállalkozóként éli életét. A másikban van Tesco, Starbucks és McDonalds, ahol alkalmazottak dolgoznak éppen annyiért, amennyiért még nem mondanak fel. Minden elköltött dollároddal azt segíted elő, hogy az egyik fajta világ fennmaradjon. Ha nem akarod, hogy Ázsia olyan legyen pár éven belül, mint kelet-Európa, messziről kerülöd az itthonról ismert logókat.
- Mosolyogj! Az ottaniak szemében te vagy Európa, és könnyen lehet, hogy te vagy az első fehér ember, akit látnak (na nem Bangkokban…). Rajtad múlik tehát, hogy mit fognak gondolni rólunk.
- És végül: élvezd az utazás minden percét, járj nyitott szemmel és elmével, mert életed egyik nagy csodáját élheted át.
Ez itt már tényleg a vége, marad a köszönetnyilvánítás:
- Ben unokatestvéremnek Londonban, hogy fülembe ültette a bolhát, és Anitának, aki addig rágta a fülem, míg végül megvettük a jegyeket…
- Szüleimnek, hogy vigyáztak a papagájunkra, és gyermekkoromban megtanították nekem: semmi sem lehetetlen
- Testvéremnek Kaminak, hogy tartotta itthon a frontot :)
Végül pedig minden jót szeretnék kívánni Perecz barátomnak, aki utazásunk alatt felmondott az Accenture-nél, és elhatározta, hogy nekivág a világnak és új életet kezd Ausztráliában. Csütörtökön indul a gépe, egy bőröndöt visz és biztos vagyok benne, hogy élete legjobb döntését hozta meg. Hajrá Perecz, szurkolunk neked!
Vivite Somnia!
Zsombor
2009. február 16., hétfő
Hong Kong
Hong Kongba ejfel elott 5 perccel szallt le a repulonk, s igy egy roved buszozas utan hajnal fel kettokor csengettunk a kivetelesen elore lefoglalt szallasunk ajtajan. (Azert foglaltunk kivetelesen szobat, mert nem gondoltuk, hogy jo otlet lenne egy altalunk nem ismert nagyvarosban hajnal egykor szallast keresni). Szallasadonk alommal a szemeben orommel ujsagolta nekunk, hogy milyen szerencsesek vagyunk, mert mar csak a legnagyobb szoba ures a hostelben, s igy pont az jutott nekunk. El is kisert minket a szobaajtoig, azonban arra gondosan ugyelt, hogy ne jojjon be a szobaba. Eloszor azt hittem udvariassagbol, de hamar kiderult: harman meg allva sem fernenk be a szobaba… Minden utazotol hallottuk, hogy Hong Kongban a londonhoz hasonlo agyament ingatlanarak miatt igen kicsik a motelszobak, de azert a „legnagyobb szoba”-nal masra szamitottunk,. A szoba kb 6 m2 volt, a furdoszoba pedig kevesebb mint 1, úgy hogy volt benne egy wc, egy zuhany és egy csap…mindenki kepzelje el, hogy lehet ezt osszerakni.
Mindenesetre a hely valoban szuper tiszta volt, és az obolre volt kilatasunk, amit nem elveztunk sokaig, hisz villamgyorsan alomba merultunk. Masnap reggel lettem 30 eves, s miutan Anitatol reggel meghallgattam a Happy Birthday-t, gyorsan elindultunk Hong Kong szigete fele. Hong Kong varosa ugyanis tartalmaz egy kontinensi reszt és szigeteket, melybol a legnagyobb neve Hong Kong. Kompra szalltunk, és rovid hajokazas utan immar Hong Kong belvarosaban maszkaltunk. Itt ert elso szulinapi ajandekom: eletem elso 29,9 evet úgy toltottem, hogy sosem talalt el galamb. Nos, ez pont a szuletesnapomon megvaltozott, elore is jelezve, hogy eletemben innen kezdodik az igazan szerencses korszak. Elso latogatasunk a Cetral Plazaba vezetett, ami HK masodik legmagasabb epulete, és a legmagasabb, amibe kialakitottak egy kulsosok altal is latogathato panorama emeletet. Ide fellifteztunk és gyonyorkodtunk a varosban, ami igazabol csak és kizarolag felhokarcolokbol all. HK a szemunkban New York és London egy furcsa kevereke, a felhokarcolokkal, a taxikkal, a rohano oltonyosokkel, a metroval, a szuperluxus boltokkal és hipermodern apartmanokkal. Egyvalami hasznos ujitast adtak a modern metropolisz hangulathoz: a megemelt jardaszintet. A jarda ugyanis HK-ban a masodik emeleten talalhato, itt kot ossze minden felhokarcolot kis hidakkal. Igy a foldszinti utak teljesen a taxik és buszok birodalma, melyeknek igy ritkabban kell lassitaniuk, s a gyalogosoknak sem kell tartaniuk a gazolastol, s talan a levego is jobb egy kicsit 6 meterrel a kipufogok felett. Masodik felhokarcolonk meglatogatasa utan (melynek a filmekbol is ismert kulso uveglift fut vegig az oldalan, elekepeszto jot teve teriszonyomnak) a hires Hong kongi dupla emeletes villamosra szalltunk, és elkocsikaztunk a Spring Garden Lane marketre, ahol meg is ebedeltunk, majd turankat a vilag leghosszabb mozgolepcsojen folytattuk. Hong Kong szigeten ugyanis van egy hegy, ami a megszallo angoloknak mar tulsagosan magas volt ahhoz, hogy felgyalogoljanak ra. Igy a regi idokben a helyiek cipeltek fel oket a csucsra, de a mozgolepcso feltalalasaval megoldodott ez a problema: egyszeruen epitettek egy egesz varoson atero, szuperhosszu fedett mozgolepcsot, mely gyakorlatilag az obol szintjerol felvisz a hegyre midenfele megerolteto regimodi setalgatas helyett. A vilag tobbi reszet gyarmatosito angolok úgy fest valamivel fittebbek voltak, mert sem Ausztaliabol, sem Indiabol nem hallottam meg a jardak helyett epitett hatalmas mozgolepcso komplexumokrol…
A lepcso tetejen bejartuk az allatkertet, és egy hatalmas madarkertet is, mely egy hatalmas, 3000 negyzetmeteres ropde, melyben tobb, mint 600 gyonyoru tropusi madar el szabadon. Eszrevettuk azonban, hogy e madarak elenk csivitelese a kornyekbeli szabad madarakat is a ropde kore vonzza, s igy mar a halon kivul lattunk repkedni egy szuperhangosan rikacsolo kakaducsoportot, valamint szamtalan papagajt, tropusi rigot és pintyet. Ekkor szuletett meg fejemben a masnapi madaras otlet.
A ropde utan felhivtuk Hong Kongban elo baratainkat, akikkel utoljara jopar eve az USAban talalkoztunk, hogy hol tudunk osszefutni veluk. Mint kiderult az egyikuk, Nicky a kozelben dolgozott, s fel oran belul vegzett is, igy vele kezdtuk a varos bejarasat. Az ingatlanpiacrol elmondta, hogy pontosan 2 hete fizettek ki szulei lakasanak utolso reszletet, és elkepesztoen halas a sorsnak, hogy szulei ilyen gazdagok, mert Hong Kong az a varos, ahol senki nem engedhet meg maganak sajat lakast. Az o apartmanja kicsit kisebb, mint 50 negyzetmeter, és 3,5 millio Hong kongi dollart er (ez kb 110 millio Forintnak felel meg). Az ingatlanos aremelkedesekre jellemzo, hogy mikor anyukaja 15 evvel ezelott az elso torlesztoreszletet befizette, a kis lakast meg 800.000 dollrra ertekeltek, am azota a mar amugy is magas lakasarak megnegyszerezodtek. Nem csoda, hogy HK-ban a legalacsonyabb epulet 15 emeletes, (az új epitesueknek 35-40 emelet alatt neki sem latnak), mert a telkek ara annyira csillagaszati, hogy meg 40 emeletnyi appartman epitesevel is csak ilyen szintre sikerul „leszoritani” egy-egy lakas arat. Az amerikai vagy angol ingatlanlufitol itt azert nem kell tartani, mert Hong Kong terulete veges (kicsit tobb, mint 1000 km2), lakossaga egyre no (jelenleg 7 millio) és mar 100%-osan be van epitve, azaz csak úgy tudnak új hazat epiteni, ha egy regit lebontanak. Mire ezt elmeselte, mar Jeffrey baratunk is csatlakozott hozzank, hogy elvigyenek minket egy igazi helyi etterembe, ahol nincsenek kulfoldiek, expatok. HK ugyanis a tobbi azsiai allomasunkkal szemben csak úgy hemzsgeg a kulfoldi, jelemzoen amerikai, angol, nemet és holland emberektol, akik jellemzoen a multik helyi vallalatainal dolgoznak. Ez viszont azzal jar, hogy HK-ban van egy csomo angol pub, nemet sorozo, és amerikai sportbar. Na ezekbe nem akartunk menni. Barataink segitsegevel azonban eljutottunk egy vegtelenul lokalis helyre, ahol csak kinai nyelvu etlap volt, melyen meg a segito forditas utan is nagyreszt szamunkra ismeretlen fogasok szerepeltek. Vegul csigaporkoltet, és egy fura izu halbol keszult tesztas etelt rendeltunk, illetve rendelt nekunk Nicky és Jeff. Anita a vacsi vegen meg egy tortat és harom gyertyat is varazsolt valahonnan, igy vegul tokeletes lett a szulinapi party. A hosszura nyult vacsi utan meg baratainkkal beszelgetve setaltunk a varosban, majd ejfel korul elbucsuztunk, s megbeszeltuk Jeff-fel masnap is talalkozunk.
