Ázsiai Kalandorok

The show must go on: Zsombi.com

2009-11-01T03:27:00.000-08:00

Az élet megy tovább, a következő blogom a nehezen megjegyezhető Zsombi.com - on olvasható.

Jó szórakozást!

Zsombi

The End

2009-02-21T01:41:00.000-08:00

Bede Márton szavaival élve: azért jó utazási blogot írni, mert pontosan tudható mikor kell abbahagyni: amikor hazaérkezel. Ez jutott eszembe, amikor 5 napja repülőnk kerekei megérintették Sztálinváros aszfaltját. Azonban mivel egy történet sem történet lezárás nélkül, következzen most az utolsó fejezet: tanulságok és jó tanácsok.

Az elmúlt héten mindenki 2 kérdéssel támad nekem: Melyik volt a legjobb hely, és mennyibe került ez a rövidke utazás. Az első kérdésre nehezebb válaszolni, először egy top3-at, aztán egy top5-öt állítottam össze, de mindig úgy éreztem, hogy a lényeg kimaradt. Követezzen hát az a lista (szigorúan időrendben), amit nem hagynék ki az életemből:

Seven Wells tavak - Langkawi szigete, Malajzia
Fullmoon party és Haad Salad – Kho Phangan szigete, Thaiföld
Királyi palota és kínai negyed – Bangkok, Thaiföld
Angkor Wat – Siem Reap, Kambodzsa
Mekong Delta – Saigon, Vietnam
Ha Long öböl – Hanoi, Vietnam
Guanzhou ékszervásár – Kína
Bantayan szigetén a bungalónk – Fülöp Szigetek
Hong Kong-i születésnap, madár- és aranyhalpiac – Hong Kong

És hogy mennyibe került ez a 49 nap?
A számla végösszege 852 947 forint. Ebből kb160 ezer az oda vissza repjegy, kb 50 ezer a túra előtti oltások és megvásárolt gyógyszerek, a maradék 640 ezer maga a túra, ami napi 13 ezer forintnak felel meg.
Hogy ez sok-e vagy kevés?
Nos ahhoz képest, hogy ebből vehettem volna egy autót, s akkor most nem fázna a fülem reggelenként, ahhoz képest sok. Ahhoz képest, hogy befektetéseim ezidő alatt a forint mélyrepülése miatt kb 2,5 milliót veszítettek értékéből, úgy hogy ezért semmit sem kaptam, nos… ahhoz képest nevetségesen kevés.
S hogy én hogy érzem? Szerintem ez volt az utóbbi évek legjobban elköltött néhány forintja. Azok kedvéért, akik hasonló túrán törik a fejüket, de kisseb költségvetés áll rendelkezésükre: ez a túra feleennyiből kihozható lett volna, könnyedén. A repjegyen és a gyógyszereken nem lehet spórolni (már ha nem vagy igen-igen kalandvágyó), de magán az úton sokat. Először is mi minden helyen 1-3 napot maradtunk, s az utazás ázsiában igen drága, így az vitte el pénzünk legalább felét. Ha tehát kevesebb város szerepel az útitervben, de hosszabb időre (3-6 nap) maradsz mindenhol, a túraköltségek azonnal feleződnek. Az sem segített nekünk, hogy igen feszes menetrenden voltunk, így nem várhattunk egy olcsóbb buszra vagy vonatra másnap. Ha viszont többet maradsz egy helyen, ezzel sincs gondod. A másik nagy spórolási lehetőség a szállás. Mi Anitával nem nagyon mentünk 12-15 dollárnál olcsóbb helyekre, de több hátizsákos útitársunk lakott 4-8 dolláros helyeken, amik még mindig tiszták és saját fürdőszobával rendelkeznek, legfeljebb a kilátás nem olyan szuper, távolabb van a part, nincsen saját terasz, vagy kisebb a szoba. Ha valaki ezeket a kompromisszumokat elbírja, újból jó nagyot vághat a költségekből. Ha pedig valaki kibírja, hogy legalább néhány nap kihagyja a homárt vagy a tigrisrákot a menüjéből, és nem iszik minden órában frissen facsart gyümölcslevet, szintén beljebb találhatja magát jópárszáz dollárral.
Szerencsére nekünk ezeken nem kellett gondolkoznunk, és ha újból indulnánk mindent ugyanígy csinálnánk.

Néhány jótanács:
- Sokkal-sokkal kevesebb dolgot vigyél magaddal, mint amennyiről gondolod, hogy szükséged lesz rá. Pl: 2 hónapra 3 póló bőven elég, mindenhol, minden nap tudsz mosatni fillérekért. Könyveket se vigyél, minden szálláson hatalmas angol és német nyelvű könyvtár van a hátizsákosok által otthagyott könyvekből, azokat tudod olvasni.
- Amin ne spórolj, az a malária elleni gyógyszer. Kétféle van a piacon, az egyik nagyon olcsó, a másik (Malaron) kb 30 ezer forint. Viszont az első olyan hallucinogén, hogy sok emberrel találkoztunk, akik egyszerűen abbahagyták a szedését, mert erős pánikrohamokat kaptak tőle, és a túra élvezhetetlenné vált. Maláriaövezetben abbahagyni a gyógyszer szedését amúgy elég kalandos vállalkozás.
- Ne igyál palackozott vizet, amelyet sokat kell szállítani, és a pillepalack szemetel is, inkább válaszd a frissen facsart gyümölcslevet, amelyet a szomszéd fáról szedtek…
- Alkudj! Mindig és mindenből. Bár az árak nevetségesnek fognak tűnni egész Ázsiában, ha nem alkudsz akkor a tíz dolláros szobádért a következő vendégtől már 12 dollárt kérnek, az utána következőtől már 15-öt. Kho Samui így lett Thaiföld egyik legdrágább szigete: néhány évvel ezelőtt sok német turista járt arrafelé, és annyira olcsónak találták, hogy senki sem alkudott éveken keresztül. Így mára, ha nem is európai az árszínvonal, de a szomszéd szigetekhez képest minden 4-5-ször annyiba kerül. Így ha vissza szeretnél menni Ázsiába életedben, vagy szeretnéd, hogy más is elutazhasson oda: Alkudj!
- Mindenki azt mondja, hogy ne igyál jeges italt, mert helyi csapvízből készítik, ne egyél olyan gyümölcsöt, amelyet csapvízzel mostak stb. Ez betarthatatlan. Mi inkább a következő tanácsot fogadtuk meg: az első 3 hétben minden egyes étkezés után igyál egy korty otthonról hozott jó minőségű Whiskyt. Ez megöl minden bacit, tisztán tart belül, és a túrád is mosolygósabb lesz… Mi ezt tettük, és semmi bajunk nem lett.
- Ne vásárolj multiknál az utad alatt. Minden elköltött dollárod egy szavazat is kétfajta világ között: az egyikben kis családi vállalkozások működtetik a boltokat és éttermeket, ahol a tulajdonos büszke arra, amit csinál, és szabad vállalkozóként éli életét. A másikban van Tesco, Starbucks és McDonalds, ahol alkalmazottak dolgoznak éppen annyiért, amennyiért még nem mondanak fel. Minden elköltött dollároddal azt segíted elő, hogy az egyik fajta világ fennmaradjon. Ha nem akarod, hogy Ázsia olyan legyen pár éven belül, mint kelet-Európa, messziről kerülöd az itthonról ismert logókat.
- Mosolyogj! Az ottaniak szemében te vagy Európa, és könnyen lehet, hogy te vagy az első fehér ember, akit látnak (na nem Bangkokban…). Rajtad múlik tehát, hogy mit fognak gondolni rólunk.
- És végül: élvezd az utazás minden percét, járj nyitott szemmel és elmével, mert életed egyik nagy csodáját élheted át.

Ez itt már tényleg a vége, marad a köszönetnyilvánítás:

- Ben unokatestvéremnek Londonban, hogy fülembe ültette a bolhát, és Anitának, aki addig rágta a fülem, míg végül megvettük a jegyeket…
- Szüleimnek, hogy vigyáztak a papagájunkra, és gyermekkoromban megtanították nekem: semmi sem lehetetlen
- Testvéremnek Kaminak, hogy tartotta itthon a frontot :)

Végül pedig minden jót szeretnék kívánni Perecz barátomnak, aki utazásunk alatt felmondott az Accenture-nél, és elhatározta, hogy nekivág a világnak és új életet kezd Ausztráliában. Csütörtökön indul a gépe, egy bőröndöt visz és biztos vagyok benne, hogy élete legjobb döntését hozta meg. Hajrá Perecz, szurkolunk neked!
Vivite Somnia!

Zsombor

Hong Kong

2009-02-16T15:13:00.001-08:00

Hong Kongba ejfel elott 5 perccel szallt le a repulonk, s igy egy roved buszozas utan hajnal fel kettokor csengettunk a kivetelesen elore lefoglalt szallasunk ajtajan. (Azert foglaltunk kivetelesen szobat, mert nem gondoltuk, hogy jo otlet lenne egy altalunk nem ismert nagyvarosban hajnal egykor szallast keresni). Szallasadonk alommal a szemeben orommel ujsagolta nekunk, hogy milyen szerencsesek vagyunk, mert mar csak a legnagyobb szoba ures a hostelben, s igy pont az jutott nekunk. El is kisert minket a szobaajtoig, azonban arra gondosan ugyelt, hogy ne jojjon be a szobaba. Eloszor azt hittem udvariassagbol, de hamar kiderult: harman meg allva sem fernenk be a szobaba… Minden utazotol hallottuk, hogy Hong Kongban a londonhoz hasonlo agyament ingatlanarak miatt igen kicsik a motelszobak, de azert a „legnagyobb szoba”-nal masra szamitottunk,. A szoba kb 6 m2 volt, a furdoszoba pedig kevesebb mint 1, úgy hogy volt benne egy wc, egy zuhany és egy csap…mindenki kepzelje el, hogy lehet ezt osszerakni.
Mindenesetre a hely valoban szuper tiszta volt, és az obolre volt kilatasunk, amit nem elveztunk sokaig, hisz villamgyorsan alomba merultunk. Masnap reggel lettem 30 eves, s miutan Anitatol reggel meghallgattam a Happy Birthday-t, gyorsan elindultunk Hong Kong szigete fele. Hong Kong varosa ugyanis tartalmaz egy kontinensi reszt és szigeteket, melybol a legnagyobb neve Hong Kong. Kompra szalltunk, és rovid hajokazas utan immar Hong Kong belvarosaban maszkaltunk. Itt ert elso szulinapi ajandekom: eletem elso 29,9 evet úgy toltottem, hogy sosem talalt el galamb. Nos, ez pont a szuletesnapomon megvaltozott, elore is jelezve, hogy eletemben innen kezdodik az igazan szerencses korszak. Elso latogatasunk a Cetral Plazaba vezetett, ami HK masodik legmagasabb epulete, és a legmagasabb, amibe kialakitottak egy kulsosok altal is latogathato panorama emeletet. Ide fellifteztunk és gyonyorkodtunk a varosban, ami igazabol csak és kizarolag felhokarcolokbol all. HK a szemunkban New York és London egy furcsa kevereke, a felhokarcolokkal, a taxikkal, a rohano oltonyosokkel, a metroval, a szuperluxus boltokkal és hipermodern apartmanokkal. Egyvalami hasznos ujitast adtak a modern metropolisz hangulathoz: a megemelt jardaszintet. A jarda ugyanis HK-ban a masodik emeleten talalhato, itt kot ossze minden felhokarcolot kis hidakkal. Igy a foldszinti utak teljesen a taxik és buszok birodalma, melyeknek igy ritkabban kell lassitaniuk, s a gyalogosoknak sem kell tartaniuk a gazolastol, s talan a levego is jobb egy kicsit 6 meterrel a kipufogok felett. Masodik felhokarcolonk meglatogatasa utan (melynek a filmekbol is ismert kulso uveglift fut vegig az oldalan, elekepeszto jot teve teriszonyomnak) a hires Hong kongi dupla emeletes villamosra szalltunk, és elkocsikaztunk a Spring Garden Lane marketre, ahol meg is ebedeltunk, majd turankat a vilag leghosszabb mozgolepcsojen folytattuk. Hong Kong szigeten ugyanis van egy hegy, ami a megszallo angoloknak mar tulsagosan magas volt ahhoz, hogy felgyalogoljanak ra. Igy a regi idokben a helyiek cipeltek fel oket a csucsra, de a mozgolepcso feltalalasaval megoldodott ez a problema: egyszeruen epitettek egy egesz varoson atero, szuperhosszu fedett mozgolepcsot, mely gyakorlatilag az obol szintjerol felvisz a hegyre midenfele megerolteto regimodi setalgatas helyett. A vilag tobbi reszet gyarmatosito angolok úgy fest valamivel fittebbek voltak, mert sem Ausztaliabol, sem Indiabol nem hallottam meg a jardak helyett epitett hatalmas mozgolepcso komplexumokrol…
A lepcso tetejen bejartuk az allatkertet, és egy hatalmas madarkertet is, mely egy hatalmas, 3000 negyzetmeteres ropde, melyben tobb, mint 600 gyonyoru tropusi madar el szabadon. Eszrevettuk azonban, hogy e madarak elenk csivitelese a kornyekbeli szabad madarakat is a ropde kore vonzza, s igy mar a halon kivul lattunk repkedni egy szuperhangosan rikacsolo kakaducsoportot, valamint szamtalan papagajt, tropusi rigot és pintyet. Ekkor szuletett meg fejemben a masnapi madaras otlet.

A ropde utan felhivtuk Hong Kongban elo baratainkat, akikkel utoljara jopar eve az USAban talalkoztunk, hogy hol tudunk osszefutni veluk. Mint kiderult az egyikuk, Nicky a kozelben dolgozott, s fel oran belul vegzett is, igy vele kezdtuk a varos bejarasat. Az ingatlanpiacrol elmondta, hogy pontosan 2 hete fizettek ki szulei lakasanak utolso reszletet, és elkepesztoen halas a sorsnak, hogy szulei ilyen gazdagok, mert Hong Kong az a varos, ahol senki nem engedhet meg maganak sajat lakast. Az o apartmanja kicsit kisebb, mint 50 negyzetmeter, és 3,5 millio Hong kongi dollart er (ez kb 110 millio Forintnak felel meg). Az ingatlanos aremelkedesekre jellemzo, hogy mikor anyukaja 15 evvel ezelott az elso torlesztoreszletet befizette, a kis lakast meg 800.000 dollrra ertekeltek, am azota a mar amugy is magas lakasarak megnegyszerezodtek. Nem csoda, hogy HK-ban a legalacsonyabb epulet 15 emeletes, (az új epitesueknek 35-40 emelet alatt neki sem latnak), mert a telkek ara annyira csillagaszati, hogy meg 40 emeletnyi appartman epitesevel is csak ilyen szintre sikerul „leszoritani” egy-egy lakas arat. Az amerikai vagy angol ingatlanlufitol itt azert nem kell tartani, mert Hong Kong terulete veges (kicsit tobb, mint 1000 km2), lakossaga egyre no (jelenleg 7 millio) és mar 100%-osan be van epitve, azaz csak úgy tudnak új hazat epiteni, ha egy regit lebontanak. Mire ezt elmeselte, mar Jeffrey baratunk is csatlakozott hozzank, hogy elvigyenek minket egy igazi helyi etterembe, ahol nincsenek kulfoldiek, expatok. HK ugyanis a tobbi azsiai allomasunkkal szemben csak úgy hemzsgeg a kulfoldi, jelemzoen amerikai, angol, nemet és holland emberektol, akik jellemzoen a multik helyi vallalatainal dolgoznak. Ez viszont azzal jar, hogy HK-ban van egy csomo angol pub, nemet sorozo, és amerikai sportbar. Na ezekbe nem akartunk menni. Barataink segitsegevel azonban eljutottunk egy vegtelenul lokalis helyre, ahol csak kinai nyelvu etlap volt, melyen meg a segito forditas utan is nagyreszt szamunkra ismeretlen fogasok szerepeltek. Vegul csigaporkoltet, és egy fura izu halbol keszult tesztas etelt rendeltunk, illetve rendelt nekunk Nicky és Jeff. Anita a vacsi vegen meg egy tortat és harom gyertyat is varazsolt valahonnan, igy vegul tokeletes lett a szulinapi party. A hosszura nyult vacsi utan meg baratainkkal beszelgetve setaltunk a varosban, majd ejfel korul elbucsuztunk, s megbeszeltuk Jeff-fel masnap is talalkozunk.