Masnap kicsit keson ebredtunk, igy sietni kellett, hogy elerjuk a 11 orara megbeszelt talalkozot Jeffreyvel a helyi madarpiac elott. Hong Kong altalunk legjobban vart latvanyossaga ugyanis a madarpiac és az aranyhalpiac. Ezeket úgy kell elkepzelni, mint egy-egy nagyon hosszu utcat, melynek mindket oldalan madarboltok (aranyhalboltok) talalhatok, melyben millionyi gyonyoru tropusi madar (aranyhal fajta) varja, hogy a piacon hemzsego tomeg hazavigye. Egy-masfel oras setalgatas utan a madarpiacbol lassan kezdett elegunk lenni, ezert elkezdtem alkudozni egy gyonyoruseges tropusi rigora, mely egy falatnyi kalickaban varta sorsa jobbra fordulasat. Valenton nap leven az arus is jo kedveben volt, igy hamar egymas tenyerebe csaptunk, s madarkamat ovatosan betette egy perforalt papirzsakba. A madarpiac pont Hong Kong hataraban, a tropusi esoerdo szelen talalhato, s ide igyekeztunk. Arra gondoltam ugyanis, hogy két honapos turanknak legyen rajtunk kivul olyan haszonelvezoje, akinek szinten gyokeresen megvaltozik jo iranyban az elete. Egy kalitkaban elo madarka erre idealis alany volt. Mikor az erdo szelehez ertunk, ovatosan kitartuk a papirzsak szajat, s a Hong Kong kornyeken amugy is honos kis rigo: huss kirepult belole. Az elso 3-4 percben teljesen meg volt illetodve gyorsan jott szabadsagan, s tolunk egy karnyujtasnyira ugralt és csipogott egy agon. Majd megerezte, hogy mostantol nem kell visszaternie szukos otthonaba, s szarnyait eleteben eloszor igazabol kiprobalva elrepult. Eloszor csak egy kozeli bokorra szallt, majd onnen egy tavolabbi fara, vegul egeszen hosszu utat megteve egy tavoli fa tetejere. „Elj boldogan, szabadon kis rigo” – gondoltuk, és elballagtunk. (Szolgalati kozlemeny: aki allatokat szeretne szabadon engedni, mindig ugyeljen ra, hogy csak helyben honos fajjal tegye ezt!!!)
A madarpiac utan meg az aranyhalpiacon toltottunk kozel 3 orat, csodalva a gyonyoru halakat, teknosoket és bekakat. Itt vettuk eszre, hogy kezd rankesteleni, igy taxiba pattantunk, és a kikotohoz robogtunk. Innen lathato ugyanis Hong Kong egy fo esti attrakcioja: a Fenyszimfonia. A tuloldalon allo tobbszaz felhokarcolo ugyanis fel van szerelve kulonbozo színes fenyrudakkal és lezerekkel, melyek este 8kor, a partrol sugarzott zenere osszehangolt tancba kezdenek. Elkepeszto latni, ahogy tobbszaz, hatalmas epulet villan fel, hullamzik, jatekosan, vagy eppen egy fenylabda egyikrol a masikra pattan.
Ilyet sem latni mashol a vilagon, igy turanknak tokeletes lezarasa volt ez a szimfonia. Elbucsuztunk Jefftol, visszaballagtunk a csoppnyi hotelszobaba, utkozben etvagyunkat egy sushibarban csillapitottuk, és elkezdtuk osszepakolni hatizsakunkat a masnapi utra, haza, Magyarorszagra…
Mindenesetre a hely valoban szuper tiszta volt, és az obolre volt kilatasunk, amit nem elveztunk sokaig, hisz villamgyorsan alomba merultunk. Masnap reggel lettem 30 eves, s miutan Anitatol reggel meghallgattam a Happy Birthday-t, gyorsan elindultunk Hong Kong szigete fele. Hong Kong varosa ugyanis tartalmaz egy kontinensi reszt és szigeteket, melybol a legnagyobb neve Hong Kong. Kompra szalltunk, és rovid hajokazas utan immar Hong Kong belvarosaban maszkaltunk. Itt ert elso szulinapi ajandekom: eletem elso 29,9 evet úgy toltottem, hogy sosem talalt el galamb. Nos, ez pont a szuletesnapomon megvaltozott, elore is jelezve, hogy eletemben innen kezdodik az igazan szerencses korszak. Elso latogatasunk a Cetral Plazaba vezetett, ami HK masodik legmagasabb epulete, és a legmagasabb, amibe kialakitottak egy kulsosok altal is latogathato panorama emeletet. Ide fellifteztunk és gyonyorkodtunk a varosban, ami igazabol csak és kizarolag felhokarcolokbol all. HK a szemunkban New York és London egy furcsa kevereke, a felhokarcolokkal, a taxikkal, a rohano oltonyosokkel, a metroval, a szuperluxus boltokkal és hipermodern apartmanokkal. Egyvalami hasznos ujitast adtak a modern metropolisz hangulathoz: a megemelt jardaszintet. A jarda ugyanis HK-ban a masodik emeleten talalhato, itt kot ossze minden felhokarcolot kis hidakkal. Igy a foldszinti utak teljesen a taxik és buszok birodalma, melyeknek igy ritkabban kell lassitaniuk, s a gyalogosoknak sem kell tartaniuk a gazolastol, s talan a levego is jobb egy kicsit 6 meterrel a kipufogok felett. Masodik felhokarcolonk meglatogatasa utan (melynek a filmekbol is ismert kulso uveglift fut vegig az oldalan, elekepeszto jot teve teriszonyomnak) a hires Hong kongi dupla emeletes villamosra szalltunk, és elkocsikaztunk a Spring Garden Lane marketre, ahol meg is ebedeltunk, majd turankat a vilag leghosszabb mozgolepcsojen folytattuk. Hong Kong szigeten ugyanis van egy hegy, ami a megszallo angoloknak mar tulsagosan magas volt ahhoz, hogy felgyalogoljanak ra. Igy a regi idokben a helyiek cipeltek fel oket a csucsra, de a mozgolepcso feltalalasaval megoldodott ez a problema: egyszeruen epitettek egy egesz varoson atero, szuperhosszu fedett mozgolepcsot, mely gyakorlatilag az obol szintjerol felvisz a hegyre midenfele megerolteto regimodi setalgatas helyett. A vilag tobbi reszet gyarmatosito angolok úgy fest valamivel fittebbek voltak, mert sem Ausztaliabol, sem Indiabol nem hallottam meg a jardak helyett epitett hatalmas mozgolepcso komplexumokrol…
A lepcso tetejen bejartuk az allatkertet, és egy hatalmas madarkertet is, mely egy hatalmas, 3000 negyzetmeteres ropde, melyben tobb, mint 600 gyonyoru tropusi madar el szabadon. Eszrevettuk azonban, hogy e madarak elenk csivitelese a kornyekbeli szabad madarakat is a ropde kore vonzza, s igy mar a halon kivul lattunk repkedni egy szuperhangosan rikacsolo kakaducsoportot, valamint szamtalan papagajt, tropusi rigot és pintyet. Ekkor szuletett meg fejemben a masnapi madaras otlet.
A ropde utan felhivtuk Hong Kongban elo baratainkat, akikkel utoljara jopar eve az USAban talalkoztunk, hogy hol tudunk osszefutni veluk. Mint kiderult az egyikuk, Nicky a kozelben dolgozott, s fel oran belul vegzett is, igy vele kezdtuk a varos bejarasat. Az ingatlanpiacrol elmondta, hogy pontosan 2 hete fizettek ki szulei lakasanak utolso reszletet, és elkepesztoen halas a sorsnak, hogy szulei ilyen gazdagok, mert Hong Kong az a varos, ahol senki nem engedhet meg maganak sajat lakast. Az o apartmanja kicsit kisebb, mint 50 negyzetmeter, és 3,5 millio Hong kongi dollart er (ez kb 110 millio Forintnak felel meg). Az ingatlanos aremelkedesekre jellemzo, hogy mikor anyukaja 15 evvel ezelott az elso torlesztoreszletet befizette, a kis lakast meg 800.000 dollrra ertekeltek, am azota a mar amugy is magas lakasarak megnegyszerezodtek. Nem csoda, hogy HK-ban a legalacsonyabb epulet 15 emeletes, (az új epitesueknek 35-40 emelet alatt neki sem latnak), mert a telkek ara annyira csillagaszati, hogy meg 40 emeletnyi appartman epitesevel is csak ilyen szintre sikerul „leszoritani” egy-egy lakas arat. Az amerikai vagy angol ingatlanlufitol itt azert nem kell tartani, mert Hong Kong terulete veges (kicsit tobb, mint 1000 km2), lakossaga egyre no (jelenleg 7 millio) és mar 100%-osan be van epitve, azaz csak úgy tudnak új hazat epiteni, ha egy regit lebontanak. Mire ezt elmeselte, mar Jeffrey baratunk is csatlakozott hozzank, hogy elvigyenek minket egy igazi helyi etterembe, ahol nincsenek kulfoldiek, expatok. HK ugyanis a tobbi azsiai allomasunkkal szemben csak úgy hemzsgeg a kulfoldi, jelemzoen amerikai, angol, nemet és holland emberektol, akik jellemzoen a multik helyi vallalatainal dolgoznak. Ez viszont azzal jar, hogy HK-ban van egy csomo angol pub, nemet sorozo, és amerikai sportbar. Na ezekbe nem akartunk menni. Barataink segitsegevel azonban eljutottunk egy vegtelenul lokalis helyre, ahol csak kinai nyelvu etlap volt, melyen meg a segito forditas utan is nagyreszt szamunkra ismeretlen fogasok szerepeltek. Vegul csigaporkoltet, és egy fura izu halbol keszult tesztas etelt rendeltunk, illetve rendelt nekunk Nicky és Jeff. Anita a vacsi vegen meg egy tortat és harom gyertyat is varazsolt valahonnan, igy vegul tokeletes lett a szulinapi party. A hosszura nyult vacsi utan meg baratainkkal beszelgetve setaltunk a varosban, majd ejfel korul elbucsuztunk, s megbeszeltuk Jeff-fel masnap is talalkozunk.
Masnap kicsit keson ebredtunk, igy sietni kellett, hogy elerjuk a 11 orara megbeszelt talalkozot Jeffreyvel a helyi madarpiac elott. Hong Kong altalunk legjobban vart latvanyossaga ugyanis a madarpiac és az aranyhalpiac. Ezeket úgy kell elkepzelni, mint egy-egy nagyon hosszu utcat, melynek mindket oldalan madarboltok (aranyhalboltok) talalhatok, melyben millionyi gyonyoru tropusi madar (aranyhal fajta) varja, hogy a piacon hemzsego tomeg hazavigye. Egy-masfel oras setalgatas utan a madarpiacbol lassan kezdett elegunk lenni, ezert elkezdtem alkudozni egy gyonyoruseges tropusi rigora, mely egy falatnyi kalickaban varta sorsa jobbra fordulasat. Valenton nap leven az arus is jo kedveben volt, igy hamar egymas tenyerebe csaptunk, s madarkamat ovatosan betette egy perforalt papirzsakba. A madarpiac pont Hong Kong hataraban, a tropusi esoerdo szelen talalhato, s ide igyekeztunk. Arra gondoltam ugyanis, hogy két honapos turanknak legyen rajtunk kivul olyan haszonelvezoje, akinek szinten gyokeresen megvaltozik jo iranyban az elete. Egy kalitkaban elo madarka erre idealis alany volt. Mikor az erdo szelehez ertunk, ovatosan kitartuk a papirzsak szajat, s a Hong Kong kornyeken amugy is honos kis rigo: huss kirepult belole. Az elso 3-4 percben teljesen meg volt illetodve gyorsan jott szabadsagan, s tolunk egy karnyujtasnyira ugralt és csipogott egy agon. Majd megerezte, hogy mostantol nem kell visszaternie szukos otthonaba, s szarnyait eleteben eloszor igazabol kiprobalva elrepult. Eloszor csak egy kozeli bokorra szallt, majd onnen egy tavolabbi fara, vegul egeszen hosszu utat megteve egy tavoli fa tetejere. „Elj boldogan, szabadon kis rigo” – gondoltuk, és elballagtunk. (Szolgalati kozlemeny: aki allatokat szeretne szabadon engedni, mindig ugyeljen ra, hogy csak helyben honos fajjal tegye ezt!!!)
A madarpiac utan meg az aranyhalpiacon toltottunk kozel 3 orat, csodalva a gyonyoru halakat, teknosoket és bekakat. Itt vettuk eszre, hogy kezd rankesteleni, igy taxiba pattantunk, és a kikotohoz robogtunk. Innen lathato ugyanis Hong Kong egy fo esti attrakcioja: a Fenyszimfonia. A tuloldalon allo tobbszaz felhokarcolo ugyanis fel van szerelve kulonbozo színes fenyrudakkal és lezerekkel, melyek este 8kor, a partrol sugarzott zenere osszehangolt tancba kezdenek. Elkepeszto latni, ahogy tobbszaz, hatalmas epulet villan fel, hullamzik, jatekosan, vagy eppen egy fenylabda egyikrol a masikra pattan.
Ilyet sem latni mashol a vilagon, igy turanknak tokeletes lezarasa volt ez a szimfonia. Elbucsuztunk Jefftol, visszaballagtunk a csoppnyi hotelszobaba, utkozben etvagyunkat egy sushibarban csillapitottuk, és elkezdtuk osszepakolni hatizsakunkat a masnapi utra, haza, Magyarorszagra…
2009. február 13., péntek
Harminc
Ma vagyok harmic eves, igy gondoltam ideje egy szamvetesnek. A megkezdett irasom azonban meg nem keszult el, igy most inkabb beszeljen helyettem Steve Jobs arrol, hogy ot mire tanitotta az elet. Szerintem az elmult evek egyik legzsenialisabb beszede. Valoban paratlan.
Az angolul kevesbbe tudok itt megtalaljak a beszedet magyar felirattal:
http://fns.csokolade.hu/?p=396
Csodaszep napot!
Zsombor
Az angolul kevesbbe tudok itt megtalaljak a beszedet magyar felirattal:
http://fns.csokolade.hu/?p=396
Csodaszep napot!
Zsombor
2009. február 11., szerda
Bantayan
Harmincadik szulinapunk kozeledten olyan helyet kerestunk, aminek parja nincs.
Miutan Malapascua kicsit kicsinek bizonyult ehhez, egeszen egyszeruen megkerdeztuk a helyieket melyik a Fulop szigetek legszebb szigete. Azt valaszoltak Bantayan. Igy sved baratainkkal egyik reggel kimentunk a partra, bereltunk egy helyi halaszbarkat halasszal egyutt, s megkertuk vigyen at minket Bantayanra. A halaszbarkat itt nem ugy kell elkepzelni, mint a Ha Long obol beli ketszintes barkankat, inkabb ugy, mint egy kis evezos csonakot, amelyre a ket oldalan egy-egy bambuszbotot erositettek, hogy a nagy hullamokban se boruljon be, a vegen pedig egy hazilag barkacsolt kis motor dolgozik. Mivel aznap a partrol eleg nyugodtnak tunt a tenger, nem nagyon aggodtunk, mikor reggel 9 ora korul, ket bananos-csokis palacsinta utan felszalltunk a fedelzetre. Az utazas maga is csudajo volt, a parti sima viz utan a partoktol nehany kilometerre mar 3-4 meteres hullamok hatan fickandozott kis csonakunk, de az elkepesztoen azurkek viz nem ugy festett, mint aki el akarna nyelni minket, igy alig 3 ora csonakazas utan megerkeztunk Bantayara. Itt a parton allomasozo triciklisektol megkerdeztuk, melyik a sziget legszebb resze. Mint kiderul ez a Santa Fe melletti partszakasz, ugyhogy kis riskainkat ide iranyitottuk. Itt harom maroknyi bungalo allt a tengerparton. Az egyik bungalo-csoport egy alomszep feherhomokos foldnyelv vegen uldogelt. Ide besetaltunk, es megkerdeztuk van-e szabad hely. Mint kiderul osszesen egy szabad haziko volt, amibol ma koltoztek ki lakoi: a tengerhez legkozelebb fekvo, a foldnyelv csucsan. Sved barataink ezt Anita szulinapjara valo tekintetel nekunk ajanlottak, s ok besetaltak a szomszedos bungalokhoz szallast keresni. Azonnal megneztuk, es taskainkat mar ki sem pakoltuk a bungalobol. Vilagos volt, hogy ha van a vilagnak csodaja, az itt van.