Masnap kicsit keson ebredtunk, igy sietni kellett, hogy elerjuk a 11 orara megbeszelt talalkozot Jeffreyvel a helyi madarpiac elott. Hong Kong altalunk legjobban vart latvanyossaga ugyanis a madarpiac és az aranyhalpiac. Ezeket úgy kell elkepzelni, mint egy-egy nagyon hosszu utcat, melynek mindket oldalan madarboltok (aranyhalboltok) talalhatok, melyben millionyi gyonyoru tropusi madar (aranyhal fajta) varja, hogy a piacon hemzsego tomeg hazavigye. Egy-masfel oras setalgatas utan a madarpiacbol lassan kezdett elegunk lenni, ezert elkezdtem alkudozni egy gyonyoruseges tropusi rigora, mely egy falatnyi kalickaban varta sorsa jobbra fordulasat. Valenton nap leven az arus is jo kedveben volt, igy hamar egymas tenyerebe csaptunk, s madarkamat ovatosan betette egy perforalt papirzsakba. A madarpiac pont Hong Kong hataraban, a tropusi esoerdo szelen talalhato, s ide igyekeztunk. Arra gondoltam ugyanis, hogy két honapos turanknak legyen rajtunk kivul olyan haszonelvezoje, akinek szinten gyokeresen megvaltozik jo iranyban az elete. Egy kalitkaban elo madarka erre idealis alany volt. Mikor az erdo szelehez ertunk, ovatosan kitartuk a papirzsak szajat, s a Hong Kong kornyeken amugy is honos kis rigo: huss kirepult belole. Az elso 3-4 percben teljesen meg volt illetodve gyorsan jott szabadsagan, s tolunk egy karnyujtasnyira ugralt és csipogott egy agon. Majd megerezte, hogy mostantol nem kell visszaternie szukos otthonaba, s szarnyait eleteben eloszor igazabol kiprobalva elrepult. Eloszor csak egy kozeli bokorra szallt, majd onnen egy tavolabbi fara, vegul egeszen hosszu utat megteve egy tavoli fa tetejere. „Elj boldogan, szabadon kis rigo” – gondoltuk, és elballagtunk. (Szolgalati kozlemeny: aki allatokat szeretne szabadon engedni, mindig ugyeljen ra, hogy csak helyben honos fajjal tegye ezt!!!)
A madarpiac utan meg az aranyhalpiacon toltottunk kozel 3 orat, csodalva a gyonyoru halakat, teknosoket és bekakat. Itt vettuk eszre, hogy kezd rankesteleni, igy taxiba pattantunk, és a kikotohoz robogtunk. Innen lathato ugyanis Hong Kong egy fo esti attrakcioja: a Fenyszimfonia. A tuloldalon allo tobbszaz felhokarcolo ugyanis fel van szerelve kulonbozo színes fenyrudakkal és lezerekkel, melyek este 8kor, a partrol sugarzott zenere osszehangolt tancba kezdenek. Elkepeszto latni, ahogy tobbszaz, hatalmas epulet villan fel, hullamzik, jatekosan, vagy eppen egy fenylabda egyikrol a masikra pattan.
Ilyet sem latni mashol a vilagon, igy turanknak tokeletes lezarasa volt ez a szimfonia. Elbucsuztunk Jefftol, visszaballagtunk a csoppnyi hotelszobaba, utkozben etvagyunkat egy sushibarban csillapitottuk, és elkezdtuk osszepakolni hatizsakunkat a masnapi utra, haza, Magyarorszagra…

Harminc

2009-02-13T10:51:00.000-08:00

Ma vagyok harmic eves, igy gondoltam ideje egy szamvetesnek. A megkezdett irasom azonban meg nem keszult el, igy most inkabb beszeljen helyettem Steve Jobs arrol, hogy ot mire tanitotta az elet. Szerintem az elmult evek egyik legzsenialisabb beszede. Valoban paratlan.

Az angolul kevesbbe tudok itt megtalaljak a beszedet magyar felirattal:

http://fns.csokolade.hu/?p=396

Csodaszep napot!
Zsombor

Bantayan

2009-02-11T17:32:00.000-08:00

Harmincadik szulinapunk kozeledten olyan helyet kerestunk, aminek parja nincs.
Miutan Malapascua kicsit kicsinek bizonyult ehhez, egeszen egyszeruen megkerdeztuk a helyieket melyik a Fulop szigetek legszebb szigete. Azt valaszoltak Bantayan. Igy sved baratainkkal egyik reggel kimentunk a partra, bereltunk egy helyi halaszbarkat halasszal egyutt, s megkertuk vigyen at minket Bantayanra. A halaszbarkat itt nem ugy kell elkepzelni, mint a Ha Long obol beli ketszintes barkankat, inkabb ugy, mint egy kis evezos csonakot, amelyre a ket oldalan egy-egy bambuszbotot erositettek, hogy a nagy hullamokban se boruljon be, a vegen pedig egy hazilag barkacsolt kis motor dolgozik. Mivel aznap a partrol eleg nyugodtnak tunt a tenger, nem nagyon aggodtunk, mikor reggel 9 ora korul, ket bananos-csokis palacsinta utan felszalltunk a fedelzetre. Az utazas maga is csudajo volt, a parti sima viz utan a partoktol nehany kilometerre mar 3-4 meteres hullamok hatan fickandozott kis csonakunk, de az elkepesztoen azurkek viz nem ugy festett, mint aki el akarna nyelni minket, igy alig 3 ora csonakazas utan megerkeztunk Bantayara. Itt a parton allomasozo triciklisektol megkerdeztuk, melyik a sziget legszebb resze. Mint kiderul ez a Santa Fe melletti partszakasz, ugyhogy kis riskainkat ide iranyitottuk. Itt harom maroknyi bungalo allt a tengerparton. Az egyik bungalo-csoport egy alomszep feherhomokos foldnyelv vegen uldogelt. Ide besetaltunk, es megkerdeztuk van-e szabad hely. Mint kiderul osszesen egy szabad haziko volt, amibol ma koltoztek ki lakoi: a tengerhez legkozelebb fekvo, a foldnyelv csucsan. Sved barataink ezt Anita szulinapjara valo tekintetel nekunk ajanlottak, s ok besetaltak a szomszedos bungalokhoz szallast keresni. Azonnal megneztuk, es taskainkat mar ki sem pakoltuk a bungalobol. Vilagos volt, hogy ha van a vilagnak csodaja, az itt van.
Ha agyamban felulok, a tengert latom az ablakon keresztul. Ha bal oldalamon fekszem, a tengert latom. Ha jobb oldalamon fekszem, a tengert latom. Ha zuhanyzok, a tengert latom. Ha fogat mosok, a tengert latom. Ha a szobaban az egyetlen fal fele fordulok, ahol nincs ablak, meg ott is a tengert latom, mert egy bazinagy tukor van a falon, amiben a hatam mogott levo tenger latszik. Az egyetlen modszer, hogy a bungalobol ne pontosan a tengerre nezzek, az az, ha a hatamon nyitott szemmel fekszem az agyon. Merthogy ekkor a plafont latom, amire csak a tenger hullamainak tukorkepet vetiti a nap :)
A tenger pontosan 6 lepesre kezdodik bungalonk ajtajatol (apalykor 9 lepes). Az egyetlen dolog, ami ezt a 6 lepest megzavarhatja az a fuggoagy, ami a veranda tartooszlopa es egy, pontosan a tengerparton nott palma koze lett kifeszitve, hogy ha esetleg a furdozes utan 6 lepesnel kevesebb utan szeretnenk leheveredni...
A homok olyan feher, es a nap olyan szikrazoan sut, hogy a helyiek csak hegesztoszemuvegben jarkalnak… :)
Minket persze nem zavar a tulzott feny. Ezert jottunk. Ez hely ket honapos turank csucsa, a valodi paradicsom. Kivanom, hogy mindannyian jussatok el ide.

A víz azurkek, es elkepesztoen tiszta. A part kozeleben pizza nagysagu, narancssarga, lila es fekete tengeri csillagok, alma nagysagu, pottyos gombhalak, komor tekintetu csoros csukak es bekesen maszkalo remeterakok elvezik az eletet. A parton csak este kezdodik a nyuzsges, mikor a nap alabbhagyott perzselo tuzessegebol. Husos testu gekkok es gyumolcsevo színes gyikok bujnak elo a palmak levelei kozul. A bungalok kozott apro cickanyok cikaznak, el-elfutva a rovarzsakmanyuk utan bekesen ballago parti varangyok kozott. Az egesz tarsasagot apro, furge deneverek figyelik a levegobol, akik feje felett viszont elegans feher estelyibe oltozott cserek lejtik tancukat. Az egesz zsongas kozepen pedig ott ulunk mi, es figyeljuk az ezernyi csodat… nem ketseges, hogy ez a vilag minden vilagok legjobbika.

A helyi iskolaban (melynek –csakugy, mint a helyi templomoknak- termeszetesen nincs fala, csak teteje, hisz allando a kellemes meleg) 10kor kezdodik a tanitas. Ezelott kicsivel feher ingbe es sotet nadragba oltozott gyonyoru filippino gyerekek hada lepi el az utcakat, es mind mosolyogva rohan az iskola fele. Nem csoda hogy szeretnek tanulni, hisz itt mar gyerekkoruktol fogva olyan pozitiv visszacsatolasokat kapnak, melyrol egy europai vagy amerikai diak nem is almodhat: a kisvarosok utcacskai es terei tele vannak aggatva kisebb nagyobb molinokkal, melyen ilyen, es ehhez hasonlo feliratok vannak:
„Anyu, apu es batyo gratulal Elizabethnek a szep bizonyitvanyhoz!”
„Nagyi, Nagypapi es buszke arra, hogy Peter 7. lett a cebui futoversenyen”
En persze, mivel a szigetek kicsik, es mindenki ismer mindenkit, az ilyen gratulalo molinok megjelenese utan az egesz kozosseg buszke lesz Elizabethre vagy Peterre. Azt mondom jobb, mintha Pepsi-s oriasplakatokkal lenne kitapetazva a varos..,

En mondom, ez az orszag fantasztikus. Mindenki elvezi eletenek minden percet, s ugy is viselkedik. Besetaltunk a helyi piacra, ahol persze mi lettunk az egyik latvanyossag, hisz feherekkel nem nagyon talakoztunk itt sem… Mindenesetre minden arus dalol, a pincerek mosolyogva enekelve setalgatnak az asztalok kozott, a zoldsegarus neha tancra perdul. Amikor megkerdezem a rizsarustol, aki 11 fele rizst arul, hogy lefenykepezhetem-e portekajat (es azt gondolna az ember, hogy rizsarusnak lenni a vilag legunalmasabb foglalkozasa, hisz egesz nap feher magokat teszel papirzsakba es lemered oket merleggel) szoval o megkerdezi, hogy rajta lehet-e a kepen, mert igen buszke arra, hogy az egesz szigeten a legjobb rizst o arulja. Ez az orszag hihetetlen. 4 nap alatt teljesen beleszerettem. Meg is fogadtuk, hogy ha ugy hozna a sors, hogy annyi penzunk lesz, hogy nem kell tobbet dolgoznunk erte, akkor eljovunk ide Anitaval egy evre. O festeni szeretne, en pedig angolt es matekot tanitanek a helyi iskolaban.

Mikor kiderult, Anitanak szulinapja van, a szomszedban lako neni az utcan hangosan elenekelte neki a Happy Brithday-t, es este meg hazilag sutott sutit is hozott at. A pincerlanyok azota Birthday-girlnek szolitjak, es ha lehet, meg inkabb mosolyognak ra.

Az kell, hogy mondjam, az egesz Fulop szigetek egy oriasi mosoly. Es imadom!

Fulop-szigetek: Malapascua

2009-02-11T17:31:00.000-08:00

Huszoneves eletunk utolso napjait a Fulop szigeteken toltottuk, s mint kiderult ennel jobb helyet nem is valaszthattunk volna turank vegere. Repulonk Cebura erkezett, ami az orszag ket nemzetkozi reptere kozul az egyik (a masik Manilaban, a fovarosban van, de ide eszunk agaban sem volt elmenni). Mivel gepunk hajnal fel egykor landolt, viszonylag koran indult a nap, s eloszor egy taxissal megalkudtunk a buszpalyaudvarig tarto fuvaron, majd odaerve az esemenyek teljesen kicsusztak a kezunkbol, es csak a sors gondviseleseben bizhattunk. A buszpalyaudvarra erve ugyanis kocsink ajtajai felpattantak, es minden oldalrol egy-egy helyi ember igyekezett segiteni nekunk a buszig eljutni. Mikor mondtuk, hogy Malapascua-ra tartunk, ami egy Cebuhoz kozel fekvo igen-igen aprocska sziget, megragadtak csomagjainkat es a legkozelebbi, eppen indulo buszra pakoltak oket. Hajnal egy ora korul nem ertettuk pontosan mi tortenik, s a buszon szinte azon nyomban alomba merultunk. Hat korul ebredeztunk, s ekkor kezdtunk egyaltalan korulnezni, hova is kerultunk. En azonnal beleszeretettem az orszagba: egesz Fulop szigetek olyan, mint egy 60-as evek beli amerikai kisvaros. Nagy kertes apro hazacskakal, regimodi buszokkal, amelyeken termeszetesen nincs ablakuveg, a boltok felett a tulajdonosok nevei hirdetik, hogy az itt lakok buszkek arra, amit csinalnak: Angelina`s Bakery, George`s Seafood Eatery, es hasonlo tablak allnak a bejarat felett. Ami meg rogton szembetunik, hogy itt mindenki folyton folyvast mosolyog. A buszvezeto enekelve vezeti oreg tragacsat, mely enekbe neha beszall az elso ket sorban utazo kozonseg. A kalauzno nagymamas mosollyal nez rank: Good morning Darling! Did you sleep well? Eloszor azt gondoltuk itt mindenki fuvet sziv, de aztan rajottunk mi tortenhetett. Igazabol ket magyarazatunk van. Az elso szerint a helyieknek egyszer valaki elmondta, hogy a vilag legszebb orszagaban elnek, s mivel nincs penzuk utazni, ezert elkepesztoen orulnek, hogy egesz eletuket e csodas helyen tolthetik, s igy elvezik a nap minden percet. A masodik szerint mikor Isten termetette a vilagot, a „az orulj az eletnek, mert egy csoda, es legy halas minden napert, ami itt virrad rad” feliratu zsak veletlenul kiszakadt, pont a Fulop-szigetek felett, es az egesz raszorodott az orszagra. Azota itt mindenki mosolyog, enekel, sot tancra perdul az utcan is akar. (ez a verzio azert tunik helytallobbnak, mert egybol megmagyarazza, miert nem mosolyog soha senki az utcan Magyarorszagon – marmint rajtam kivul… egyszeruen nem jutott oda a zsak tartalmabol)
Ebredes utan hamarosan elerkeztunk a kikotohoz, ahol lecuccoltunk, majd vartuk a hajot. Az arra setalgato helyiek nevetve udvozoltek, es szivesen szoba elegyedtek velunk. Ezekbol a beszelgetesekbol viszonylag hamar kiderult, hogy rossz helyen szalltunk le a buszrol, mert Malapascua-ra a masik kikotobol megy a hajo, ami tobb, mint 2 ora autokazasra van itt (nem a tavolsag, hanem inkabb az utak minosege miatt). Mikor kiderult, hogy aznap mar nincs is tobb busz oda egy kicsit elszontyolodtunk… Azonban elkepeszto dolog tortent: a kikotohoz befutott meg egy busz, amit a helyiek megrohamoztak, es egymas szavaba vagva meseltek el a buszvezetonek helyzetunket, aki mondta, hogy akkor elvisz minket eredeti uticelunkhoz. Megkerdeztuk mivel tartozunk, mire azt valaszolta, termeszetesen semmivel, hisz van egy ervenyes jegyunk oda, igaz egy masik tarsasag masik buszara… Ez a segitokeszseg megdobbentett. Senkinek semmilyen erdeke nem fuzodott ahhoz, hogy mi eljussunk Malapascuara, megis a kis kikotofalu egesz lakossaga azon dolgozott, hogy ez sikeruljon. Nem talalunk szavakat. De itt megerosodott bennem, hogy imadom ezt az orszagot.
Termeszetesen ez a buszvezeto is enekelt, igy mindegy 20-30 nota utan erkeztunk meg az altalunk eredetileg kinezett kikotobe. Itt kiszalltunk es kigyalogoltunk a steg vegere, ahol egy fiatal sved par varakozott. Kiderult, hogy ok mar 3 oraja varnak, mert a hajo nem nagyon akar jonni. A tovabbi kozos varakozas alatt osszeismerkedtunk, kiderul, hogy a lanynak sajat vallalkozasa van, bar csak 25 eves: lovakat treniroz, a fiu pedig mernok. 3 hetre erkeztek azsiaba, es az egeszet a Fulop szigeteken tervezik eltolteni. (tavaly voltak Malayziaba, elotte pedig Thaifoldon). A kovetkezo 6 napra ok lettek utitarsaink. Mintegy 20 perc varakozas utan befutott a hajo, ami inkabb csonakocska volt, mindannyian felpakoltuk cuccainkat es elindultunk Malapascua fele.
Malapascua a Fulop szigetek egyik legkisebb lakott szigete, es minden bizonnyal a legkisebb sziget, ahol eletemben jartam. Mindossze 1 km szeles es 2,5 km hosszu. El raja kb 500 ember, s sziget a fo beveteli forrasa a 20 bambuszbungalo altal definialt turizmuson kivul a harci kakas tenyesztes. Az ilyen szuperkicsi helyekben az az izgalmas, hogy konnyen megeshet, mi vagyunk az elso magyarok, akik turistakent eljutottak a vilagnak erre a csoppnyi szegletere.
A sziget elkepesztoen gyonyoru, azonban a harmadik nap utan kisse unalmas. Ugyanis mikor az ember mar az osszes obolben es lagunaban furdott es buvarkodott, mindharom etteremben reggelizett, ebedelt es vacsorazott, valoszinuleg minden helyivel elbeszelgetett raebred, hogy ide sok-sok konyvet kellett volna hoznia, hogy hosszu tavon se unatkozzon. Ezert ugy dontottunk tovabballunk, es szuletesnapunkat mashol unnepeljuk. Vacsi alatt megosztottuk ujabb terveinket sved baratainkkal, akik ugy dontottek: velunk tartanak.