Ha agyamban felulok, a tengert latom az ablakon keresztul. Ha bal oldalamon fekszem, a tengert latom. Ha jobb oldalamon fekszem, a tengert latom. Ha zuhanyzok, a tengert latom. Ha fogat mosok, a tengert latom. Ha a szobaban az egyetlen fal fele fordulok, ahol nincs ablak, meg ott is a tengert latom, mert egy bazinagy tukor van a falon, amiben a hatam mogott levo tenger latszik. Az egyetlen modszer, hogy a bungalobol ne pontosan a tengerre nezzek, az az, ha a hatamon nyitott szemmel fekszem az agyon. Merthogy ekkor a plafont latom, amire csak a tenger hullamainak tukorkepet vetiti a nap :)
A tenger pontosan 6 lepesre kezdodik bungalonk ajtajatol (apalykor 9 lepes). Az egyetlen dolog, ami ezt a 6 lepest megzavarhatja az a fuggoagy, ami a veranda tartooszlopa es egy, pontosan a tengerparton nott palma koze lett kifeszitve, hogy ha esetleg a furdozes utan 6 lepesnel kevesebb utan szeretnenk leheveredni...
A homok olyan feher, es a nap olyan szikrazoan sut, hogy a helyiek csak hegesztoszemuvegben jarkalnak… :)
Minket persze nem zavar a tulzott feny. Ezert jottunk. Ez hely ket honapos turank csucsa, a valodi paradicsom. Kivanom, hogy mindannyian jussatok el ide.
A víz azurkek, es elkepesztoen tiszta. A part kozeleben pizza nagysagu, narancssarga, lila es fekete tengeri csillagok, alma nagysagu, pottyos gombhalak, komor tekintetu csoros csukak es bekesen maszkalo remeterakok elvezik az eletet. A parton csak este kezdodik a nyuzsges, mikor a nap alabbhagyott perzselo tuzessegebol. Husos testu gekkok es gyumolcsevo színes gyikok bujnak elo a palmak levelei kozul. A bungalok kozott apro cickanyok cikaznak, el-elfutva a rovarzsakmanyuk utan bekesen ballago parti varangyok kozott. Az egesz tarsasagot apro, furge deneverek figyelik a levegobol, akik feje felett viszont elegans feher estelyibe oltozott cserek lejtik tancukat. Az egesz zsongas kozepen pedig ott ulunk mi, es figyeljuk az ezernyi csodat… nem ketseges, hogy ez a vilag minden vilagok legjobbika.
A helyi iskolaban (melynek –csakugy, mint a helyi templomoknak- termeszetesen nincs fala, csak teteje, hisz allando a kellemes meleg) 10kor kezdodik a tanitas. Ezelott kicsivel feher ingbe es sotet nadragba oltozott gyonyoru filippino gyerekek hada lepi el az utcakat, es mind mosolyogva rohan az iskola fele. Nem csoda hogy szeretnek tanulni, hisz itt mar gyerekkoruktol fogva olyan pozitiv visszacsatolasokat kapnak, melyrol egy europai vagy amerikai diak nem is almodhat: a kisvarosok utcacskai es terei tele vannak aggatva kisebb nagyobb molinokkal, melyen ilyen, es ehhez hasonlo feliratok vannak:
„Anyu, apu es batyo gratulal Elizabethnek a szep bizonyitvanyhoz!”
„Nagyi, Nagypapi es buszke arra, hogy Peter 7. lett a cebui futoversenyen”
En persze, mivel a szigetek kicsik, es mindenki ismer mindenkit, az ilyen gratulalo molinok megjelenese utan az egesz kozosseg buszke lesz Elizabethre vagy Peterre. Azt mondom jobb, mintha Pepsi-s oriasplakatokkal lenne kitapetazva a varos..,
En mondom, ez az orszag fantasztikus. Mindenki elvezi eletenek minden percet, s ugy is viselkedik. Besetaltunk a helyi piacra, ahol persze mi lettunk az egyik latvanyossag, hisz feherekkel nem nagyon talakoztunk itt sem… Mindenesetre minden arus dalol, a pincerek mosolyogva enekelve setalgatnak az asztalok kozott, a zoldsegarus neha tancra perdul. Amikor megkerdezem a rizsarustol, aki 11 fele rizst arul, hogy lefenykepezhetem-e portekajat (es azt gondolna az ember, hogy rizsarusnak lenni a vilag legunalmasabb foglalkozasa, hisz egesz nap feher magokat teszel papirzsakba es lemered oket merleggel) szoval o megkerdezi, hogy rajta lehet-e a kepen, mert igen buszke arra, hogy az egesz szigeten a legjobb rizst o arulja. Ez az orszag hihetetlen. 4 nap alatt teljesen beleszerettem. Meg is fogadtuk, hogy ha ugy hozna a sors, hogy annyi penzunk lesz, hogy nem kell tobbet dolgoznunk erte, akkor eljovunk ide Anitaval egy evre. O festeni szeretne, en pedig angolt es matekot tanitanek a helyi iskolaban.
Mikor kiderult, Anitanak szulinapja van, a szomszedban lako neni az utcan hangosan elenekelte neki a Happy Brithday-t, es este meg hazilag sutott sutit is hozott at. A pincerlanyok azota Birthday-girlnek szolitjak, es ha lehet, meg inkabb mosolyognak ra.
Az kell, hogy mondjam, az egesz Fulop szigetek egy oriasi mosoly. Es imadom!
Miutan Malapascua kicsit kicsinek bizonyult ehhez, egeszen egyszeruen megkerdeztuk a helyieket melyik a Fulop szigetek legszebb szigete. Azt valaszoltak Bantayan. Igy sved baratainkkal egyik reggel kimentunk a partra, bereltunk egy helyi halaszbarkat halasszal egyutt, s megkertuk vigyen at minket Bantayanra. A halaszbarkat itt nem ugy kell elkepzelni, mint a Ha Long obol beli ketszintes barkankat, inkabb ugy, mint egy kis evezos csonakot, amelyre a ket oldalan egy-egy bambuszbotot erositettek, hogy a nagy hullamokban se boruljon be, a vegen pedig egy hazilag barkacsolt kis motor dolgozik. Mivel aznap a partrol eleg nyugodtnak tunt a tenger, nem nagyon aggodtunk, mikor reggel 9 ora korul, ket bananos-csokis palacsinta utan felszalltunk a fedelzetre. Az utazas maga is csudajo volt, a parti sima viz utan a partoktol nehany kilometerre mar 3-4 meteres hullamok hatan fickandozott kis csonakunk, de az elkepesztoen azurkek viz nem ugy festett, mint aki el akarna nyelni minket, igy alig 3 ora csonakazas utan megerkeztunk Bantayara. Itt a parton allomasozo triciklisektol megkerdeztuk, melyik a sziget legszebb resze. Mint kiderul ez a Santa Fe melletti partszakasz, ugyhogy kis riskainkat ide iranyitottuk. Itt harom maroknyi bungalo allt a tengerparton. Az egyik bungalo-csoport egy alomszep feherhomokos foldnyelv vegen uldogelt. Ide besetaltunk, es megkerdeztuk van-e szabad hely. Mint kiderul osszesen egy szabad haziko volt, amibol ma koltoztek ki lakoi: a tengerhez legkozelebb fekvo, a foldnyelv csucsan. Sved barataink ezt Anita szulinapjara valo tekintetel nekunk ajanlottak, s ok besetaltak a szomszedos bungalokhoz szallast keresni. Azonnal megneztuk, es taskainkat mar ki sem pakoltuk a bungalobol. Vilagos volt, hogy ha van a vilagnak csodaja, az itt van.
Ha agyamban felulok, a tengert latom az ablakon keresztul. Ha bal oldalamon fekszem, a tengert latom. Ha jobb oldalamon fekszem, a tengert latom. Ha zuhanyzok, a tengert latom. Ha fogat mosok, a tengert latom. Ha a szobaban az egyetlen fal fele fordulok, ahol nincs ablak, meg ott is a tengert latom, mert egy bazinagy tukor van a falon, amiben a hatam mogott levo tenger latszik. Az egyetlen modszer, hogy a bungalobol ne pontosan a tengerre nezzek, az az, ha a hatamon nyitott szemmel fekszem az agyon. Merthogy ekkor a plafont latom, amire csak a tenger hullamainak tukorkepet vetiti a nap :)
A tenger pontosan 6 lepesre kezdodik bungalonk ajtajatol (apalykor 9 lepes). Az egyetlen dolog, ami ezt a 6 lepest megzavarhatja az a fuggoagy, ami a veranda tartooszlopa es egy, pontosan a tengerparton nott palma koze lett kifeszitve, hogy ha esetleg a furdozes utan 6 lepesnel kevesebb utan szeretnenk leheveredni...
A homok olyan feher, es a nap olyan szikrazoan sut, hogy a helyiek csak hegesztoszemuvegben jarkalnak… :)
Minket persze nem zavar a tulzott feny. Ezert jottunk. Ez hely ket honapos turank csucsa, a valodi paradicsom. Kivanom, hogy mindannyian jussatok el ide.
A víz azurkek, es elkepesztoen tiszta. A part kozeleben pizza nagysagu, narancssarga, lila es fekete tengeri csillagok, alma nagysagu, pottyos gombhalak, komor tekintetu csoros csukak es bekesen maszkalo remeterakok elvezik az eletet. A parton csak este kezdodik a nyuzsges, mikor a nap alabbhagyott perzselo tuzessegebol. Husos testu gekkok es gyumolcsevo színes gyikok bujnak elo a palmak levelei kozul. A bungalok kozott apro cickanyok cikaznak, el-elfutva a rovarzsakmanyuk utan bekesen ballago parti varangyok kozott. Az egesz tarsasagot apro, furge deneverek figyelik a levegobol, akik feje felett viszont elegans feher estelyibe oltozott cserek lejtik tancukat. Az egesz zsongas kozepen pedig ott ulunk mi, es figyeljuk az ezernyi csodat… nem ketseges, hogy ez a vilag minden vilagok legjobbika.
A helyi iskolaban (melynek –csakugy, mint a helyi templomoknak- termeszetesen nincs fala, csak teteje, hisz allando a kellemes meleg) 10kor kezdodik a tanitas. Ezelott kicsivel feher ingbe es sotet nadragba oltozott gyonyoru filippino gyerekek hada lepi el az utcakat, es mind mosolyogva rohan az iskola fele. Nem csoda hogy szeretnek tanulni, hisz itt mar gyerekkoruktol fogva olyan pozitiv visszacsatolasokat kapnak, melyrol egy europai vagy amerikai diak nem is almodhat: a kisvarosok utcacskai es terei tele vannak aggatva kisebb nagyobb molinokkal, melyen ilyen, es ehhez hasonlo feliratok vannak:
„Anyu, apu es batyo gratulal Elizabethnek a szep bizonyitvanyhoz!”
„Nagyi, Nagypapi es buszke arra, hogy Peter 7. lett a cebui futoversenyen”
En persze, mivel a szigetek kicsik, es mindenki ismer mindenkit, az ilyen gratulalo molinok megjelenese utan az egesz kozosseg buszke lesz Elizabethre vagy Peterre. Azt mondom jobb, mintha Pepsi-s oriasplakatokkal lenne kitapetazva a varos..,
En mondom, ez az orszag fantasztikus. Mindenki elvezi eletenek minden percet, s ugy is viselkedik. Besetaltunk a helyi piacra, ahol persze mi lettunk az egyik latvanyossag, hisz feherekkel nem nagyon talakoztunk itt sem… Mindenesetre minden arus dalol, a pincerek mosolyogva enekelve setalgatnak az asztalok kozott, a zoldsegarus neha tancra perdul. Amikor megkerdezem a rizsarustol, aki 11 fele rizst arul, hogy lefenykepezhetem-e portekajat (es azt gondolna az ember, hogy rizsarusnak lenni a vilag legunalmasabb foglalkozasa, hisz egesz nap feher magokat teszel papirzsakba es lemered oket merleggel) szoval o megkerdezi, hogy rajta lehet-e a kepen, mert igen buszke arra, hogy az egesz szigeten a legjobb rizst o arulja. Ez az orszag hihetetlen. 4 nap alatt teljesen beleszerettem. Meg is fogadtuk, hogy ha ugy hozna a sors, hogy annyi penzunk lesz, hogy nem kell tobbet dolgoznunk erte, akkor eljovunk ide Anitaval egy evre. O festeni szeretne, en pedig angolt es matekot tanitanek a helyi iskolaban.
Mikor kiderult, Anitanak szulinapja van, a szomszedban lako neni az utcan hangosan elenekelte neki a Happy Brithday-t, es este meg hazilag sutott sutit is hozott at. A pincerlanyok azota Birthday-girlnek szolitjak, es ha lehet, meg inkabb mosolyognak ra.
Az kell, hogy mondjam, az egesz Fulop szigetek egy oriasi mosoly. Es imadom!
Fulop-szigetek: Malapascua
Huszoneves eletunk utolso napjait a Fulop szigeteken toltottuk, s mint kiderult ennel jobb helyet nem is valaszthattunk volna turank vegere. Repulonk Cebura erkezett, ami az orszag ket nemzetkozi reptere kozul az egyik (a masik Manilaban, a fovarosban van, de ide eszunk agaban sem volt elmenni). Mivel gepunk hajnal fel egykor landolt, viszonylag koran indult a nap, s eloszor egy taxissal megalkudtunk a buszpalyaudvarig tarto fuvaron, majd odaerve az esemenyek teljesen kicsusztak a kezunkbol, es csak a sors gondviseleseben bizhattunk. A buszpalyaudvarra erve ugyanis kocsink ajtajai felpattantak, es minden oldalrol egy-egy helyi ember igyekezett segiteni nekunk a buszig eljutni. Mikor mondtuk, hogy Malapascua-ra tartunk, ami egy Cebuhoz kozel fekvo igen-igen aprocska sziget, megragadtak csomagjainkat es a legkozelebbi, eppen indulo buszra pakoltak oket. Hajnal egy ora korul nem ertettuk pontosan mi tortenik, s a buszon szinte azon nyomban alomba merultunk. Hat korul ebredeztunk, s ekkor kezdtunk egyaltalan korulnezni, hova is kerultunk. En azonnal beleszeretettem az orszagba: egesz Fulop szigetek olyan, mint egy 60-as evek beli amerikai kisvaros. Nagy kertes apro hazacskakal, regimodi buszokkal, amelyeken termeszetesen nincs ablakuveg, a boltok felett a tulajdonosok nevei hirdetik, hogy az itt lakok buszkek arra, amit csinalnak: Angelina`s Bakery, George`s Seafood Eatery, es hasonlo tablak allnak a bejarat felett. Ami meg rogton szembetunik, hogy itt mindenki folyton folyvast mosolyog. A buszvezeto enekelve vezeti oreg tragacsat, mely enekbe neha beszall az elso ket sorban utazo kozonseg. A kalauzno nagymamas mosollyal nez rank: Good morning Darling! Did you sleep well? Eloszor azt gondoltuk itt mindenki fuvet sziv, de aztan rajottunk mi tortenhetett. Igazabol ket magyarazatunk van. Az elso szerint a helyieknek egyszer valaki elmondta, hogy a vilag legszebb orszagaban elnek, s mivel nincs penzuk utazni, ezert elkepesztoen orulnek, hogy egesz eletuket e csodas helyen tolthetik, s igy elvezik a nap minden percet. A masodik szerint mikor Isten termetette a vilagot, a „az orulj az eletnek, mert egy csoda, es legy halas minden napert, ami itt virrad rad” feliratu zsak veletlenul kiszakadt, pont a Fulop-szigetek felett, es az egesz raszorodott az orszagra. Azota itt mindenki mosolyog, enekel, sot tancra perdul az utcan is akar. (ez a verzio azert tunik helytallobbnak, mert egybol megmagyarazza, miert nem mosolyog soha senki az utcan Magyarorszagon – marmint rajtam kivul… egyszeruen nem jutott oda a zsak tartalmabol)
Ebredes utan hamarosan elerkeztunk a kikotohoz, ahol lecuccoltunk, majd vartuk a hajot. Az arra setalgato helyiek nevetve udvozoltek, es szivesen szoba elegyedtek velunk. Ezekbol a beszelgetesekbol viszonylag hamar kiderult, hogy rossz helyen szalltunk le a buszrol, mert Malapascua-ra a masik kikotobol megy a hajo, ami tobb, mint 2 ora autokazasra van itt (nem a tavolsag, hanem inkabb az utak minosege miatt). Mikor kiderult, hogy aznap mar nincs is tobb busz oda egy kicsit elszontyolodtunk… Azonban elkepeszto dolog tortent: a kikotohoz befutott meg egy busz, amit a helyiek megrohamoztak, es egymas szavaba vagva meseltek el a buszvezetonek helyzetunket, aki mondta, hogy akkor elvisz minket eredeti uticelunkhoz. Megkerdeztuk mivel tartozunk, mire azt valaszolta, termeszetesen semmivel, hisz van egy ervenyes jegyunk oda, igaz egy masik tarsasag masik buszara… Ez a segitokeszseg megdobbentett. Senkinek semmilyen erdeke nem fuzodott ahhoz, hogy mi eljussunk Malapascuara, megis a kis kikotofalu egesz lakossaga azon dolgozott, hogy ez sikeruljon. Nem talalunk szavakat. De itt megerosodott bennem, hogy imadom ezt az orszagot.