Guangzhou

2009-02-09T21:08:00.000-08:00

S hogy miert igyekeztunk ennyire Guangzhou (ejtsd: Guancsao) varosaba? Nos Guangzhou hagyomanyosan kina legnagyobb ekszer-kereskedo varosa, s aki ranezett mar Anita honlapjara (www.ThePearlGift.com) az tudhatja, hogy ez az erdeklodes tobb, mint hobbi nala… S ahogy en is minden orszagban legalabb egy napot eltoltottem ingatlanfejlesztokkel es beruhazokkal, valamint ingatlanok nezegetesevel, ugy termeszetesen belementem, hogy turankbol ket napot Anita fo erdeklodesi korevel toltsunk, s egyben meglatogassuk fo beszallitojanak ekszerkeszito muhelyet.

Megerkezesunk napjan korbejartuk a varos egyeb nevezetessegeit, s a masodik napra terveztuk az ekszer turat. Igy eloszor jartunk az allatkertben, ahol tobbek kozott lattunk Pandakat, kulonleges teknosoket es valoban gyonyoru, gondosan kitenyesztett kinai aranyhalcsodakat. A fo attrakcio ugyanakor mi voltunk, ugyanis kina ezen reszen igencsak ritka az europai utazo. Nanningban osszesen 1 feher embert lattunk, Guangzhou-ban pedig, ami egy 5-8 millios varos, a 3 nap alatt kb 20-at. A gyerekek minket meglatva integettek es mosolyogtak a felnottek pedig gyanakodva es magukat nem zavartatva, nyiltan bamultak rank…

Jartunk meg egy gyonyoru osi kinai templomban is, ahol nehany csontfarago muvesz dolgozott, kina hagyomanyos muveszeti agat kovetve, bar most mar nem orrszarvu vagy elefantagyart hasznalva, hanem vizibivaly csontokat. Este pedig elmentunk egy halpiacra, ahol hatalmas akvariumokbol valaszthatta ki az ember vacsorajat, legyen az tengeri suger, angolna, vagy teknos. Mi is bevacsoraztunk egy friss rakot kinalo kifozdeben, majd hazafele vettuk az iranyt.

Kina fejlodesi utemet jol jelzi, hogy Guangzhou-ban az elmult 4 evben 4 metrovonal epult, es a varosterkepeken meg 5-nek a rajza van feltuntetve, merthogy azok a kovetkezo 1-2 evben nyitnak meg. Minden metro ultramodern vezeto nelkuli vonat, elektromos jeggyel, es erintokepernyos jelgykiado automataval. Tehat osszesen lesz 9 metrovonaluk, melyet 6 ev alatt epitenek fel. No comment. Es egesz kina igy fejlodik. A varosokban lassan tobb az elektromos robogo, mint a hagyomanyos benzint fogyaszto kismotor. A gombakent kinovo irodahazak es lakoepuletek tetejet napelem boritja, a kozlekedesi lampak LED egovel vilagitanak, az utak pedig feszitett beton boritasuak aszfalt helyett, igy is biztositva a hatalmas orszag olajtol valo minel kisebb fuggeset. Ha valaki azt mondja a kovetkezo ket evtizedben kina lesz „the place to be”, akkor en azt mondom, mar most is az, csak a vilag meg nem vette eszre…
Emellett persze a falvakban nagy a szegenyseg…

Masnap reggel nagy remenyekkel indultunk az ekszer nagykereskedelmi kozpont fele. Ezt ugy kell elkepzelni, mint ket hatalmas bevasarlokozpontot egymassal szemben, melyek egy kor alaku teret fognak kozre. A meretukre jellemzo, hogy mindegyiknek 8-8 darab 31 emeletes irodahaz no ki a tetejen, melyek nem hatnak ugy, mintha tul kozel lennenek egymashoz! Igy nem is tudom igazan kifejezni oket „westendnyi” mertekegysegben, de mondjuk egyenkent akkorak, mint 8-10 westend. Es belul 30-150 negyzetmeteres uzletek ezrei, tizezrei varnak. Mindegyik dugig van ekszerrel: ezust, igazgyongy, korall, uveg, dragako es feldragako. Az elso tiz percben levegot is alig kap az ember a meretektol es mennyisegektol. A turkizt itt kilora merik, a gyongy nyaklancokat tizesevel, szazasaval csomagoljak egybe, es mindenhol nagy fuzettel felszerelkezett amerikai es europai ekszer nagykereskedok jarkalnak az uzletek kozott. Nem is nagyon tudtuk, hol kezdjuk, igy eloszor is felhivtuk Anita fo beszallitojat, hogy hol is talaljuk meg oket… vegul ertunk kuldtek ket asszisztenst :)
Anita is hatalmas listaval erkezett, s kert tolem 3 orat a targyalasra, amig en magamban felfedezo korutra indultam (nyomomban kenyermorzskat hagyva, hogy visszatalaljak). Eloszor is megneztem hol is keszulnek Anita ekszerei: egy kozepesen nagy helysegbe vezettek, ahol a falak mellett zsakokban allt az igazgyongy, a hosszu asztalok mellett pedig tobb tucatnyi ekszerkeszito uldogelt, s az elottuk levo mintak alapjan keszitette a nyaklancokat, karkotoket es gyuruket. Kezuk vegtelen gyorsan jart, s avatatlan szem szamara felfoghatatlanul gyorsan keszultek a gyonyoru ekszerek. Egy kicsit azert meg is nyugodtam, hogy eletvitelunket nem gyerekmunkaval tamogatjuk, mert bar az ekszerkeszitok kozott nem nagyon volt 25 evnel idosebb, de 16 eves azert lathatoan mindegyikuk elmult mar.

Ezutan elindultam a turkizt forgalmazo uzletek fele korulnezni. Mindenhol szives mosoly fogadott, megkerdeztek honnan jovok, mit csinalok. A Hungary szo nem sok valaszra talalt, igy egy ido utan az egyszeruseg kedveert ugy mutatkoztam be, mint Anita uzlettarsa Londonbol, akik a gyongy ekszerportfolionk bovitesen gondolkozunk. Mikor atadtam egy-egy nevjegykartyat (termeszetesen Anitaet) is, rogton szeket toltak alam, kaveval es ropogtatnivaloval kinaltak, es elkezdtek bemutatni termekeiket. Hihetetlenul elveztem a beszelgeteseket, kulonosen, amikor lattam, hogy mellettem eppen vasarolnak is. Az egyik helyen egy amerikai akcentusu fiatalember alkudozott egy jo halom turkiz ekszerrol (a merleg 167 Kg-ot mutatott!!!), s vegul kilonkent 5 Yuan miatt (kb 20 Ft) nem jott letre az uzlet. Ekkor a srac felallt, es lassan az ajto fele setalt, hatha utanaszolnak hogy OK, de a kereskedo nem tett igy. Nyilvan nagyon magabiztos volt ajanlataban. A helyzet szepsege, hogy a srac tiz percen belul visszajott es a vegul egymas tenyerebe csaptak a kereskedovel. Par ora alatt tobbet tanultam a turkizrol, a kulonbozo minosegekrol, csiszolasi modokrol, mint egesz eletemben gondoltam volna… Itt ott vasaroltam nehany termekmintat es elhoztam par nevjegyet, hatha otthoni ekszeresz barataim latnak benne fantaziat, majd visszasetaltam Anitaert. Kozosen vegigjartunk meg jopar igazgyongykereskedot, es elmelyultunk a jade ko szepsegeiben is. Egy jade kereskedonel alkudozott Anita eppen egy tucat nyaklancra, mikor a kerekedo elovett egy mintat, melyen kereszt volt. Elmondta, hogy ezt alapvetoen az europai kereskedok miatt tartja, hisz nezzek csak ra: ezen a nyaklancon egy ember haldoklik. Majd elovett egy Buddhaval diszitettet is: es azt mondta: nezzem meg ez az ember boldog es nevet a vilagra. Nem is erti ebbol a kettobol az europaiak miert a halott emberes nyaklancokat viszik… Nos eleg erdekes vallasmagyarazata volt anyi szent, mindenesetre ezekutan, hogy emlekezzek ra, megvettem tole a mosolygos jade buddhas nyaklancot emlekbe…

Azon vettuk eszre magunkat, hogy kipirult arccal alkudozunk, jarkalunk fel-ala, mikozben lassan megy a hong-kongi vonatunk, es meg annyi minden meg szeretnenk nezni. Igy eldontottuk, hogy odarohanunk a palyaudvarra, s megnezzuk at lehet-e tenni a jegyeket masnapra. Szokas szerint szerencsenk volt, minden kulonosebb gond vagy felar nelkul sikerult a modositas, igy visszamentunk a varosba vacsizni, illetve atkoltoztunk egy palyaudvarhoz kozelebbi hotelbe, hogy a holnapi hasonlo nap utan, mikor valoszinuleg ismet kesesben leszunk, ne kelljen ennyire rohanni. Este besetaltunk a hihetetlenul nyuzsgo varosba, megvacsiztunk, majd nyugovora tertunk. A masnap hasonlo forgatokonyvvel telt, bar ekkor mar a feldragako es dragako ekszereket vettuk celba, valamint en eltoltottem egy kis idot az uvegyongy keszitok kozott, akik a muranoi uveggyongyokhoz hasonlo gyonyorusegeket keszitettek es adtak el. Biztos ami biztos itt is felmarkoltam egy maroknyi mintat.
Nap vegen Anita hatalamas es nehez hatizsakkal gazdagabban, valamint jopar dollarral szegenyebben (vegul negyszer kellett az ATM-bol penz levennie, hogy minden olyat megvehessen, amire lehet Londonban kereslet) keresett meg, hogy most mar induljunk. Igy elmentunk a hotelbe az ott hagyott hatizsakokert, majd vonatra ultunk, mely Hong-Kongba repitett minket, ahol par ora varakozas utan felultunk a Fulop-szigetekre indulo repulonkre…

Kina: Nanning

2009-02-09T21:07:00.000-08:00

Kina igencsak ugyel ra, hogy a latogatok elso benyomasa az orszagrol elkepesztoen pozitiv legyen. Mikor Hanoiban felszalltunk Nanningba tarto vonatunkra, melyet a Kinai Allami Vasutak uzemeltetnek, nem is hittunk a szemunknek. Az eddigi halokocsis vonataink ugyanis mind Malayziaban, mind Vietnamban inkabb kalandszeruek voltak, mintsem kenyelmesek. A kinai halovonaton viszont gyonyoru agynemuvel vetett agy vart minket, a halokocsi vegig vastag, suppedos szonyeggel volt boritva, s a halofulkeben a himzett teritovel(!) leteritett asztalon meg friss virag(!!!) is allt egy vazaban. En magam meg Europaban sem ismerek olyan vasuttarsasagot, ahol friss virag van a vasúti fulkeben, de hogy pont itt a vilag elmaradottabbnak gondolt vegen kelljen ilyennel talakoznom, az termeszetesen teljesen meglepett.
A halofulkeben tasung is akadt, egy spanyol diak, aki osztondijjal tanul pekingben, s most a teli szunet alatt par napos latogatast tett a kozeli vietnamban. Adott egy-ket jotanacsot kinaval kapcsolatban, s o is elmondta, hogy kina sokkal-sokkal fejlettebb, minthogy azt nyugaton egyaltalan feltetelezni merik. Jot beszelgettunk, majd engedve az igen kenyelmes agyak hivasanak, alomba merultunk. Kina masik arcarol is kepet kaphattunk hajnal kettokor, mikor az eljfeli vietnami hatarkilepes utan elkezdodott a kinai belepes. Vonatunkbol minden utast (kb huszan lehettunk) leszallitottak, es betereltek egy hatalmas,modern varoba, ahol utleveleinket elkertek, csomagjainkat pedig atvilagitottak, majd egy csoportba leultettek minket. Kinaban rengeteg az ember, a munkanelkuliseget viszont ok sem szeretik, s ebbol azon nyomban izelitot is kaptunk: mindegyikunk utlevele kulon-kulon hatarornek jutott (akikbol tobb, mint 30 varakozott az erkezo vonatokra itt). Ok elmentek az iratokkal, majd egyesevel odahivtak minket s feltettek 3-3 kerdest: hova megyunk, miert megyunk, mit csinalunk stb. kicsit furcsan kezdtem erezni magam, hisz nem gondoltam hogy en es Anita egy-egy hatizsakunkkal nagy veszelyt jelentenenk kinai politikai stabilitasara, s nem ertettem mire ez a hatalmas burokracia. Mikor ujra egy csoportban voltunk, spanyol utitarsunkat ismet kiszolitottak, s egy masik szobaba vittek. Mikor visszajott kicsit duhos volt az arca, igy megkerdeztuk, mi tortent. Elmondta, hogy Lonely Planet utikonyvet elkoboztak a hatarorok, merthogy abban Kinai es Taiwan kozott szerepel egy hatarvonal, s ez nem egyezik a jelenlegi kinai hivatalos szemlelettel, amiben Taiwan Kina resze, mindenfele hatar nelkul. Ez szamomra elkepesztoen furcsa volt. Nemcsak hogy egy, a vilag tobbi pontjan legalis turistakonyvvel akad gondjuk, de ahelyett, hogy a kerdeses terkepet tartalmazo lapot kitepnek belole, az egesz konyvet elkobozzak…Elkepzeltem, ahogy az ukran, horvat, szlovak, roman es osztrak hataron elkobozzak az osszes magyar autot, amelyen nagy magyarorszagos matrica szerepel…
Anelkul, hogy velemenyemet itt kifejtenem a nagy magyarorszagos matricas autokrol, az autok hataron valo elkobzasat egy kicsit erosnek ertekelnem…
Az út hatralevo resze Nanningig bekesen telt, valoszinuleg azert, mert vegig aludtunk. Nanningba mindossze nehany orat terveztunk tolteni, azonban ember tervez Isten vegez alapon, ez is kalandosabbra sikerult a tervnel. Nanning ugyanis alapvetoen az osszekotokapocs Vietnam es Kina tobbi resze kozott. Ide erkezik a vietnami vonatok es tavolsagi buszok nagy resze, s innen indul tovabb kinaba, a szelrozsa minden iranyaba tovabb a vasút. Nos a vasutallomason rogton be is alltunk a jegypenztar elotti sorba, majd rovidke varakozas utan kertunk ket jegyet a delben indulo Gunbagzouba tarto vonatra. A penztaros mondta, hogy arra nincs jegy. Ekkor kertunk egyet a delutanira. Mondta, arra sincs jegy. Esi? Nincs. Holnap reggeli? Nincs. Mint kiderult, valamilyen altalunk es az utikonyvek altal nem ismert kinai unnep miatt ilyenkor mindenki utazgat kinaban, es a kovetkezo 3 napban egyaltalan semmilyen, a varost elhagyo vonatra nincs jegy. Nem mondom, hogy nem estunk ketsegbe, ugyanis 3 nap mulva mar reg a Hong-Kongbol indulo, Fulop szigetekre meno repulon kellene uldogelnunk, amire mar elore megvettuk a jegyet…
Jobb terv nem leven a legkozelebbi hotelbe mentunk –melynek rendeltetese nem maradt sokaig ketseges, tekintve, hogy nem csak teljes napra, de orara is adtak ki szobat, es a minibarban nem csak az italok, de az ovszerek szeles valaszteka is varta a vendegeket. Szoval itt kivettunk egy napra egy szobat, leraktuk addigra mar kenyelmetlenul nehez hatizsakunkat, es nyakunkba vettuk a varost.
Kinaban az a szuper, hogy mindenkirol ugy gondolod, hogy beszel angolul, majd eleg hamar kiderul, hogy nem. Megalltuk egy angol „tourist information” tablat, s egy alatta uldogelo fiatal lanykat. Odamentunk, s mondtuk neki, hogy Guangzhouba szeretnenk eljutni, mit tud ajanlani, van-e tavolsagi busz a varosban. Mire o megszolalt: No English. Mire ramutattunk egy eppen mellettunk elmeno buszra, es azt mondtuk: Guangzhou. Arca felderul, es lathatoan a tavolsagi buszpalyaudvarra vezeto utat kezdte magyarazni. Tollat es papirt adtunk a kezebe, s o rengeteg dolgot felirt ra kinai karakterekkel, melyrol csak remeltuk, hogy a „buszpalyaudvarra megyunk, kerem segitsen”, es a „Guanzhou-ba kerunk buszjegyet” jelentest hordozzak. Igy a masodik leckenk az volt, hogy bar Kinaban nem divat az angol, mindenki elkepesztoen segitokesz. Ezt rogton ujra megtapasztaltuk, mikoris a papír segitsegevel egyszer csak a 6-os buszon talaltuk magunkat, mely allitolag a buszpalyaudvarra visz, es a sofor kert tolunk 2 Yuant a jegyre. Nekunk csak 5 Yuan-os bankjegyunk volt, de mondtunk, ez igy is ok, nekunk megeri az a fel dollar, hogy vegre iranyban vagyunk. De o mondta, hogy nem tudja elfogadni az 5 Yuanost… Ott alltunk tanacstalanul, a kivant buszuttol egy karnyujtasnyira. Ekkor az utasok hatrakialtotak valamit, s par masodpercen belul ketten is adtak egy-egy yuant, a mi buszjegyeinkert. Mi szivesen odaadtuk volna nekik az otosunket, de ezt hatarozottan visszautasitottak. Igy csak a vonaton tanult „xie-xie”, azaz koszonom szavakat ismetelgettuk. Elertunk a buszpalyaudvarig, itt kis segitseggel kiderult, az este hetkor indulo halobuszra van meg 3 jegy, amibol kettot nyomban megvettunk, es visszamentunk a varosba, hogy a hatralevo 5-6 orat a leghasznosabban tudjuk eltolteni.
Nanningbeli setank eredmenyekent egy dolgot biztos megtanultunk: kinaban mindent masolnak, es emogott elkepeszto mernoki kapacitas van. Termeszetesen nem a thaifoldi masolt nike polokra es adidas cipokre gondolok elsosorban. Kinaban minden masodik auto egy europai modellre tobbe vagy kevesbbe emlekezteto jarmu. Vannak olyanok, akik csak ihletet vagy egy-egy reszletet „vesznek at” europai rokonaiktol, mint peldaul a 3-as bmw-kent kezdodo, majd minibuszkent vegzodo jarmu, vagy az egy az egyben C merci hutomaszkkal es lampakkal rendelkezo amugy pottom suzuki swift alaku autocska. Vannak akik egy lepessel tovabbmennek, s igy lattunk olyan autot, amely az elso ajto vegeig tokeletes Opel Astra koppintas, s onnantol hatrafele mar sajat ihletbol fejezte be a jarmuvel a kinai tervezo. Vagy lattunk 5-os bmw-kent kezdodo, es A6-os audikent vegzodo, igen erdekes autokat is. S vegul vannak a teljesen masolopapirral keszitett autok: lattunk Seat Ibizat, melynek csak a hatso lampaja volt egy kicsit eltero, illetve a hires audi 100-as koppintast is. Tortent ugyanis, hogy 10 evvel ezelott az audi meglatva a kinai piac nagysagat, elkezdett epiteni egy autogyarat, az akkor kifuto 100-as audik gyartasara a kinai piacra. Mikor elkeszult a gyar, a kinai kormany megkoszonte a segitseget, majd elmondta, hogy innentol ok is gyartani fogjak ugyanezt az autot, de fele aron forgalmazzak majd. Mint kiderult ugyanis, azok a munkasok, akik nappal 8 orat dolgoztak az audi gyar es a robotok epitesen, 10 km-rel odebb estenkent felepitetek a gyar tokeletes masat…
Befejezeskent lattuk meg a szinten hires BMW X5-os koppintast, melyet tavaly egy kinai vallalkozo be akart hozni Europaba is, s le is adott egy peldanyt az NCAP-nak toresteszre. Ez az auto lett a laboratorium tortenetenek elso olyan jarmuve, amely mindossze 1 csillagot szerzett meg a lehetseges 5-bol. Ez annyit jelent, hogy 50-km-es balesetnel meg a hatul bekotove ulo utasok is biztosan meghalnak… Ezutan a BMW beperelte a ceget, es kitiltatta az autot Europabol…
De nem csak masolt autokat lattunk. Egy fenykepesz boltban voltak Ganon es Kodac kamerak, a telefonok kozott a hiPhone, a Samsvng es a Nokio markak vezettek, melyek teljesen masolt hardverrel, es egyedi szoftverekkel vartak az erdeklodoket. A csucs az, hogy az altalunk kiprobalt hiPhone minden tovabbi nelkul elfogadta a T-mobilos kartyainkat, lehetett vele telefonalni, fotozni, mp3-at es videot lejatszani, internetezni wifin, erintokepernyos volt, 8 GB memoriaval, es alig 20.000 forintnyi Yuan-os arcedulaval rendelkezett. Minden ilyen termek mogott elkepeszto mernoki kapacitas erzodik, melyet kinaban egyelore az amerikai es europai termekek masolasara hasznalnak, de ha egyszer megtanuljak mire vagynak az europai es amerikai fogyasztok es valodi termekfejlesztesbe fognak, nem ketseges, hogy az oreg kontinensen lehuzhatjuk a rolot…