Termeszetesen ez a buszvezeto is enekelt, igy mindegy 20-30 nota utan erkeztunk meg az altalunk eredetileg kinezett kikotobe. Itt kiszalltunk es kigyalogoltunk a steg vegere, ahol egy fiatal sved par varakozott. Kiderult, hogy ok mar 3 oraja varnak, mert a hajo nem nagyon akar jonni. A tovabbi kozos varakozas alatt osszeismerkedtunk, kiderul, hogy a lanynak sajat vallalkozasa van, bar csak 25 eves: lovakat treniroz, a fiu pedig mernok. 3 hetre erkeztek azsiaba, es az egeszet a Fulop szigeteken tervezik eltolteni. (tavaly voltak Malayziaba, elotte pedig Thaifoldon). A kovetkezo 6 napra ok lettek utitarsaink. Mintegy 20 perc varakozas utan befutott a hajo, ami inkabb csonakocska volt, mindannyian felpakoltuk cuccainkat es elindultunk Malapascua fele.
Malapascua a Fulop szigetek egyik legkisebb lakott szigete, es minden bizonnyal a legkisebb sziget, ahol eletemben jartam. Mindossze 1 km szeles es 2,5 km hosszu. El raja kb 500 ember, s sziget a fo beveteli forrasa a 20 bambuszbungalo altal definialt turizmuson kivul a harci kakas tenyesztes. Az ilyen szuperkicsi helyekben az az izgalmas, hogy konnyen megeshet, mi vagyunk az elso magyarok, akik turistakent eljutottak a vilagnak erre a csoppnyi szegletere.
A sziget elkepesztoen gyonyoru, azonban a harmadik nap utan kisse unalmas. Ugyanis mikor az ember mar az osszes obolben es lagunaban furdott es buvarkodott, mindharom etteremben reggelizett, ebedelt es vacsorazott, valoszinuleg minden helyivel elbeszelgetett raebred, hogy ide sok-sok konyvet kellett volna hoznia, hogy hosszu tavon se unatkozzon. Ezert ugy dontottunk tovabballunk, es szuletesnapunkat mashol unnepeljuk. Vacsi alatt megosztottuk ujabb terveinket sved baratainkkal, akik ugy dontottek: velunk tartanak.
Ebredes utan hamarosan elerkeztunk a kikotohoz, ahol lecuccoltunk, majd vartuk a hajot. Az arra setalgato helyiek nevetve udvozoltek, es szivesen szoba elegyedtek velunk. Ezekbol a beszelgetesekbol viszonylag hamar kiderult, hogy rossz helyen szalltunk le a buszrol, mert Malapascua-ra a masik kikotobol megy a hajo, ami tobb, mint 2 ora autokazasra van itt (nem a tavolsag, hanem inkabb az utak minosege miatt). Mikor kiderult, hogy aznap mar nincs is tobb busz oda egy kicsit elszontyolodtunk… Azonban elkepeszto dolog tortent: a kikotohoz befutott meg egy busz, amit a helyiek megrohamoztak, es egymas szavaba vagva meseltek el a buszvezetonek helyzetunket, aki mondta, hogy akkor elvisz minket eredeti uticelunkhoz. Megkerdeztuk mivel tartozunk, mire azt valaszolta, termeszetesen semmivel, hisz van egy ervenyes jegyunk oda, igaz egy masik tarsasag masik buszara… Ez a segitokeszseg megdobbentett. Senkinek semmilyen erdeke nem fuzodott ahhoz, hogy mi eljussunk Malapascuara, megis a kis kikotofalu egesz lakossaga azon dolgozott, hogy ez sikeruljon. Nem talalunk szavakat. De itt megerosodott bennem, hogy imadom ezt az orszagot.
Termeszetesen ez a buszvezeto is enekelt, igy mindegy 20-30 nota utan erkeztunk meg az altalunk eredetileg kinezett kikotobe. Itt kiszalltunk es kigyalogoltunk a steg vegere, ahol egy fiatal sved par varakozott. Kiderult, hogy ok mar 3 oraja varnak, mert a hajo nem nagyon akar jonni. A tovabbi kozos varakozas alatt osszeismerkedtunk, kiderul, hogy a lanynak sajat vallalkozasa van, bar csak 25 eves: lovakat treniroz, a fiu pedig mernok. 3 hetre erkeztek azsiaba, es az egeszet a Fulop szigeteken tervezik eltolteni. (tavaly voltak Malayziaba, elotte pedig Thaifoldon). A kovetkezo 6 napra ok lettek utitarsaink. Mintegy 20 perc varakozas utan befutott a hajo, ami inkabb csonakocska volt, mindannyian felpakoltuk cuccainkat es elindultunk Malapascua fele.
Malapascua a Fulop szigetek egyik legkisebb lakott szigete, es minden bizonnyal a legkisebb sziget, ahol eletemben jartam. Mindossze 1 km szeles es 2,5 km hosszu. El raja kb 500 ember, s sziget a fo beveteli forrasa a 20 bambuszbungalo altal definialt turizmuson kivul a harci kakas tenyesztes. Az ilyen szuperkicsi helyekben az az izgalmas, hogy konnyen megeshet, mi vagyunk az elso magyarok, akik turistakent eljutottak a vilagnak erre a csoppnyi szegletere.
A sziget elkepesztoen gyonyoru, azonban a harmadik nap utan kisse unalmas. Ugyanis mikor az ember mar az osszes obolben es lagunaban furdott es buvarkodott, mindharom etteremben reggelizett, ebedelt es vacsorazott, valoszinuleg minden helyivel elbeszelgetett raebred, hogy ide sok-sok konyvet kellett volna hoznia, hogy hosszu tavon se unatkozzon. Ezert ugy dontottunk tovabballunk, es szuletesnapunkat mashol unnepeljuk. Vacsi alatt megosztottuk ujabb terveinket sved baratainkkal, akik ugy dontottek: velunk tartanak.
2009. február 9., hétfő
Guangzhou
S hogy miert igyekeztunk ennyire Guangzhou (ejtsd: Guancsao) varosaba? Nos Guangzhou hagyomanyosan kina legnagyobb ekszer-kereskedo varosa, s aki ranezett mar Anita honlapjara (www.ThePearlGift.com) az tudhatja, hogy ez az erdeklodes tobb, mint hobbi nala… S ahogy en is minden orszagban legalabb egy napot eltoltottem ingatlanfejlesztokkel es beruhazokkal, valamint ingatlanok nezegetesevel, ugy termeszetesen belementem, hogy turankbol ket napot Anita fo erdeklodesi korevel toltsunk, s egyben meglatogassuk fo beszallitojanak ekszerkeszito muhelyet.
Megerkezesunk napjan korbejartuk a varos egyeb nevezetessegeit, s a masodik napra terveztuk az ekszer turat. Igy eloszor jartunk az allatkertben, ahol tobbek kozott lattunk Pandakat, kulonleges teknosoket es valoban gyonyoru, gondosan kitenyesztett kinai aranyhalcsodakat. A fo attrakcio ugyanakor mi voltunk, ugyanis kina ezen reszen igencsak ritka az europai utazo. Nanningban osszesen 1 feher embert lattunk, Guangzhou-ban pedig, ami egy 5-8 millios varos, a 3 nap alatt kb 20-at. A gyerekek minket meglatva integettek es mosolyogtak a felnottek pedig gyanakodva es magukat nem zavartatva, nyiltan bamultak rank…
Jartunk meg egy gyonyoru osi kinai templomban is, ahol nehany csontfarago muvesz dolgozott, kina hagyomanyos muveszeti agat kovetve, bar most mar nem orrszarvu vagy elefantagyart hasznalva, hanem vizibivaly csontokat. Este pedig elmentunk egy halpiacra, ahol hatalmas akvariumokbol valaszthatta ki az ember vacsorajat, legyen az tengeri suger, angolna, vagy teknos. Mi is bevacsoraztunk egy friss rakot kinalo kifozdeben, majd hazafele vettuk az iranyt.