Hanoi es Ha Long obol

2009-02-09T21:06:00.000-08:00

Vietnam iden 999 eves fovarosaba repulon erkeztunk. Maga a varos nem is nagyon erdekelt bennunket, hisz az utikonyvek leirasa szerint (es valosagban is) egy eleg elnyugatiasodott varosrol van szo, ahol mar epulnek az irodahazak, es ejjelente barok es nyugati eteleket felszolgalo ettermek varjak a faradt turistakat. Nos, mi pontosan a nyugati turistakkal toltott barokat, es a pizzat es spagettit kinalo ettermeket elkerulendo jottunk Azsiaba, igy Hanoiba erkezesunk utan rogton elkezdtuk szervezni utunkat a modern vilag het csodajanak egyike fele, ami Hanoitol mindossze nehany tucat kilometerre talalhato: a Ha Long obolbe.
Ha eddig egyetlen kepet lattatok Vietnamrol eletetekben, akkor ket lehetoseg adott: az egyik szerint a kepen egy rizsfoldon vizibivallyal rizst szanto bambuszkalapos foldmuves volt, a masik lehetoseg pedig a Ha Long obol, ahogy a vizbol kiallo magas sziklak kozott a naplementeben elmegy egy barka, melynek ket jellegzetes, bambuszrudakkal megerositett vitorlaja van. Utobbi kepeslapra szerettunk volna mi is felkerulni, igy az obolbe keszultunk meghozza ket napra, egy hajon toltott ejszakaval fuszerezve.
Egy kicsit gondolkoztunk, hogy az elerheto 3 hajotipus kozul: Nomad, Standard es Delux melyiket valasszuk, de vegul arra gondoltunk, hogy ha mar idaig eljutotunk azt a 20 dollart igazan radobhatjuk a szamla vegere, es akkor utazhatunk a Delux barkaval, ahol sajat agyunkbol nezhetjuk a naplementet es napfelkeltet, valamint a friss tenger gyumolcseibol keszult napi haromszori etkezes is a csomag resze.
Miutan lefoglaltuk a masnapi barkankat, egy kicsit koruljartuk Hanoit, de azt kell mondanom turistakent tenyleg nem nagyon eri meg ebben a varosban hosszu idot tolteni, marmint ha az ember az igazi azsiara kivancsi. Ha csak enni, inni es szorakozni vagyik a foldi halando, arra akar Hanoi is megfelelo hely lehet. Este azert biztos ami biztos egy-egy ananasszal toltott palacsintaval zartuk a napot, majd egy romantikus gyertyafenyes fogmosas utan (a szallasunkon ugyanis elment az aram, s a recepcion jobb hijan gyertyakat osztotgattak, hogy lassunk valamit a korom sotetben), alomba merultunk.
Masnap hajnalban keltunk, s a tojasrantottas bagel reggelinket mar a buszon fogyasztottuk el, az obol fele menet. Itt osszeismerkedtunk 2 angol sraccal, akik vegul mindket nap tarsaink voltak, akar az esti vegtelen kartyacsatakban, akar a napkozbeni beszelgetesekben a barka tetejen. Igen erdekes emberek, igy halasak vagyunk a sorsnak, hogy megismerhettuk oket. Az egyikuk fenykepesz, foleg a Sun-nak dolgozik Londonban, de idonkent divatfotozast, vagy riportfotokat is vallal. Eletfelfogasa szerint: soha ne legyen fonokod, csak magadnak dolgozz, es evente utazz el legalabb 4 honap szabadsagra: 3 honapra telen, hogy a londoni elviselhetetlen kodos zimankot elkeruld, s 1 honapra nyaron, hogy a londoni langyos nyar mellett azert elhidd, hogy a nyar valoban lehet meleg is. Masikuk –a fotos legjobb baratja- szinten londonban el, foglalkozasara nezve pedig trader, illetve trader csak volt, mivel szeptemberben a brokerceg ahol dolgozott olyan gyorsan ment csodbe, hogy egyik este csak egy sms-t kapott, hogy masnap mar senkinek sem kell bejonnie dlgozni, a ceges Blackberryket pedig megtarthatjak, mert a ceg mas vegkielegitest ugysem tud adni. Igy ekkor felhivta fotos baratjat, es vettek egy-egy repulojegyet azsiaba. A returjegyuk marciusra szol, s o addig probalja kitalalni, hogy mihez is kezdjen most az eletben. Igazabol igen-igen halas a hitelvalsagert, hisz evek ota nem volt szabadsagon, s most jott ra, hogy elrohant mellette az elmult nehany ev, anelkul, hogy a penzkeresesen kivul masra, az elet fontosabb dolgaira koncentralt volna.
Szoval erdekes sracok voltak, annyi szent. Az egyutt utazo csapathoz tartozott meg egy fiatal ausztral par, akiknek ez volt az elso kozos nyaralasuk tavol otthonuktol, egy kozpesen langyos holland ferfiduo, valamint 2 vilagjaro, szinten ausztral csajszi, akiknek a legtobb tortenetuk ugy kezdodott: „mikor X varosban, Y orszagban, Z kontinensen, enyhen ittasan kerestem a szallodamat az esti bulibol hazafele tartva…” Szoval a hajokazas mindenkeppen esemenydusnak igerkezett!
Mire a buszon mindenki bemutatkozott, el is ertuk az oblot es a kikotot, s barkank mar ott varakozott rank. Gyorsan a fedelzetre ugrottunk csomagjainkkal, es mar indult is a ket napos kaland. A barka valoban gyonyoru volt, sotet tropusi fabol faragtak. Belul ket emeletes, a tetejen egy napozoterasz kenyelmes agyakkal, a felso emeleten az etkezo es a duplaagyas szobak (ahol mi is helyet kaptunk), alul pedig a konyha es a ketagyas szobak. Minden szobanak hatalmas, termeszetesen tengerre nezo ablakai es sajat fudoszobaja volt, es faragott fa boritasaval, makulatlan tisztasagaval egyszerre keltett regimodi es vadonatuj benyomast.
Turank elso allomasaig kb 2 orat hajokaztunk, ami alatt szemunk hozzaszokott a Ha Long obol paratlanul gyonyoru meszkoszirtjeihez. A masodik ora utan kikotottunk az egyik szigeten, ahol az egyik sziget rejti delkelet azsia legnagyobb cseppkobarlangjat. Itt felgyalogoltunk a barlang bejaratahoz, ahonnan gyonyoru kilatas nyilt az obol ezen reszere, majd beleptunk a barangba. Bent a cseppkoveket kulonbozo allatok utan neveztek el, attol fuggoen, hogy sarkanyra, teknosre vagy eppen halakra hasonlitottak. A barlangban barangolas utan ujra barkara szalltunk, es elhajokaztunk egy halaszfaluba, ami az obol egy szelarnyekos reszen allt, illetve uszott. A hazak ugyanis egytol egyig a vizen uszo kis kunyhok voltak, s teraszukrol nem fuves kertbe, hanem egyenesen a tengerbe lephetett az ember. Arra gondoltunk furcsa lehet itt elni: a vilagtol tavol egy elkepesztoen szep obolben ringatozva, ugyanakkor meg az ivovizert is hajora kell szallni, es beevezni vagy bemotorozni a legkozelebbi varosig. Mindenesetre mi kajakra pattantunk es egy orat kajakozhattunk az obol teljesen sima vizen a sziklak kozott. Kajakozas kozben jartunk barlangokba, melyet a sziklaba vajt a hullamzas, illetve lattuk, hogyan szuretelik a helyiek az osztrigat a sziklak falarol apaly idejen. Kajakozas utan visszatertunk a barkara, s tovabb hajokaztunk a gyonyoru sziklak kozott. Egy nagyobbacska sziget mellett, egy masik csendes obolben megalltunk, a hajo tetejerol megneztuk a naplementet, majd a hajoban felszolgaltak a vacsorat. Ezutan mar csak kartyaztunk es beszelgettunk a barkan osszevetodott igencsak színes tarsasaggal, majd ejfel utan kicsivel aludni tertunk. Hajnalban keltunk, hogy lassuk a napfelkeltet, azonban sajnos kicsit kodos ido volt, igy a fenykepek nem sikerultek olyan szuperul, mint az gondoltuk… A masodik nap egesz nap a barkan hajokaztunk a hatalmas obolben a gyonyoru sziklak kozott, s csak estere ertunk vissza Hanoiba.
Aki erre jar a Ha Long oblot semmikepp se hagyja ki programjabol, nekunk utazasunk egyik fenypontja volt, szivesen maradtunk volna egy hetet is akar egy hasonlo barkan hajokazva a csodalatos sziklaszirtek kozott…