Kina fejlodesi utemet jol jelzi, hogy Guangzhou-ban az elmult 4 evben 4 metrovonal epult, es a varosterkepeken meg 5-nek a rajza van feltuntetve, merthogy azok a kovetkezo 1-2 evben nyitnak meg. Minden metro ultramodern vezeto nelkuli vonat, elektromos jeggyel, es erintokepernyos jelgykiado automataval. Tehat osszesen lesz 9 metrovonaluk, melyet 6 ev alatt epitenek fel. No comment. Es egesz kina igy fejlodik. A varosokban lassan tobb az elektromos robogo, mint a hagyomanyos benzint fogyaszto kismotor. A gombakent kinovo irodahazak es lakoepuletek tetejet napelem boritja, a kozlekedesi lampak LED egovel vilagitanak, az utak pedig feszitett beton boritasuak aszfalt helyett, igy is biztositva a hatalmas orszag olajtol valo minel kisebb fuggeset. Ha valaki azt mondja a kovetkezo ket evtizedben kina lesz „the place to be”, akkor en azt mondom, mar most is az, csak a vilag meg nem vette eszre…
Emellett persze a falvakban nagy a szegenyseg…
Masnap reggel nagy remenyekkel indultunk az ekszer nagykereskedelmi kozpont fele. Ezt ugy kell elkepzelni, mint ket hatalmas bevasarlokozpontot egymassal szemben, melyek egy kor alaku teret fognak kozre. A meretukre jellemzo, hogy mindegyiknek 8-8 darab 31 emeletes irodahaz no ki a tetejen, melyek nem hatnak ugy, mintha tul kozel lennenek egymashoz! Igy nem is tudom igazan kifejezni oket „westendnyi” mertekegysegben, de mondjuk egyenkent akkorak, mint 8-10 westend. Es belul 30-150 negyzetmeteres uzletek ezrei, tizezrei varnak. Mindegyik dugig van ekszerrel: ezust, igazgyongy, korall, uveg, dragako es feldragako. Az elso tiz percben levegot is alig kap az ember a meretektol es mennyisegektol. A turkizt itt kilora merik, a gyongy nyaklancokat tizesevel, szazasaval csomagoljak egybe, es mindenhol nagy fuzettel felszerelkezett amerikai es europai ekszer nagykereskedok jarkalnak az uzletek kozott. Nem is nagyon tudtuk, hol kezdjuk, igy eloszor is felhivtuk Anita fo beszallitojat, hogy hol is talaljuk meg oket… vegul ertunk kuldtek ket asszisztenst :)
Anita is hatalmas listaval erkezett, s kert tolem 3 orat a targyalasra, amig en magamban felfedezo korutra indultam (nyomomban kenyermorzskat hagyva, hogy visszatalaljak). Eloszor is megneztem hol is keszulnek Anita ekszerei: egy kozepesen nagy helysegbe vezettek, ahol a falak mellett zsakokban allt az igazgyongy, a hosszu asztalok mellett pedig tobb tucatnyi ekszerkeszito uldogelt, s az elottuk levo mintak alapjan keszitette a nyaklancokat, karkotoket es gyuruket. Kezuk vegtelen gyorsan jart, s avatatlan szem szamara felfoghatatlanul gyorsan keszultek a gyonyoru ekszerek. Egy kicsit azert meg is nyugodtam, hogy eletvitelunket nem gyerekmunkaval tamogatjuk, mert bar az ekszerkeszitok kozott nem nagyon volt 25 evnel idosebb, de 16 eves azert lathatoan mindegyikuk elmult mar.
Ezutan elindultam a turkizt forgalmazo uzletek fele korulnezni. Mindenhol szives mosoly fogadott, megkerdeztek honnan jovok, mit csinalok. A Hungary szo nem sok valaszra talalt, igy egy ido utan az egyszeruseg kedveert ugy mutatkoztam be, mint Anita uzlettarsa Londonbol, akik a gyongy ekszerportfolionk bovitesen gondolkozunk. Mikor atadtam egy-egy nevjegykartyat (termeszetesen Anitaet) is, rogton szeket toltak alam, kaveval es ropogtatnivaloval kinaltak, es elkezdtek bemutatni termekeiket. Hihetetlenul elveztem a beszelgeteseket, kulonosen, amikor lattam, hogy mellettem eppen vasarolnak is. Az egyik helyen egy amerikai akcentusu fiatalember alkudozott egy jo halom turkiz ekszerrol (a merleg 167 Kg-ot mutatott!!!), s vegul kilonkent 5 Yuan miatt (kb 20 Ft) nem jott letre az uzlet. Ekkor a srac felallt, es lassan az ajto fele setalt, hatha utanaszolnak hogy OK, de a kereskedo nem tett igy. Nyilvan nagyon magabiztos volt ajanlataban. A helyzet szepsege, hogy a srac tiz percen belul visszajott es a vegul egymas tenyerebe csaptak a kereskedovel. Par ora alatt tobbet tanultam a turkizrol, a kulonbozo minosegekrol, csiszolasi modokrol, mint egesz eletemben gondoltam volna… Itt ott vasaroltam nehany termekmintat es elhoztam par nevjegyet, hatha otthoni ekszeresz barataim latnak benne fantaziat, majd visszasetaltam Anitaert. Kozosen vegigjartunk meg jopar igazgyongykereskedot, es elmelyultunk a jade ko szepsegeiben is. Egy jade kereskedonel alkudozott Anita eppen egy tucat nyaklancra, mikor a kerekedo elovett egy mintat, melyen kereszt volt. Elmondta, hogy ezt alapvetoen az europai kereskedok miatt tartja, hisz nezzek csak ra: ezen a nyaklancon egy ember haldoklik. Majd elovett egy Buddhaval diszitettet is: es azt mondta: nezzem meg ez az ember boldog es nevet a vilagra. Nem is erti ebbol a kettobol az europaiak miert a halott emberes nyaklancokat viszik… Nos eleg erdekes vallasmagyarazata volt anyi szent, mindenesetre ezekutan, hogy emlekezzek ra, megvettem tole a mosolygos jade buddhas nyaklancot emlekbe…
Azon vettuk eszre magunkat, hogy kipirult arccal alkudozunk, jarkalunk fel-ala, mikozben lassan megy a hong-kongi vonatunk, es meg annyi minden meg szeretnenk nezni. Igy eldontottuk, hogy odarohanunk a palyaudvarra, s megnezzuk at lehet-e tenni a jegyeket masnapra. Szokas szerint szerencsenk volt, minden kulonosebb gond vagy felar nelkul sikerult a modositas, igy visszamentunk a varosba vacsizni, illetve atkoltoztunk egy palyaudvarhoz kozelebbi hotelbe, hogy a holnapi hasonlo nap utan, mikor valoszinuleg ismet kesesben leszunk, ne kelljen ennyire rohanni. Este besetaltunk a hihetetlenul nyuzsgo varosba, megvacsiztunk, majd nyugovora tertunk. A masnap hasonlo forgatokonyvvel telt, bar ekkor mar a feldragako es dragako ekszereket vettuk celba, valamint en eltoltottem egy kis idot az uvegyongy keszitok kozott, akik a muranoi uveggyongyokhoz hasonlo gyonyorusegeket keszitettek es adtak el. Biztos ami biztos itt is felmarkoltam egy maroknyi mintat.
Nap vegen Anita hatalamas es nehez hatizsakkal gazdagabban, valamint jopar dollarral szegenyebben (vegul negyszer kellett az ATM-bol penz levennie, hogy minden olyat megvehessen, amire lehet Londonban kereslet) keresett meg, hogy most mar induljunk. Igy elmentunk a hotelbe az ott hagyott hatizsakokert, majd vonatra ultunk, mely Hong-Kongba repitett minket, ahol par ora varakozas utan felultunk a Fulop-szigetekre indulo repulonkre…
Megerkezesunk napjan korbejartuk a varos egyeb nevezetessegeit, s a masodik napra terveztuk az ekszer turat. Igy eloszor jartunk az allatkertben, ahol tobbek kozott lattunk Pandakat, kulonleges teknosoket es valoban gyonyoru, gondosan kitenyesztett kinai aranyhalcsodakat. A fo attrakcio ugyanakor mi voltunk, ugyanis kina ezen reszen igencsak ritka az europai utazo. Nanningban osszesen 1 feher embert lattunk, Guangzhou-ban pedig, ami egy 5-8 millios varos, a 3 nap alatt kb 20-at. A gyerekek minket meglatva integettek es mosolyogtak a felnottek pedig gyanakodva es magukat nem zavartatva, nyiltan bamultak rank…
Jartunk meg egy gyonyoru osi kinai templomban is, ahol nehany csontfarago muvesz dolgozott, kina hagyomanyos muveszeti agat kovetve, bar most mar nem orrszarvu vagy elefantagyart hasznalva, hanem vizibivaly csontokat. Este pedig elmentunk egy halpiacra, ahol hatalmas akvariumokbol valaszthatta ki az ember vacsorajat, legyen az tengeri suger, angolna, vagy teknos. Mi is bevacsoraztunk egy friss rakot kinalo kifozdeben, majd hazafele vettuk az iranyt.