Hue

2009-02-03T05:51:00.001-08:00

Nhat Rangbol ismet halofulkes vonattal indultunk tovabb Hue-ba, ahol igazabol csak egy napot maradtunk, s azert kellett megis utba ejtenunk, mert innen tudtunk repulojegyet szerezni Hanoi-ba, Vietnam fovarosaba, ami turank kovetkezo allomasa lett.
Az ujevi unnepeknek koszonhetoen ez a halovonat csordultig tele volt, s mi sem kaptunk mar egymashoz kozel jegyeket. Sot igazabol egy jegyet kaptunk halofulkebe, s egyet egy ulohelyre. Gondoltuk Anita lefekszik a halofulkebe a csomagokkal egyutt, en pedig az ulesen alszom majd vegig a 12 oras vonatutat. Nos a terv hamar megvaltozott, amikor felszalltunk a vonatra. Anitat es a csomagokat otthagytam a halofulkeben, s jomagam elindultam 4 vagonnal arrebb, hogy megkeressem ulohelyem. Mikor beleptem az egyes vagonba, ahova jegyem szolt, hirtelen szaz vietnami szempar meredt ram. Nem volt nehez kitalalni miert. Az egesz vagonban en voltam az egyetlen feher ember, az egyetlen aki boltban vasarolt ruhat viselt, s valoszinuleg az egyetlen, akinel 3 dollarnal tobb penz volt. Ruham alatt lapulo test-taskamat, es zsebemben uldogelo mobiltelefonomat hirtelen nagyonis feltunonek ereztem, de minden szineszi kepessegemet osszeszedve megkerestem helyem, es elkepeszto nyugalommal leultem. Nem gondoltam, hogy barmelyik ezen a vagonon utazo munkasember ejjel a vonaton alvok kirablasabol elne, ugyanakkor azzal is tisztaban voltam, hogy a taskamban lapulo kb 100 dollar sokuknak tobb, mint egy havi jovedelmet jelenti. S bar nem tudjak pontosan mennyi penz is van nalam, napbarnitotta borom, s frissen mosott ruhaim nem sok ketseget hagynak affelol, hogy nem szocialis munkat vegezni jottem orszagukba. Igy uldogeltem 5-10 percig, majd arra gondoltam, lassan ideje megkeresni a vonat azon helyet, ahol az ejszakat valojaban tolteni fogom. Merthogy az nem volt ketseges, hogy a egyes vagon 37-es szeke, ahova jegyem szolt, jo esellyel ures marad az estere, vagy legalabbis nem en fogok ott aludni.
Visszamentem Anitahoz, csak azert, hogy a “good guys have good luck” mondas igazsaga ismet eletbe lephessen. Kiderult ugyanis, hogy a halofulkejeben levo tobbi agy egy otfos csaladhoz tartozik, ahol 2 igen kis gyermek is van, akik mindenkepp szuleikkel egy agyban aludnanak, de megis teljesaru agy-jegyet voltak kenytelenek vasarolni szamukra is. Igy miutan Anita elmeselte a helyzetunket (marmint hogy en csak ulohelyen fogok tudni aludni), azonnal felajanlottak, hogy maradjak nyugodtan ott es aludjak az egyik uresen marado agyban. Az este igen jo hangulatban telt, a gyerekek mosolyogva jatszadoztak az utazo bekankkal (egy homokkal toltott kis beka, akit minden utazasra elviszunk, es a vilag minden hires helyen lefotozzuk), valamint a szinesceruzakkal, amiket nekik ajandekoztunk. Hamar leszallt az ej, a vonatban lekapcsoltak a villanyt, s mi is nyugovora tertunk, szerencsere egy kabinban. Reggel pedig epsegben egeszsegben Hueban ebredtunk.
Hue egy kozepesen nagy varos Vietnam kozepso reszen, a Parfum folyo partjan. Egyetlen igazan hires latnivaloja van, a kiralyi palota, de ennek ellenere egy nagyon vidam napot toltottunk el itt. Reggeli utan (s miutan kerestunk egy szallodat), biciklit bereltunk, es a csodas tajon valo biciklizes oromet elvezve jartuk be a kisvaros minden zeget-zugat. A kiralyi palotaba is ellatogattunk, ami annak idejen igen szep lehetett, de az elmult 50 evben nem sokat forditottak a fenntartasara, igy ma egy kozepesen lepusztult, de regen gyonyoru, epulet benyomasat kelti, ahova kulfoldieknek igen-igen draga a belepo. Azsia legtobb reszen, hogy ne legyen feltuno, mennyivel is kell tobbet fizetniuk a turistaknak egyes muemlekek meglatogatasaert a helyieknel, egyszeruen ket kulon bejaratot kepeznek ki a palotakon, s egyik felett a „Vietnamese only”, míg a masik folott a „tourist only” tabla diszeleg. Hasonloan jarnak el a legtobb etteremben, de meg a parkolohelyeken is. Megfigyeleseink szerint altalaban 10 feletti szorzokat alkalmaznak a turista arak kialakitasakor, s ezzel Vietnam az altalunk latogatott eddigi legdragabb azsiai orszag lett. Mindenesetre a felejtheto kiralyi palota meglatogatasa utan elkerekeztunk a haborus muzeum iranyaba is, ami elott erdekes modon nem vietnami fegyverek, hanem a vietnami haboruban az amerikaiaktol zsakmanyolt tankok sorakoztak, a vietnami fegyveres erok felsobbrenduseget igazolando.
Nem gondoltuk ugy, hogy sokat vesztunk, ha a fegyvergyujtemeny megnezegetese helyett az egesz delutant biciklizessel toltjuk, ezert tovabbkerekeztunk, s a delutan soran bejartuk a kiralyi pagodakat rejto varosreszt, fel-ala kerekeztunk az osszes, parfum folyon ativelo hidon. Sot Anita meg egy csirke alaku lufit is vasarolt (ami szerencset hoz az uj esztendoben – ne feledjuk, a kinai ujev napja utan vagyunk ket nappal), s azt a bicikli csomagtartojara kotve mosolygott vissza a helyi kisgyerekekre, akik a csirket meglatva valamennyien nevetgelni es tancikalni kezdtek, s jellegzetes vietnami angol kiejtessel a „csiken” es „hepinyuuujir” szavakat kialtotank felenk, mikor csengetve elkerekeztunk mellettuk. Mindent osszevetve csodajo napunk volt. Este a vacsi utan meg visszasetaltunk a szabaszatba, ahol delutan jartunk, amikor rendeltunk parat a vilaghiru Hue selyembol keszult ruhakbol. Valoban nehez volt valasztani, mert finomabbnal finomabb selyembol keszult csodas ruhakat arultak europai szemmel nezve egeszen vicces osszegekert, s a delutan megrendelt ruhakat estig meretre is igazitottak. Anitat vegul a hatizsakunk meretere, es az elottunk allo út hosszara hivatkozva a harmadik ruhanal sikerult megallitani, de hogy ne legyen egyedul, nekem is rendelt meg egy inget, melyet a Thai kiralyok beavatasara szoktak keszittetni es viselni. (En meg nem tudom pontosan hol veszem majd fel, mivel a kiraly eleg fiatal, s igy a kovetkezo 25 evben biztos nem varhato utodjanak beavatasa, addig pedig vigyaznom kell, nehogy kihizzam a valoban csodalatos fekte selyembol varrot, 3 kiralyi medallal diszitett, aranyfonallal varrot felsoreszt).
Na mindegy, ha thai kiralyavatasra kell mennem, legalabb mar nem jovok zavarba :)

A tokeletes masnap reggel

2009-02-03T05:50:00.001-08:00

Budapest egyik nagy hibaja az igazan jo reggelizohelyek hianya. Amikor az almos vasarnapi reggeleken felkelek, egeszen vilagosan korulirhato igenyeim vannak a reggelivel kapcsolatban: a hely legyen elegans, de ne tul posh. A gyumolcs legyen egeszen friss es erett, a bagel belul meleg es puha, kivul roppanos, a palacsinta vekony tesztaju, es kicsit edeskes, a tojas pedig legyen ugy elkeszitve, hogy a feherje kemeny, a sargaja pedig mezesen folyekony. Ezen kivul az etteremben az asztalok ne legyenek egymas hegyen-hatan, a felszolgalok pedig csendesen de figyelmesen maradjanak a hatterben. Hosszu keresgeles utan azt allitom ilyen hely Budapesten nincs. A Centralba az ember inkabb a megszokas miatt jar, a hely nem igazan szep, a kiszolgalas kozepes, es mindig enyhe fustszag van a nemdohanyzo reszben is. Igazabol, ha nem lenne ciki hotelben reggelizni, az etelek minosege alapjan leginkabb a Hiltont vagy a Kempinskit szavaznam be a top3-ba, de azert egy reggelizo kavehaznak megsem egy szalloda alatt van a helye. Igy a kepzeletbeli palmat jo esellyel a Gerloczy viszi el, ami ellen csak az a kifogasom, hogy helyszuke miatt az asztalok az altalam kellemesnek tartottnal joval kozelebb vannak egymashoz. Ar-ertek aranyrol ebben a kategoriaban otthon sajnos szo sem eshet…
A Kinai ujev elso napjan viszont Vietnamban megtalaltam azt a helyet, ahol almaiban jarok reggelizni. A kozel egy oras reggeli alatt nem tudok megnevezni semmit, amit hozzaadva tokeletesedhetne az elmeny. Ugy kezdodott, hogy az elozo napi ujevi unneples utan persze kicsit keson keltunk, es az esti koktelok sem segitettek abban, hogy ebredes utan rogton kipattanjunk az agybol… Igy mire felvetuk a furdoruhat es a polot, mar igencsak ehesek voltunk, es a tengerpartra ugy indultunk, hogy ha nem is az elso helyre ulunk be reggelizni, de ha talalunk egy helyet ahonnan szep a kilatas, nem fogunk sokat teketoriazni… Vegul 5 perc gyaloglas utan megerkeztunk a partra, ahol rogton meglattunk egy ettermet. Az elotte aldogalo pincert megkerdeztam, hogy del elott par perccel lehet-e meg reggelizni, s az igen valaszara beleptunk a teraszra. Leultunk a gyonyoru, kezzel faragott nehez tropusifa asztalokhoz, es megkezdodott a varazslat. A pincerlany fantasztikus selyem kimonoba csavarva, mosolyogva atnyujtotta a martott papirra, gondosan valogatott karakterkeszlettel nyomtatott etlapot. Rovid gondolkodas utan teat, palacsintat es friss gyumolcstalat kertem, Anita pedig egy bagelt, 2 tojast, es egy pohar Drogonfruit levet. A lany mident gondosan felirt, majd par percen belul hozta az evoeszkozoket, nekem a teat, Anitanak a gyumolcslevet. A zoldtea csodalatosan konnyu volt, semmi keseruseg, csak a friss tealevelek enyhe zamata. Anita gyumolcslevet kizarolag friss gyumolcsbol frissen preseltek, ahogy a nagy konyvben meg van irva. Mire vegigkostoltuk egymas italat is, megerkezett a palacsintam es Anita tojasai is a bagellel. A 3 palacsinta lehellet vekony volt, mintha parizsba sutottek volna, friss banannal toltve, s mellette kis porcelancseszeben uldogelt a porcukor es a lime, ami annyira ledus volt, hogy mikor hozzaertem, mar elkezdte ereszteni savanykas levet. A bagel roppanva tort kette, feltarva meg gozolgo, kalacsosan foszlos, meleg belsejet, a tojas pedig hofeher kemeny feherjevel, es aranysarga, kenyelmesen folyos belsovel vart villankra. Minden falatot elveztunk. Kulonosen hogy kozben egy Buddha Bar CD szolt a diszkreten elrejtett hangszorokbol, a nap pedig szikrazoan sutotte a feherhomokos partot es az azurkek vizet. Abban a pillanatban, ahogy vegeztunk a foetellel, megerkezett a friss gyumolcstal, melyen mezedes, de roppanosan kemeny gorogdinnye, es sargara erett, hamozott mini-banan mosolygott. Mikor ezekkel is vegeztunk, a pincerlany egy pillantasunkbol ertette, hogy fizetni szeretnenk, es mar hozta is az elegans, sargas papirra nyomtatott, majd egy vastag bambuszbotba rejtett szamlat, melyen a helyi Dong ertek melett napi arfolyamon szamolt USA dollar osszeg is szerepelt.

Fizettunk, majd rovid uldogeles utan 3 lepessel a parton termettunk, es bevetetuk magunkat az azurkek vizbe, a hivogato hullamok koze.

En mondom, az elet egy valodi csoda!

Kinai Ujev Nhat Rangban

2009-02-03T05:48:00.000-08:00

Saigonbol Nhat Rangba egy egeszen kulonleges kozlekedesi eszkozt valasztottunk: a halobuszt. Ez olyasmi, mint a halofulkes vonat, csak eppen egy buszbol van kialakitva: a szeksorok eltavolitasa utan 3 emeletes agyat tettek egymas melle, majd ezt megismeteltek 7szer egymas mogott, igy osszesen 42 alvo utas es 2, remenyeink szerint eber sofor indult utnak a kinai szilveszter napjan, hogy delutanra Vietnam leghiresebb strandjahoz erkezzen. Azert is valasztottuk Nhat Rangot a kinai ujev unneplesehez, mert sok utazotol hallottuk, hogy ilyenkor a legtobb uzlet, muzeum es etterem bezar 1-2 hetre, s arra gondoltunk, ha hires helyeket nem is tudunk nezegetni ez ido alatt, legalabb strandolni legyen lehetosegunk, hisz szerencsere a tengert es napsugarak nem mennek ujevi szabadsagra.
A varosba erkezesunkkor mar nagyban folytak az elokeszuletek az esti utcabalhoz: allitottak a szinpadot, es viraggal diszitettek az utcakat. Igy gyorsan megkerestuk a szallodankat (ez az egyetlen hely, ahol elore foglaltunk szallast, szamitva arra, hogy mas turistak is hasonloan gondolkoznak, s megszalljak Vietnam Miami-janak is nevezett varoskat). A szallodat egy fiatal kanadai srac uzemelteti, aki 6 eve jott Vietnamba, s annyira megragadta a hely szepsege es nyugodtsaga, hogy gyorsan keresett maganak egy helyi feleseget, majd kiberelte ezt a szallodat, s azota Kanada fele sem nezett. Megkertuk ajanljon egy-ket igazan jo, nyitva tarto seafood ettermet, s az egyiket vacsorara ki is probaltuk. A valasztek es az etelek frissesege valoban fantasztikus volt, Anita ket grillezett tigrisrakot, en pedig egy tal feherborban parolt kagylot ettem, s a vacsi annyira jol sikerult, hogy a 3 Nhat rangi napunk alatt tobbszor is visszajottunk ide ebedelni-vacsorazni. Nhat Rang egyebkent fantasztikus varos, de egyaltalan nem tukrozi az igazi Vietnamot. Az azurkek tenger gyonyoru feher homokos strandot olel korul, a stand mellett pedig zold gyepes, apolt parkok varjak a latogatokat. A varos szinte nyugat-europai legkort araszt, kulonosen, hogy az utobbi idoben raforditott penzeknek koszonhetoen megjelentek a kulfoldi beruhazok, s a korzon jelenleg egymas mellett epul a Hilton a Marriot es a Crowne Plaza luxusszallodaja. Ahogy elneztuk nagyjabol meg 2-3 evig lehet itt 20 dollar korul meguszi egy napot, mert ha valoban beindul a luxusturizmus (amire a varoskanak minden adottsaga megvan), nem hiszem, hogy 100 dollar alatt el lehet itt ficankolni.
Az esti parti szuperul sikerult, a varoska foterere felallitott szinpadon helyi neptancosok es enekesek valtottak egymast (mi a tancosokat jobban elveztuk), majd ejfel elott megjelentek a ballonarusok, akiknek rizspapirbol keszitett holegballonjat egy alatta ego kis faklya taplalja. Unnepek alkalmaval az azsiai csaladok vesznek egy-egy ilyan kis holegballont, rairjak kivansagaikat, majd felengedik oket az eg fele. A szaz es szaz kis lampacska pedig tancolo, vihancolo fenypontokat rajzol a meleg teli estek egere. Termeszetesen mi is vettunk egy rizspapir ballont, es elso probalkozasunkhoz kepest egeszen hamar meg is toltottuk meleg levegovel, majd bucsut intve felengedtuk a tobbi repulo lampacska koze.
Ezutan hazagyalogoltunk, az ejfeli tuzijatekot pedig mar a szallodank tetejen kialakitott teraszrol neztuk meg egy-egy koktellal a kezunkben.
A szuper standolason kivul (orisi hullamok voltak mindharom nap, amiket nagyon szeretek) meg ket erdekes kalandunk volt itt. Az egyik a hires Nhat rangi iszapfurdo meglatogatasa. A Nhat Rang melletti dombon ugyanis van egy forro, sos vizu forras, es egy azt korulvevo mocsar. Ebbol alakitottak ki egy elmenyparkot, ahol legeloszor is beultetik az embert egy kad friss forro iszapba, majd 15 perc azas utan kiultetik egy sziklara, ahol az iszap raszarad (ekkor mar mindenki eleg viccesen nez ki). Ezutan kovetkezik a termeszet altal alkotott sos vizu forro vizeses alatti seta, ahol az emberrol lejon a raragadt/raszaradt sos iszap nagy resze, majd egy seta a magas nyomasu spricnikkel teleepitett folyoson, ahol az ember 95%-osan megszabadul az iszaptol. A furdo resze meg egy hevizes medence, egy etterem es napozoagyak, ahol az ember az egesz napos aztatas utan kicsit relaxalhat :)
A furdoben toltottuk a nap nagy reszet, majd keso delutan ismet robogora pattantunk (igen, itt mar eleg biztonsagosnak ereztuk a kozlekedest ahhoz, hogy robogot bereljunk – persze europai mercevel meg mindig millio ongyilkos motoros haborujanak tunt egy-egy keresztezodes), es ellatogattunk a varos egyeb nevezetessegeihez: az orasi feher Buddhahoz, aki a kornyek legmagasabb dombjan tronol, a kornyek legoregebb templomaihoz, es megneztuk magunknak a regi kikotot is.
A masik nagy kalandunkat utolso napra hagytuk: a grillezett homart. A strandon ugyanis itt is jarnak arusok, akik jellegzetes csucsos koralaku vietnami bambuszkalappal fejukon, es egy bambuszruddal vallukon jonnek mennek, a bambuszrud ket vegere akasztva pedig egy-egy vodorben hordozzak portekajukat. A legerdekesebb minden arus kozott ketsegtelenul a homar-arus. Neki egyik vodreben ulnek a friss egesz homarok, a masikban pedig faszen parazslik egy grill alatt. Az ember 7 dollarert kivalaszt egy homart, amit az arus azon nyomban radob a grillre, majd szatyrabol meg kulonfele fuszereket es szoszokat varazsol elo, amivel pikk-pakk megszorja az idokozben vorosre sult finomsagot. Par perc varakozas, es a szemunk elott keszul el a vilag egyik legcsodalatosabb etele, amit az ember meg melegeben fogyaszt el az arus altal adott kis bambusztalkabol. Ahogy ettuk a mennyei homart, ultunk a meleg feher homokon, hallgatva a hatalmas hullamokat arra gondoltunk: nem nagyon cserelnenk senki massal a vilagon…