Kina fejlodesi utemet jol jelzi, hogy Guangzhou-ban az elmult 4 evben 4 metrovonal epult, es a varosterkepeken meg 5-nek a rajza van feltuntetve, merthogy azok a kovetkezo 1-2 evben nyitnak meg. Minden metro ultramodern vezeto nelkuli vonat, elektromos jeggyel, es erintokepernyos jelgykiado automataval. Tehat osszesen lesz 9 metrovonaluk, melyet 6 ev alatt epitenek fel. No comment. Es egesz kina igy fejlodik. A varosokban lassan tobb az elektromos robogo, mint a hagyomanyos benzint fogyaszto kismotor. A gombakent kinovo irodahazak es lakoepuletek tetejet napelem boritja, a kozlekedesi lampak LED egovel vilagitanak, az utak pedig feszitett beton boritasuak aszfalt helyett, igy is biztositva a hatalmas orszag olajtol valo minel kisebb fuggeset. Ha valaki azt mondja a kovetkezo ket evtizedben kina lesz „the place to be”, akkor en azt mondom, mar most is az, csak a vilag meg nem vette eszre…
Emellett persze a falvakban nagy a szegenyseg…
Masnap reggel nagy remenyekkel indultunk az ekszer nagykereskedelmi kozpont fele. Ezt ugy kell elkepzelni, mint ket hatalmas bevasarlokozpontot egymassal szemben, melyek egy kor alaku teret fognak kozre. A meretukre jellemzo, hogy mindegyiknek 8-8 darab 31 emeletes irodahaz no ki a tetejen, melyek nem hatnak ugy, mintha tul kozel lennenek egymashoz! Igy nem is tudom igazan kifejezni oket „westendnyi” mertekegysegben, de mondjuk egyenkent akkorak, mint 8-10 westend. Es belul 30-150 negyzetmeteres uzletek ezrei, tizezrei varnak. Mindegyik dugig van ekszerrel: ezust, igazgyongy, korall, uveg, dragako es feldragako. Az elso tiz percben levegot is alig kap az ember a meretektol es mennyisegektol. A turkizt itt kilora merik, a gyongy nyaklancokat tizesevel, szazasaval csomagoljak egybe, es mindenhol nagy fuzettel felszerelkezett amerikai es europai ekszer nagykereskedok jarkalnak az uzletek kozott. Nem is nagyon tudtuk, hol kezdjuk, igy eloszor is felhivtuk Anita fo beszallitojat, hogy hol is talaljuk meg oket… vegul ertunk kuldtek ket asszisztenst :)
Anita is hatalmas listaval erkezett, s kert tolem 3 orat a targyalasra, amig en magamban felfedezo korutra indultam (nyomomban kenyermorzskat hagyva, hogy visszatalaljak). Eloszor is megneztem hol is keszulnek Anita ekszerei: egy kozepesen nagy helysegbe vezettek, ahol a falak mellett zsakokban allt az igazgyongy, a hosszu asztalok mellett pedig tobb tucatnyi ekszerkeszito uldogelt, s az elottuk levo mintak alapjan keszitette a nyaklancokat, karkotoket es gyuruket. Kezuk vegtelen gyorsan jart, s avatatlan szem szamara felfoghatatlanul gyorsan keszultek a gyonyoru ekszerek. Egy kicsit azert meg is nyugodtam, hogy eletvitelunket nem gyerekmunkaval tamogatjuk, mert bar az ekszerkeszitok kozott nem nagyon volt 25 evnel idosebb, de 16 eves azert lathatoan mindegyikuk elmult mar.
Ezutan elindultam a turkizt forgalmazo uzletek fele korulnezni. Mindenhol szives mosoly fogadott, megkerdeztek honnan jovok, mit csinalok. A Hungary szo nem sok valaszra talalt, igy egy ido utan az egyszeruseg kedveert ugy mutatkoztam be, mint Anita uzlettarsa Londonbol, akik a gyongy ekszerportfolionk bovitesen gondolkozunk. Mikor atadtam egy-egy nevjegykartyat (termeszetesen Anitaet) is, rogton szeket toltak alam, kaveval es ropogtatnivaloval kinaltak, es elkezdtek bemutatni termekeiket. Hihetetlenul elveztem a beszelgeteseket, kulonosen, amikor lattam, hogy mellettem eppen vasarolnak is. Az egyik helyen egy amerikai akcentusu fiatalember alkudozott egy jo halom turkiz ekszerrol (a merleg 167 Kg-ot mutatott!!!), s vegul kilonkent 5 Yuan miatt (kb 20 Ft) nem jott letre az uzlet. Ekkor a srac felallt, es lassan az ajto fele setalt, hatha utanaszolnak hogy OK, de a kereskedo nem tett igy. Nyilvan nagyon magabiztos volt ajanlataban. A helyzet szepsege, hogy a srac tiz percen belul visszajott es a vegul egymas tenyerebe csaptak a kereskedovel. Par ora alatt tobbet tanultam a turkizrol, a kulonbozo minosegekrol, csiszolasi modokrol, mint egesz eletemben gondoltam volna… Itt ott vasaroltam nehany termekmintat es elhoztam par nevjegyet, hatha otthoni ekszeresz barataim latnak benne fantaziat, majd visszasetaltam Anitaert. Kozosen vegigjartunk meg jopar igazgyongykereskedot, es elmelyultunk a jade ko szepsegeiben is. Egy jade kereskedonel alkudozott Anita eppen egy tucat nyaklancra, mikor a kerekedo elovett egy mintat, melyen kereszt volt. Elmondta, hogy ezt alapvetoen az europai kereskedok miatt tartja, hisz nezzek csak ra: ezen a nyaklancon egy ember haldoklik. Majd elovett egy Buddhaval diszitettet is: es azt mondta: nezzem meg ez az ember boldog es nevet a vilagra. Nem is erti ebbol a kettobol az europaiak miert a halott emberes nyaklancokat viszik… Nos eleg erdekes vallasmagyarazata volt anyi szent, mindenesetre ezekutan, hogy emlekezzek ra, megvettem tole a mosolygos jade buddhas nyaklancot emlekbe…
Azon vettuk eszre magunkat, hogy kipirult arccal alkudozunk, jarkalunk fel-ala, mikozben lassan megy a hong-kongi vonatunk, es meg annyi minden meg szeretnenk nezni. Igy eldontottuk, hogy odarohanunk a palyaudvarra, s megnezzuk at lehet-e tenni a jegyeket masnapra. Szokas szerint szerencsenk volt, minden kulonosebb gond vagy felar nelkul sikerult a modositas, igy visszamentunk a varosba vacsizni, illetve atkoltoztunk egy palyaudvarhoz kozelebbi hotelbe, hogy a holnapi hasonlo nap utan, mikor valoszinuleg ismet kesesben leszunk, ne kelljen ennyire rohanni. Este besetaltunk a hihetetlenul nyuzsgo varosba, megvacsiztunk, majd nyugovora tertunk. A masnap hasonlo forgatokonyvvel telt, bar ekkor mar a feldragako es dragako ekszereket vettuk celba, valamint en eltoltottem egy kis idot az uvegyongy keszitok kozott, akik a muranoi uveggyongyokhoz hasonlo gyonyorusegeket keszitettek es adtak el. Biztos ami biztos itt is felmarkoltam egy maroknyi mintat.
Nap vegen Anita hatalamas es nehez hatizsakkal gazdagabban, valamint jopar dollarral szegenyebben (vegul negyszer kellett az ATM-bol penz levennie, hogy minden olyat megvehessen, amire lehet Londonban kereslet) keresett meg, hogy most mar induljunk. Igy elmentunk a hotelbe az ott hagyott hatizsakokert, majd vonatra ultunk, mely Hong-Kongba repitett minket, ahol par ora varakozas utan felultunk a Fulop-szigetekre indulo repulonkre…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
bejegyzés