Saigon es Mekong delta

2009-02-03T05:47:00.000-08:00

Saigonba erkezve eloszor is szallast kelett keresnunk. Helyesebben szolva nem is Saigonba erkeztunk, ugyanis aki 1975 utan nyomtatott terkepet vesz a kezebe, az a regen Saigon-nak nevezett varos helyen a Ho Chi Minh City feliratot latja majd. Igen, igen. A rendes kommunista orszagokhoz hiven Vietnamot sem kerulhette el a Sztalingrad vagy Leningrad stilusu varosatnevezes, igy az azelott Saigon nevezetu varoskat kereszteltek at Ho Chi Minh utan. Hogy ki volt o, ezek alapjan nem olyan nehez kitalalni, akit reszletesen erdekel, usse fel a wikipediat, ugy dontottem en most itt nem fogom kifejteni. Annal is inkabb, mert sokkal erdekesebb torteneteink vannak. Itt van mindjart az elso: a busz a varos foterenel tett ki, de sajnos a rossz oldalon, igy megerkezesunk utan 10 masodperccel szembesultunk a kihivassal: atkelni egy 4 savos, latszolag folytonosan aramlo millionyi motorossal boritott fouton, amin termeszetesen nincs zebra, sem lampa. A zebra es a lampa amugy sem nagyon befolyasolja a vietnamiak vezetesi stilusat, igy igazan penzkidobasnak tunik ebben az orszagban az ilyen uri huncutsagok telepitese. Teljesen tanacstalanul alltunk az út szelen, mignem meglattunk egy helyi lakost, amint az uttesten atkel. Igazabol se szo, se beszed egyszeruen nekiindult a motorfolyamnak, ami -mint Mozes elott a Voros tenger- megnyilt elotte, s o sertetlenul atert a tulpartra. Saigonban tehat a gyalogos kozlekedesnek egyetlen szabalya van: keep your speed, azaz, mikor atkelsz az uttesten, ne lassitst es ne gyorsits, meg ha ugy is tunik, hogy ezt kellene tenned. Ha ugyanis allando sebesseggel haladsz, a motorosok sorfala pont annyira fog megnyilni, hogy ep borrel atersz a tulso oldalra. Ha lassitnal, megallnal, esetleg egy lepest gyorsabban mennel, azonnal elutnek, mert nem tudjak kitalalni a gondolataidat…

Kovetkezo kalandunk a szallaskereses. Az elso negy-ot helyen, ahova betertunk mind 20-25 dollar koruli szobaarakat mondtak nekunk, merthogy kozel a kinai ujev unnepe, s mar majdnem feladtuk a keresest, mikor meglattunk egy csoppnyi kis utcat, s egy ott logo guesthouse feliratot. Odamentunk, s kiderult a csaladi valallkozas aznap nyitotta meg a fogadot, s mi leszunk az elso vendegek, ha 15 dollarert kiveszunk egy szobat. Itt egy dollart meg alkudtunk, s utana elfoglaltuk valoban vadonatuj lakosztalyunkat. 25 helyett 14 dollar, sokkal szebb, ujabb, tisztabb, mint a tobbi hely amit lattunk, mi lehet a beugratas? Nos, arra hogy ez kideruljon mindossze masnap hajnali 4.30-ig kellett varni, mikor a csoppnyi utcaban kozvetlenul az ablakunk alatt megszolalt egy ustdob… aztan 3 trombita… es 4 cintanyer. Kiderult, hogy a fogado egy templom mellett fekszik, ahol eppen egy hetes gyaszt ulnek, ami Vietnambol abbol all, hogy a csalad felberel egy rezesbandat (ustdobossal!), akik reggel 4.30-tol este 11-ig jatszanak, a halott lelkenek tiszteletere egy templom elott. Mi igen-igen szeretjuk a helyi szokasokat, ezert gyorsan felszalltunk a fel hetes buszra, es kibuszoztunk a Mekong deltaba…

A Mekong deltavideke Vietnamban 40.000 km2-es, es huszmillio ember lakja. Jellemzo, hogy amig 3 evvel ezelottig be nem vezettek ide az aramot, ez volt azsia leggyorsabb nepszaporulatat produkalo tersege. Azonban amiota lehet tevezni is, mikor leszall az est, a nepszaporulat az azsiaban szokasos szintre sullyedt…

A Mekong deltaban toltott 2 napunk alatt meglatogattuk az uszo piacot, ahol az arusok jellegzetes hosszu hajoikbol kinaljak portekaikat a szinten hajoval erkezo vevoknek. Jartunk kokuszdio-cukorka es rizspapir keszito uzemben, valamint lattunk hogyan keszul a pattogatott rizs. Ettunk elefantful halat, visletunk jellegzetes vietnami csucsos kor alaku bambuszkalapot, s utaztunk az itteniek, minden kepeslapon abrazolt evezos csonakjaval is. Lattuk, hogyan gyujtik be a mezet a mehektol, hogy cukorkat keszitsenek belole, s megkostoltuk a helyi tropusi gyumolcsoket is, melyek minden vietnami szerint a legedesebbek egesz azsiaban. A csatornak kozott talalkoztunk vizibivallyal, az etlapon pedig lagyheju teknossel (ami Europaban diszallatnak szamit, s nekem es Baksa Laci baratomnak is volt egy-egy ilyen hosszuorru, kicsit kajla, de igen szeretnivalo teknoce). Nem mondom, eleg erdekes a haziallatodat viszontlatni egy etterem etlapjan – de nem a cimlapon: peldaul „Buksi etterem”, hanem a grillhusok kozott: peldaul „grillezett Buksi comb tort burgonyaval”. Lattunk meg vietnami gebeket, melyek olyan halak, akik nehanapjan megunjak a vizet, s ilyenkor kimasznak egy kicsit a partra vagy rovarok utan maszkalnak melluszoikon a pari sarban. Aztan az ember kozeledtere fejvesztve vagtaznak vissza a Mekong suru barna vizebe, menedeket keresve.

Egy szo mint szaz, a Mekong deltajaban toltott ket napunk igen jol telt. Saigonban visszaterve meg ket emlitesremelto dolog tortent. Egyreszt a kinai ujev kozeledtevel a piacok felpezsdultnek, s ennek koszonhetoen az autopalyan lattunk egy motorost, aki kb 40 elo libat cipelt kicsiny robogojan (lasd a kepeink kozott) a saigoni piacra eladni, kesobb lattunk meg kb 50 elo csirket a robogojan szallito embert is. A masodik dolog, hogy kozel egy honap turazas utan most sikerult eloszor 10 dollarnal magasabb szamlat produkalnunk egy etteremben vacsora alatt (nem fejenkent: osszesen). Malajziaban ujev napjan mar volt egy 9 dollaros szamlank, es igazabol abba az etterembe fel oran belul meg visszamentunk sutizni es kavezni, ujabb 1,5 dollart koltve, de az megsem egy szamla volt. A mekong-deltas utunk soran viszont osszeismerkedtunk egy fiatal parral (a srac angol a lany perui), akik 3 eve elnek vietnamban es ok azt mondtak, ha saigon legjobb ettermet akarjuk kiprobalni, ok tudjak az utat. A fiatalok egyebkent mindketten angolt tanitanak, s nekunk is javasoltak, hogy ha vegleg osszeomlik az europai gazdasag, csak vegyunk 2 repjegyet vietnamba, mert az europai angoltanaroknak itt havi 2000 USA dollart fizetnek (emlekezzunk: adok nincsenek Vietnamban) amibol itt valodi kiralykent elhet az ember. A helyi iskolak pedig csak ugy kapkodnak az europai tanarok utan (diploma nem kell, csak egy angol nyelvvizsga ahhoz, hogy Vietnamban angolt tanithasson az ember).

Szoval megmutattak az utat, s mi Saigonban visszaerkezesunk utan fel oraval mar egy belvarosi palota nyitott tetoteraszan ultunk, az operaval szemben, bamultuk a csillagokat es az etlapot, mert alig tudtunk valasztani a sok finomsagbol. Az etterem kulonlegessege, hogy az asztal kozepe egy sutolap, s te a megfeleloen pacolt husok es tengeri herkentyuk kozul nyersen kapod meg azt, amit valasztottal, s magad sutheted meg a kivant minosegben a sajat asztalod kozepen. Ha mar lud legyen kover alapon egy „all-in” talat kertunk, melyen kacsahus, kecske, tintahal es tengeri suger szerepelt kulonbozo modon pacolva. Nos a vacsi csodasan sikerult, konkretan degeszre ettuk magunkat, es a koktelokkal egyutt kiszamlazott 11 dollar sem vert foldhoz annyira, hogy a kardomba kelljen dolnom.

Hazafele meg vegigsetaltunk a viragokkal csodasan feldiszitett foutcan, s immar elcsendesedett fogadonkba elkezdunk osszepakolni, mert masnap mar a kinai naptar szerint az ev utolso napja kezdodott, s mi ezt az unnepet ismet tengerparton terveztunk tolteni.

Erkezes Vietnamba

2009-01-29T07:45:00.001-08:00

Vietnamba erkezesunk elott egy kicsit izgultam, hiszen reg nem jartam kommunista orszagban, es a vietnamrol kialakult kepunk amigy is eleg hianyos volt otthon. 5 nap Vietnam utan most azt mondom: ha ilyen a kommunizmus, akkor a vilag nagy-nagy tevedesben van. Vietnam ugyanis kitalalta es megvalositotta a szamomra idealis tarsadalmi-gazdasagi berendezkedest. A kommunizmus maga 2 dologban nyilvanul meg az orszagban: uton-utfelen voros zaszlok lengedeznek, otagu csillagokkal es sarlo-kalapacs motivumokkal himezve (ami egy ideig persze szupercool, minthogy otthon egy ilyen zaszloert borton jarna…), masreszt minden rendezvenyen eleg sok rendor flangal. Ezen kivul a politikai berendezkedes semmilyen hatranyat nem erezni az orszagban: az emberek szabadon gyakorolhatjak vallasukat, s meg valasztasok is vannak, igaz, a papiron csak egy rublika van, ahova ikszelni lehet…
Viszont a kommunizmusnak egy hatalmas elonyebol az orszag oriasi profital. Ugyanis Vietnamban rendes kommunizmushoz hiven nincsenek adok. Ha vietnami allampolgar vagy, vagy egy vietnami cegnek dolgozol, semmilyen adot nem kell fizetned. Amit keresel az a tied. Adot csak a kulfoldi cegek fizetnek az orszagban termelt nyereseguk utan. Ennek koszonhetoen viszont Vietnamban viragoznak a helyi kisvallalkozasok. Olyan eros az emberekben a vallalkozoi szellem, amilyennel talan csak Londonban, nehany vallakozoi klubban talalkoztam. Vietnamban mindenki vallalkozni szeretne. Ha van penze, berel egy szallodat es uzemelteti. Ha kevesebb van, vesz egy autot, felirja ra, hogy taxi, es vezeti. Ha meg kevesebb penze van motort vesz, es azzal fuvarozza a turistakat. Ha meg ennyi penze sincs, fogja a konyhaszeket, kiteszi a haza ele, a falra szerel egy tukrot, es fodrasznak all. Ennek koszonhetoen az orszagban viragzik a gazdasag. Minden egyes haz aljaban valamilyen vallalkozas szekel. Motorszerelo, etterem, butorfarago vagy minibusz szolgalat. Persze mindez nem veletlen, ugyanis az allam nem csak adokat nem szed, de szolgaltatasokat sem nagyon nyújt. Nincs ingyenes kozep es foiskola, nincs nyugdij es nincs GYES vagy GYED. Tehat mindenki tudja, hogy aki kimarad lemarad. Igy Vietnam kialakitott egy olyan kommunizmust, ahol vegulis mindenki egyenlo: mindenki dolgozik, mert aki nem dolgozik, nem is eszik. Errol ennyit. Szerintem baromi jo. Az orszag latvanyosan es erezhetoen villamgyorsan fejlodik. Az utikonyvunk mindossze nehany eves, de mar ezalatt az ido alatt is tobbszorosere nott az uthalozat, gombamod nottek ki szallodak a foldbol es a szolgaltatasok minosege is sokkal jobb, mint ahogy az a nehany eves konyv alapjan vartuk. Van egy rossz hirem is: Vietnam a maga „elmaradott” politikai rendszerevel lathatoan legalabb haromszor olyan gyors gazdasagi novekedesre kepes, mint a szocialis halojuk sulya alatt gornyedo Europa orszagai, s az igen kozeli jovoben konnyeden veri majd kenterbe az egyhelyben toporgo Kelet Europa allamait gazdasagilag. Aki komolyan szeretne befektetni a kovetkezo 3 evben, annak azt mondom: Vietnam is the place to be.

Saigonba erkezve meg valami feltunt, ami mint kesobb kiderult egesz Vietnamra jellemzo: A kozlekedesi szabalyok teljes hianya, illetve nem is a szabalyok hianya, mint inkabba betartasuk hianya. Saigonrol azt kell tudni (mindamellett, hogy egy viragzo, nyuzsgo, elo varos), hogy vegtelen darab motorbicikli kozlekedik utcain. Mint egy vegtelen folyam, savonkent 3-4 motor egymas mellett, ugy hompolyog a forgalom minden uton. Es hogy mik a szabalyok? Nos: a piros lampa Vietnamban azt jelenti: lassits, vagy ha nem is fekezel, legalabb a gazrol vedd el a labad. Az egyiranyu utca az jelenti, hogy ketiranyu utca. A savok iranyait Vietnamban amugy sem nagyon tisztelik: nemcsakhogy a varosokban kozlekednek rovidebb tavokat szemben a forgalommal, de meg az autopalyan is szivroham nelkul fordulnak ra az ellenkezo iranyba meno savra, ha ugy gondoljak, igy gyorsabban elerik celjukat. Osszesen ahhoz tartjak magukat, hogy ha forgalommal szemben kozlekednek, akkor igyekeznek az út szelen maradni. A fentiek kovetkezmenyekent europai turistakent elkepeszto kaosz amit az ember eloszor erzekel a kozlekedesben, hiszen kepzeljunk csak el keresztezodest, ahol a ketszer ket savos utak metszespontjanal minden savbol minden masik savba folyamatosan aramlik a forgalom, gyakran egymassal szemben vagy egymasra merolegesen.

Es itt bereltuk mi is motort! De errol majd kesobb :)

Vietnam: Crazy, Sexy, Cool

Phnom Penh

2009-01-29T07:44:00.001-08:00

Phnom Penh Kambodzsa fovarosa. Ennyi. Mas erdekes nincs is benne. Ezt a bejegyzest is csak azert irom errol a meglehetosen koszos, es abszolút erdektelen varosrol, ahol egy napot tolttunk, hogy megnyugtassam Miki baratomat: megtalaltuk azt a helyet a bolygon, ahol rosszabb elni, mint Budapesten. A vilagon nagyjabol haromfajta varos van, ahol jo elni: az elso fajta a teljes kaosz varosa. Alig vannak szabalyok, jellemzoen furcsa a politikai berendezkedes, de a kaosz es vegtelen lehetosegek elkepesztoen izgalmassa teszik ott az eletet. Pelda lehet erre Kuba vagy Vietnam varosai. A masodik fejlodesi allomas a tokeletes rend: az utcak tisztak, az emberek betartjak a szabalyokat, minden pont olyan, mint amilyennek az idealistak konyveiben le van irva. Erre pelda lehet Svajc varosai, a Francia riviera, vagy eszak Olaszorszag. A varosok utolso cool fejlodesi szakasza pedig a kaosz visszaterese a szabalyozott kornyezetben. Azaz, mindenki betartja a szabalyokat, de a szabalyok megengedoek, mert rajottek, igy is mukodik a vilag. Erre a szakaszra pelda lehet London vagy Hollandia varosai. Ha egy pillantasbol akarjuk felmerni milyen varosban vagyunk eleg megneznunk a ferfiak oltonyeit. A kaosz szakaszban kek, piros, zold es laza, bo szabasu, mai europai szemmel elkepeszto oltonyoket hordanak a ferfiak (most Vietnam, de lasd meg 90-es evek elejen a magyar vallalkozoi kor). A rendezett szakaszban szupercool szukitett fekete vagy sotetkek halszalkas zakoban maszkalnak a fiatalok, olyanban, amilyet James Bond is hord (Roma, Milano kituno pelda). A harmadik „szabalyozott kaosz” szakaszban a zako tovabbra is szukitett, es hiperjo szabasu, de kapucni is kerul ra (lasd London). Ezeken a helyeken jo tehat elni.
Es akkor nezzuk meg, milyen zakokat is hordanak a magyar ferfiak? Vilagos, hogy az elso ket szakasz kozott ragadt az orszag. Az oltonyok mar elvesztetek buszke rikitokek, vorosesborso es zold szinuket, de szabasuk meg mindig olyan, mint amilyet Koltai Robert hordott 20 evvel ezelotti (es jelenlegi) filmjeiben. Magyaroszag ugyanis elindult a kaosz szakaszbol a rend szakasz fele, de feluton megrekedt. Az elmult 15 evben az orszag egyik fele azzal van elfoglalva, hogy a masik fele nem ad szamlat es minimalberre jelenti be magat. Es ez nem egy termekeny vita, kulonosen 15 even keresztul. Ha nagyokosnak akarnek tunni, azt irnam, hogy en mar eltem olyan orszagban, ahol kotelezo szamlat adni (USA), es olyanban ahol nem (Anglia), es ez egyaltalan nem befolyasolja, hogy milyen is az elet abban az orszagban. Ami szamit, hogy az emberek mennyire akarnak tenni azert, hogy elore mozduljanak a dolgok. Ez pedig addig nem tortenhet meg, míg mindenki a masikban keresi a hibat. Nagyjabol ez az amiert Budapest is ugy nez ki, mint 15 evvel ezelott. A vilag fejlodik, de kis fovarosunk az allando. Az alfa es omega.

Es most megtalaltuk a masik ilyet: Phnom Penh. Annyira unalmas a varos, hogy az egyetlen latnivaloja, a kiralyi palota is pontosan ugy nez ki, mint a bangkoki palota kicsinyitett masa, hanyagul felepitve. Az emberek megviseltek, mindenki rohan, de igazabol semmi sem tortenik. A szallodank es az ettermek nem voltak sem kulonosen jok, de igazan rosszak sem. A kambodzsai por azert szep lassan mindent betemetett.

Tehat, ha ket tanacsom lehet: egy : ne aldozzatok idot Kambodzsa fovarosara! Es ketto: sracok: ha oltonyt vesztek, vagy menjetek erte Milanoba, vagy varrassatok otthon. Nem lesz dragabb, mint a kesz a boltbol, de osszehasonlitatatlanul jobban fog allni, es tovabb tudjatok viselni. Plusz az elso 15 percben ugy erzitek magatokat benne, mint James Bond Razva, nem keverve. :)

Angkor Wat

2009-01-29T07:43:00.001-08:00

Siem Reap egy vegtelenul unalmas es szegeny kis kambodzsai varos lenne, ha 200 evvel ezelott meg nem talaltak volna a mellette fekvo esoerdokben a vilag legszebb osi templomeggyutteset, az Angkor templomokat, vagy ahogy a vilag ismeri: az Angkor Wat-ot. Igy viszont Kambodzsa fo turista latvanyossagava notte ki magat, ami a varoson meg is latszik: majdnem mindenki beszel angolul, csak dollarral lehet fizetni, es a Kambodzsaban mindenhol orditoan szembetuno szegenyseg egy kicsit enyhebb. Mindezzel egyutt persze 15 dollarert bereltuk ki a Home Sweet Home szalloda luxuslakosztalyat, hogy egy kicsit engedjunk hatizsakos turista szabalyainkbol… A szalloda egy dollaros kokteljainak, es a Bankoktol idaig tarto uton megismert walesi altatoorvos es gorog pincer baratainknak koszonhetoen a szallodai elso estenk kitunoen telt. Masnap kicsit keson ebredtunk, de mint kiderult, a nap igy lett tokeletes. Ugyanis igy 10 korul indultunk csak a templomokhoz, ahol meg tudtunk varni a naplementet is. Hogy ne nyujtsam hosszura a leirast: Angkor Wat valoban a vilag egyik csodaja, es mindenkinek latnia kell. A dzsungelben tobbszaz hektaron szetszorva hevero sokszaz eves gyonyoru templomokat az esoerdo egyreszt benotte masreszt konzervalta a kovetkezo generaciok szamara. A hetszaz eves kofalakat gyakran orias fak gyokerei tartjak egyenesen, s a templomok boltozatairol combvastagsagu lianok lognak lefele. Elso nap baratainkkal negyesben bereltunk egy tuk-tukot, es igy jartuk be az ugynevezett kis kort. A templomok korul az oserdot ugyanis ma mar utak szabdaljak (hogy el lehessen jutni egyiktol a masikig), amiket ugy alakitottak ki, hogy a belso templomokat egymas utan egy korben lehet elerni, míg a kulso templomokat egy masik, nagyobb korut alatt lehet bejarni. A templomok hatalmasak es meltosagteljesen alljak a turistak rohamat, habar annak idejen a konyvek leirasa szerint mindossze az uralkodo, es fopapjai mehettek be evente nehanyszor egy-egy epuletbe. Minden egyes templom lenyugozo. Az ember a vegtelen lepcsoket megmaszva megprobalja elkepzelni azt a vilagot, ami tokeletesen hijan volt a mai technikanak, es megis a legfontosabbnak azt tartotta, hogy gyonyoru, hatalmas templomokat emeljen az orokkevalosagnak.
Tenyleg nehez szavakba onteni azt a ket napot, amit e templomok bejarasaval toltottunk. Igen, ket napig tartott az Ankor Wat kalandunk, mert mint emlitetem, elso nap naplementeig maradtunk, míg a masodik nap tuk-tuk vezetonk javaslatara koran keltunk. Igy a csipos kambodzsai hajnalban, mikor a homero higanyszala alulrol nyaldosta a 25-os rovatkat, 5 ora kornyeken pattantunk tuk-tukra, es szaguldottunk megnezni, ahogy a nap pontosan a legnagyobb templom hata mogul bujik elo, az epuletet gyonyoru tukorkepet rajzolva a meg alvo to tukrere.

Nem is mondok tobbet, Angkor Wat egy csoda. A hatalmas tornyok, a vegtelen hidak, az oriasi istenfejek, a lenyugozo meszko-tancosnok.
Ha teheted, aldozz erre 2 napot az eletedbol!

Kambodzsaba erkezunk

2009-01-21T06:48:00.000-08:00

A Bangkokbol Kambodzsaba vezeto buszut mindenkinek ajanlhato, aki nem mult el 30 eves, igen-igen nagy belso nyugalommal bir, szereti a merhetetlen burokraciat es persze attol sem riad vissza, ha csomagjait egy ideig cipelnie kell a terdig ero mocsokban. Amelyik utitarsunk nem felelt meg a fenti kriteriumoknak mar Bangkokban vett egy uveg whiskyt, hogy az út soran jo esellyel tobbszor felborulo belso bekejet Jack Daniel’s allitsa helyre. Minden ugy kezdodik, hogy a „legkesobb hetkor indulunk, s ezert legyetek itt 6.30-ra” mondattal tegnap bucsuzo utazasszervezo ma reggel fel nyolc tajekan szol, hogy a busz kesik (annak, aki ezt esetleg nem vette eszre – lasd meg: Jack Daniel’s), de jon. Az ilyen keseseket megszokja itt az ember, akinek inkabb akkor kerekedik el a szeme, mikor a prospektusban „legkondicionalt, tagas, luxus busz” kent meghirdetett, s jelentos felarral adott jarmu megerkezik, de csak a „busz” resze. A „legkondicionalt, tagas, luxus” szavak nyilvan kipotyogtak egy kanyarban, amint a jobb hijan utasterben helyet foglalo taskak is tennek, a sofor vezetesi stilusa miatt.
Az út a hatarig nyugodtan telik, hisz alszom. Mikor neha fel-felebredek, azt latom, hogy angol utitarsaink elfeheredett ujjakkal kapaszkodnak a szek karfajaba, s mikor elorenezek latom, hogy a busz eppen egy dupla zarosavon eloz egy autot, aki amugy kozben egy masik autot eloz, s szembe jon egy betonszallito teherauto, amiben a jarmu kulso allapotabol megitelve nincs fek. Igy gyorsan visszacsukom szemem, es csak bizom benne, hogy mikor legkozelebb szol valaki, hogy „megerkeztel” s kinyitom, tovabbra is Anita lesz az, s nem Szent Peter.
A hatar elott megallunk egy fogadonal, ahol a csoportvezetot a fogados szivelyesen udvozli, s gyorsan uj etlapokat tesz az asztalokra a regiek helyett. A csoportvezeto szol, hogy itt ebedeljunk, mert Kambodzsaban nem biztos, hogy meg tudunk allni enni. Mintha az, hogy egy minibusz 8 emberrel eppen hol all meg valami furcsa termeszeti jelensegen mulna, nem pedig az utazok akaratan… Eszunk, hisz az, hogy a poros fogadoban 2 dollarba kerul egy foetel, s nem masfelbe, mint Bangkok belvarosaban, legfeljebb apro bosszusag, de nem igazan fontos. Aki ezen fennakad, jobb, ha nem is jon azsiaba.
Ezutan meg itt az etteremben elkezdjuk a vizumpapirok kitolteset. A csoportvezeto mindenkitol 35 dollart ker a vizumert, (ami minden utikonyv szerint 25 dollarba kerul), kiveve, akiknel nincs igazolvanykep, mert azoktol egy plusz tizest is bezsebel (nyilvan Abraham Lincoln kepet kivagja es azt teszi az o vizumukra, ugyanis fenykep sem akkor sem kesobb nem keszul a tobbet fizetokrol). Mikor latja, hogy mi odakeszitunk egy-egy kepet a papír melle, szol, hogy igazabol fejenkent ketto kell. Mikor ujra a taskankba nyulunk, es a magunkkal hozott tucatnyibol kiveszunk meg egy-egy kepet, kicsit bosszusan elteszi azokat.
Az ebed utan irany a hatar, ami a nap legbizarrabb tapasztalatat is hozta egyben. Kamodzsa es Thaifold, mint ket igazi civilizalt orszag ugyanis regi serelmeikre hivatkozva lezarta a kozos hatarait minden motoros jarmu elol, igy itt csak gyalog, esetleg egy talicskat tolva lehet atkelni. Ennek kovetkezteben mi is kiszallunk a buszbol a „no man’s land” elott parszaz meterrel, hatunkra kapjuk a zsakokat, visszakapjuk utleveleinket, immar (fenykep nelkuli) kambodzsai vizummal, es elindulunk a hatar fele gyalog. De a fura szabalyozasnak koszonhetoen nem csak mi teszunk igy: minden teherauto a hatar elott megall, es rakomanyat elkezdik atpakolni az ott allomasozo kezikocsikra. Lehet az mobiltelefon, dinnye, elo diszno vagy muanyag cso, csak gyalog jut at Kambodzsaba. Mivel a torvenyek csak egyszemelyes kezikocsik keresztul tolasat engedelyezik a hataron, ez valamelyest korlatozza a meretuket. De nem nagyon. Egy-egy IFA meretu teherauto rakomanya siman ramegy egy itteni kezikocsira, amit gazdaja (aki lehet 6 de akar 66 eves is) hatalmas kinok kozott attol a tuloldalon varakozo teherautokhoz. Azt nem tudom pontosan, hogy a hutott vagy melyhutott aru, hus, hal, tej, sajt hogyan jut be Kambodzsaba, mert erosen ketlem, hogy repulovel erkezne…
Mindenesetre a munkanelkuliseg problemajaval sikeresen megkuzdott Kambodzsa ezzel az intelligens szaballyal. Atjutunk a Thaifoldi kilepesen, ahol a hataror meg utoljara figyelmeztet, hogy ha szerencsejatekot jatszani hagyjuk el az orszagot, akkor bebortonzes var rank visszatertunkkor. Milyen kedves. Nem is ertjuk igazan mire gondol, merthogy a szerencsejatekosokra Kambodzsaban halabuntetes var, hol szornank hat el a penzunket? Ez hamarosan kiderul, ugyanis a ket hatar kozotti senkifoldjen 3 hatalmas luxus kaszino komplexum alldogall, palmafakkal, mercedesekkel, szokokutakkal. Erdekes helyzet. A szerencsejatek mindket orszagban szigoruan tilos, egyik helyen borton, a masikban halalbuntetes jar erte. A ket orszag kozott, viszont valahogy valaki megis engedelyezte a kaszinok epiteset… Mire nem kepes a talalekonysag (es egy par boritek ide-oda).

Elsetalunk hat a hatalmas epuletek elott, s mar latjuk a Kambodzsat. A hatar elott par meterrel a kovetkezo baratsagos felirat fogad: Welcome to Cambodia, all people processing illegal drugs will be executed. Azaz: udvozlunk Kambodzsaban. Ha drog van nalad, kivegzunk. Vegiggondoljuk Anitaval, hogy mit mondjunk majd, ha atkutatjak zsakjainkat es megtalaljak az Actival tablettakat, aminek dobozan csak magyar felirat van, de aztan ugy dontunk a mai nap mar eleg kalandos volt, ezen mar nem fogunk fennakadni. A belepesnel talalkozunk egy kanadai sraccal, aki elmondja, hogy 3 oraja itt dekkol, mert nem hozott fenykepet, es a hataror ker tole a vizumhoz. Elaruljuk neki, hogy ha van nala Abraham Lincoln, vagy George Washington kep, az is megfelel a hatarornek, s megmutatjuk neki vizumainkat, amin egy fia fenykep nem szerepel (helye sem lenne a surun teleirt dokumentumon). Veszi a lapot es nyúl tarcaja utan.

Atlepunk a hataron, latjuk, ahogy a talicskasok elkezdenek visszapakolni az ott varakozo teherautokra. Turistacsoport vezetonk, aki a hatar Thai oldalan meg bizonygatta, hogy itt var majd rank a busz, amivel 2 ora alatt Siem Reap-ba, mai celallomasunkhoz erunk, a nagyhalalt eloadva tajekoztat, hogy most kapta a hirt, hogy sajnos a busz 4 orat kesik, es a menetido az utfelbontasok miatti kerulok vegett 7 oras lesz. Erre mindenki kicsit lelombozodik, hisz igy hajnal 1re ernenk a varosba, s akkor kezdhetunk szallast keresni. Szerencsere tiz masodperc utan eszebe jut, hogy ismer itt par taxist, akik fejenkent 10 dollaert elvisznek minket autokkal Siam Reap-ba. Hogy ez micsoda veletlen! Isteni szerencse, hogy ilyen jo csoportvezetonk van. Kicsit furcsa volt, hogy neki kellett fizetni elore, s nem a taxi vezetonek, de mivel a taxis nem is beszelt semmilyen nyelven, ezen nem akadtunk fenn.

Welcome to Cambodia!
Az egesz fenti torteneten nem az a 15-20 dollar az idegesito, amit az ember kifizet/lefizet, hisz kilometerre vetitve meg igy is szinte ingyen utaztunk. Az a rossz, hogy ha Bangkokban nem ugy reklamozzak az utat, hogy csak 10 dollar, hanem ugy, hogy 30, akkor is siman megveszed, mert elkepesztoen olcso. De a lecket mi mar korabban megtanultuk: Bangkokban nem azt kapod amit varsz. Kesobb Siem Reap-ban kiderul, hogy barmelyik utazasi irodaval hozattak at magukat az emberek, mindenkinek ugyanez a sztorija. Igy a legjobb megoldas: Bangkokbol vonat a hatarig, ott taxi a hatarallomasig, majd atgyaloglas es ujabb taxi SR-ba. Nem nyersz sok penz, de legalabb nem kell vevgighallgatnod 5 ember mesejet arrol, hogy milyen rossz dolog fog most tortenni, amit ha nekik adsz 2 dollart, elkerulhetsz.

Innen Siem Reapig az út valoban tanulsagos. Marmint az utazas, mert út az termeszetesen nincs. Kambodzsa olyan szegeny orszag, hogy a terkeprol is lemarad neha, mert a terkeprajzoloknak nem fizetik ki az orabert azutan a par perc munka utan, míg az orszag vonalait felvazolnak… A szegenyseg mindenhol ordit. A gyerekek az utca poraban jatszanak, vagy rosszabb esetben a taxibol kiszallo turistak nyakaba esnek, hogy barmit eladjanak akar 1 dollarert. A szegenysegnel csak a por nagyobb. Nem a kosz, kosz az nincs, mert nem dobnak ki semmit. De por az van. A szaraz evszak itt azt jelenti, hogy honapokig semmi eso nem esik, s ettol az egesz orszagot beboritja a termofoldekrol jovo finom voros por. Az út elejen nem nagyon tudjuk eldonteni, hogy melyik oldalon is vezetnek Kambodzsaban, mert a taxis kb egyenlo idot tolt az út jobb es bal oldalan, attol fuggoen hol kevesebb a bukkano a folduton. Szembe is mindket oldalon jonnek, s hol balrol, hol jobbrol kerulgetjuk egymast 60-as temponal.

Meg ket dolgot tanulunk SR-ig. Az egyik, hogy az orszagban kizarolag Toyota Camry autok vannak, mert Japan igy segiti azsiai baratjat: minden evben adnak par tizezer Camryt igen kedvezmenyes aron, szinte ingyen, hogy a helyiek le tudjak gyozni a nagy tavolsagokat. A masik igen orvendetes teny az volt, hogy bar az út mellett kizarolag bambuszkunyhokat es bananlevel bungalokat lattunk, maximum 3-4 kilometernkent feltunt egy-egy gyonyoru kohaz, melyen kambodzsai es angol nyelven is diszelgett a felirat: Kambodzsai Nepart. A 3 partvezeto oriasposzteret pedig minden 10 kilometeren belul legalabb 4szer lattuk, biztos ami biztos.

Kambodzsa nagy kaland lesz, az tuti!

Bangkok

2009-01-21T06:47:00.001-08:00

Thaifold fovarosaban, Bangkokban mindossze 2 napot terveztunk maradni, amig elintezzuk a kambodzsai vizumokat. Ez jo dontesnek is bizonyult, ugyanis Bangkok lett az elso olyan allomas a turank soran, ahova feleslegesnek ereznenk visszaterni. A thai fovarosban annyian elnek, mint Londonban, olyan az uthalozat, mint Budapesten, olyan a tomegkozlekedes mint Bukarestben, es annyi auto van, mint Detroitban. A fentiek kovetkezmenyekent Bangkokban allandoak a dugok, ami annyit jelent, hogy a ket-harom savos utakon az autok fel oran at meg sem moccannak. Mivel azonban a motorjukat sem kapcsoljak le, Bangkok levegojet valoban harapni lehet, nehol olyan suru es fullaszto a fust.
Itt tapasztaltuk eloszor azsiai utunk soran, hogy a turistakbol valo utolso dollar kifacsarasa vegett a helyiek elkepeszto lehuzasokhoz folyamodnak, es gyakran az ember szemebe hazudnak. Ezt az otthon megszokott, altalunk azonban nehezen toleralt magatartast nem is birtuk sokaig, es a tervezett 2 napnal tobbet nem is vagytunk Bangkokban eltolteni. Itt tortent meg velunk eloszor azsiaban, hogy tobbet fizettunk egy barban, mint amennyit az etlap mutatott (helyesebben szolva, amennyit az elso etlap mutatott, ugyanis fizeteskor hogyhogynem elokerult egy masik etlap, ami az elsohoz kepest haromszoros arakat tartalmazott). A szallodai szobankban nem volt egyetlen elektromos fali dugasz sem, s miutan ezt szova tettem a recepcion, elmondak, hogy nem jeleztuk becsekkolaskor, hogy olyan szobat kerunk, amiben vannak dugaszok. Mivel termeszetesen nem volt kedvunk osszepakolni es atkoltozni egy masik szobaba, a recepcios keszsegesen felajanlotta, hogy egy kis penz elleneben szivesen feltolti nekunk kamerankat, laptopunkat es telefonunkat a recepcion. Az ekkora merteku pimaszsagra mar annyira begurultam, hogy a szobankban kezzel visszabontottam a legkondi elektromos csatlakozasat a plafonon, es vegul azon keresztul toltottuk fel estenkent cuccainkat. Kar, hogy ez az nyugati emberektol tanult, mindenek feletti penzehseg megfertozte Bangkokot, mert a varos maga gyonyoru. Aki errefele jar, annak elsosorban a kiralyi palotat javaslom megtekinteni, ami valoban felseges. Ha valasztanom kellene egy szint, ami az europai epiteszethez kepest itt tulreprezentalt, az arany jutna eszembe. Itt Thaifoldon ugyanis nem ugy tesznek eleganssa egy epuletet, hogy arany betukkel felirjak ra az epites datumat, hanem nemes egyszeruseggel az egesz epulet minden negyzetcentijet beboritjak arannyal. Ez jol megfigyelheto volt itt a kirali palotaban is, ahol az egyik kiemelkedo latvanyossag (az ugynevezett emerald Buddha-n kivul, ami egy darab hatalmas Jade kobol faragott gyonyoru Buddha abrazolas), I. Rama kiraly 20 meter magas stupaja, amit, hogy ne kelljen sokat gondolkozni a felulet szinezesen, a foldtol a csucsaig aranymozaikkal boritottak. A napfenyben gyonyoruen csillogo torony persze turistak ezreit vonzza, akiket a helyi viszonylatban hatalmas osszegu, tiz dollaros belepo, es az itt a kiraly iranti tiszteletbol viselendo hosszu nadrag es hosszu ujju polo sem tantorit el e valoban gyonyoru epuletegyuttes vegignezesetol.
A kiralyi palota utan lecsatoltuk hosszunadragunk szarat, es a varos tovabbi felfedezesere indultunk a folyon. A Chao Phraya folyon kozlekedo furge hajojaratok jelentik Bangkokban a legpraktikusabb kozlekedesi modot. Mivel nem igazan volt hatarozott uticelunk, kerul amibe kerul, a legelso hajora kertunk jegyet, amiert vegul 18 forintnak megfelelo helyi penzt fizettunk. 10-15 percet utaztunk lefele a folyon, gyonyoru templomok es vizre epitett bungalok mellett hajozva, míg vegul csonakunk kikotott Bangkok kinei negyedeben. A Chinatown meglatogatasat keves varosban mulasztjuk el, ugyanis e varosresz jellemzoen a legelevenebb mind kozul. Itt sem tortent maskent, meg este 6kor is minden utcaban folyt a kereskedelem, altalunk sosem latott gyumolcsok, zoldsegek es halak ultek egymas mellett a kereskedok kosarkaiban. Vegul persze mi is vasaroltunk: en egy oklomnyi, jade kobol fargott Buddha szobrot alkudtam le 6000 forintos kezdeti arrol egy gomboc fagyi arara. Este 7-8 korul minden stand elott kis tuzhelyet allitottak fel, es kezdodott a vacsifozes. Az ANTSZ kepviseloi sikitofraszt kaptak volna, ha latjak, hogy a hasznalt evoeszkozt ugyanabban a foldre tett, vizzel toltott muanyag talban mossak el, mint elotte a felszeletelt nyershust… Vegul mi is inkabb egy etteremben vacsiztunk, ahol valoszinuleg ugyanilyen muanyag talat hasznalnak, de gondosan a konyhaba rejtik a kivancsi szemek elol.
Vacsi utan ellatogattunk Bangkok hires-hirhedt voros lampas negyedebe a Patong-ba, hogy megnezzuk mitol is doglik a helyi legy. A merhetetlen mennyisegu otvenes, kopaszodo, sorhasu, nemet turistan kivul a hely egeszen atlagosnak mondhato. A barokban levo lanyok messze-messze nem olyan szepek, mint a korabban altalunk meglatogatott thai kisvarosok strandjainak barjaban kiszolgalo pincernok, bar nyilvan az igenyelheto szolgaltatasok kore elter a ket csoportnal. Ezt jol jellemzi az is, hogy itt nem „fresh coconut” felhivassal csabitottak be a pultok moge, hanem „ping-pong show”-val, es hogy a barok neve nem Sunset beach volt, hanem „Super Pussy”. Nehany oras nezgelodes utan visszatertunk szallasukra, a Khaosan Road-ra, ahol hajnal 2 kornyeken kezdodott igazan az elet. A Khaosan Road ugyanis az az utca, ahol minden kulfoldi fiatal hatizsakos turista megszall Bangkokban. Beultunk egy barba, s hallgattuk egy ideig a gitaron jatszo fiatal rockzeneszt, majd hazaindultunk. A hotel fele feluton egy igazi turistacsapdanal, egy rovargrillezo pultjanal termeszetesen mi is megkostoltuk a sult saskat…
A Bangkokban toltott masodik napon meglatogattuk egyreszt Thaifold legregebbi, masreszt a vilag legnagyobb fekvo Buddhaja kore epitett templomot, s e ket program utan ellatogattunk a hetvegi piacra, ami szinten oriasi elmeny az europai, nyitott szemmel jaro utazonak. Bangkok tehat felemas erzeseket hagyott bennem: amirol hires a varos, az nem volt kulonleges, amirol viszont kevesbbe (a kiralyi palota es a templomok), azok valoban gyonyoruek.
Talan, ha majd hatvan eves, kopaszodo, sorhasu, nemet komuves leszek, visszajovok es ujra megnezem a Patpong-ot magamnak…

Bucsu a Hollandoktol es Koh Phangantol

2009-01-21T06:43:00.000-08:00

Koh Phangan szigeten vegul kerszer annyi idot toltottunk, mint utitervunk szerint terveztunk. Mivel vegul az utitervbol egy Chiang-Mai negy napos dzsungelturat aldoztunk be cserebe be a szigeten toltott plusz idore, ezert itt probaltunk megismerni a thai dzsungelekbol annyit, amennyit csak lehet. Elefantot bereltunk, es korbejartuk a sziget egy reszet. Maga a az elefantolas nem annyira ubercool, mint amilyennek hangzik. Eloszor is felmaszol egy igen-igen magas allat hatara egy bambusz emelveny segitsegevel. Mikor fent vagy alaposan megkapaszkodsz, mert amikor gazdaja szavara nekiiindul az ormanyos joszag, a hata ugy elkezd himablozni, mint egy kis csonak ha hatalmas hullamok dobaljak. Mikor urra lettel halalfelelmeden, hogy az allat esetleg megvadul, s a dzsungelbe rohan, mire te leesel rola, s agyontapos, mar egeszen elvezed az utat. Sokkal viccesebb volt a tura vegen az elefantok etetese. Vettunk egy-egy furt banant, mire az ormanyosok vidaman elkezdtek felenk lepkedni, s vegul csak annyi volt a feladatunk, hogy felemelt ormanyuk alatti nyitott szajukba helyezzuk a gyumolcsot, amit ok vegtelen ovatosan vettek ki kezunkbol husos nyelvuk segitsegevel. A vegere persze mindketen csupa elefantnyal lettunk, de egy alapos kezmosas utan indulhatott is tovabb a motortura.
Jartunk meg gyonyoru kezzel faragott tropusifa butorokat es hatalmas Buddha kepeket keszito muhelyekben is. A helyi arakra jellemzo, hogy egy teljes falat beborito, aprolekosan kezzel festett, elkepesztoen gyonyoru Buddha kepert (amihez hasonlot otthon a MOM parkban levo Goa uzletben 1 misi korul lattam) itt nehany tizezer forintnyi Bath-ot kertek, meg alkudozas elott. Elkepeszto pimaszsag. A kezzel faragott sotet nehez tropusifa butorok is az otthoni IKEA-s farostlemez viccek aranak feleert, negyedeert mentek. Komolyan elgondolkoztunk egy import-cegen, de minimum egy nagy konteneren.
Holland barataink ferfi tagja Allard szinten erdeklodott az ingatlanbefektetesek irant, igy egy delelottot annak szenteltuk, hogy egyutt motort bereltunk, es korbejartuk a sziget ingatlanberuhazoit es fejlesztoit nehany jotanacsert. Koh Phangan ugyanis lathatoan oriasi fejlodes elott all. A szomszedos Samui szigeten mar a Phangani arak negyszereseert mennek a telkek es a bungalok, s Phangan az utolso olyan nagyobb sziget, ahol meg kelet europai penztarcaval nezve is megengedheto egy-egy appartman vagy telek tengeri kilatassal.
Anitaval elmotoroztunk meg a sziget kozepen levo Kinai Templomhoz is, mely egy hegy tetejen, a dzsungel belsejeben talalhato. A hely annyira bekes es nyugodt, hogy ahogy beleptunk a kapun harmiccal esett pulzusunk es 40 mBarral vernyomasunk. Aki egy kicsit lazitani szeretne, ennel jobb helyet keresve sem talalna: kiul lotuszulesben a templom tetejen levo teraszra az arany Buddha szobor melle, nezi az ot korulvevo dzsungelt, hallgatja az esoerdo susogasat, es a papagajok csevejet, az arcat simogatja a friss tengeri szello, az esoerdon tul pedig elesen kiveheto a szigetet korulolelo azurkek ocean. Ahogy itt uldogel az ember nehez barmi masra gondolni, minthogy ez a vilag minden vilagok legjobbika, es elkepesztoen szerencsesek vagyunk hogy pont most es pont ide szulettunk.
Estenkent pedig a sziget thaimasszazs szalonjait jartuk korbe negyesben, s igy az utolso elotti estere meg is talaltuk a legjobbat, ami a Haad Salad obolben levo Haad Salad Resort strandja melletti kis bambuszhazban feszkelt.
Sajnos a plusz negy nap is hamar elrepult, Holland barataink is tervezgettek visszautjukat Malajziaba, mi pedig eszaknak: Bangkok iranyaba. Igy egy kozos esti vacsi utan elbucsuztunk, egy koktel mellett vegigbeszeltuk az elmult 10 kozos nap elmenyeit Krabi szigetetol, a Koh Phangan-i FullMoon party-n at egeszen az elefantolasig, megigertuk egymasnak, hogy Europaban is tartjuk a kapcsolatot, es bepakoltuk taskainkat.
Masnap delben Anitaval kocsira szalltunk (a hazigazdank kivitt minket a kikotobe teherautoja platojan – oriasi elmeny volt), majd kompoztunk egyet a viharossa valt tengeren, egy kis buszozas utan pedig ismet egy ejszakai alvos vonaton robogtunk ezuttal Bangkok fele. Talan a Thai emberek nagyobbak, mint a malajok, talan mas okbol, de a Thai halofulkekben az agyak merete europai mercevel is megfelelo, igy az este 9-es indulas utan szinte rogton elaludtunk, s csak masnap reggel 8 kornyeken ebresztett a kalauz sipja es Bangkok zsivaja.

Phangan szigete mely nyomokat hagyott bennunk. Annyira, hogy utazasaink soran keszitett „hol a legjobb a vilagon” rangsorban, Hawaii utan jelenleg a masodik helyen all. Osszesen azert szorult oda, mert itt nincs vizeses, amiben uszni lehetne es nincsenek tengeri teknosok a strandokon. Ezt viszont ellensulyozza, hogy sokkal kevesebb a turista, egy rossz tv araert berelhetsz egy babuszhazat a leggyonyorubb strandokon egy honapra valamint, hogy az oslakosok minden egyes alkalommal oszinten mosolyognak rad, es szivesen megosztjak kulturajuk melyebb titkait is egy-egy friss kokuszdio levet szurcsolgetve.
Mindenkinek teljes szivbol ajanlom, mi biztos jovunk meg!

A Let elviselhetetlen konnyedsege

2009-01-12T19:04:00.000-08:00

A Fullmoon party utani nehany nap csodasan repul. Megkerdeztuk a helyieket, melyik a legszebb strand az egesz szigeten, motort bereltunk, megneztuk, tetszett, igy osszepakoltuk a hatizsakokat, es felkoltoztunk ide. Egy hatalmas fahazat berelunk a strandon kb egy marek uveggyongyert. Az agyambol a tenger hullamait hallom, s ha kifexem a teraszra a fuggoagybol belatom az egesz oblot. Es mosolygok.

A kertben lakik egy hatalmas szarvascsoru madar. Megtermett tuzok meretu, csore nagyobb, mint a combom. Egy kidolt palman szokott uldogelni, neha repul egy-egy kort a bungalok felett, hogy ellenorizze, minden rendben van-e. Egyszer tolem kb 2 meterre szallt le a kert puha pazsitjara. Elkezdtem beszelni hozza, o is morgolodott magaban egy sort. Egyre kozelebb lepdelt, vegul hatalmas csore mar a hajamat erintette. Ekkor hirtelen raneztem, mire az o szeme is elkerekedett. Igy neztuk egymast par masodpercig, majd biccentett fejevel, en is biccentettem, s elgyalogolt. Ugy erzem par napig megleszunk egymas mellett. Es mosolygok.

Egy fiatal srac viszi a partmenti bart. Annyira hasonlit Lenny Krawitz-re, hogy az elkepeszto. Holland baratainkkal megegyeztunk abban, hogy bizonyara az ikertesvere, csak eppen huszonpar eves… Persze meg ra is jatszik a kinezetre a farmer, triko, napszemuveg oltozetevel. Igy tokeletes a hasonlosag. Anita azt mondta neki nem tetszik, mert tul kisfius a mosolya… termeszetesen elhiszem neki, hisz nekem sem tetszene, ha Angelina Jollie tokeletes hasonmasa szolgalna fel az italjaimat egy szal vizes lepedobe csavarva… Engem is zavarna, hogy tul vastag a szaja. Mikor a srac este tuzet rak a parton, es leul gitarjaval jatszani a tuz melle, nehany angol szingli lany azon gondolkodik, vajon eleg feltuno lenne-e, ha ruzsaval a sajat homlokara irna bungaloja szamat… vagy valamilyen mas modon tudassa Lenny-vel, hova is varjak ot a bar zarasa utan… es mosolygok

A mai nap legnagyobb dontese az lesz, hogy vajon sult tesztat vagy sult rizst kerjek az ebedhez a grillezett rakok es friss zoldsegek melle. Na jo legyen ebedre teszta, vacsira rizs. Es milyan masszazsra menjek a tengerpaton felallitott babuszhaziko masszazsszalonjaba? Kokusztejes, vagy Aloe veras a leeges ellen? Nehez kerdesek ezek. es mosolygok

Motorozas kozben meglatunk az út mellett nehany elefantot lofralni. Eszunkbe jut, hogy el kellene menni elefanthaton dzsungelturazni. Leallitjuk a motort, kerdezgetjuk a mosolygo elefanthajcsart. Kiderult, hogy egy napi elefantolas annyiba kerul, mint pesten egy ora parkolas… es mosolygok

Delutan a barban osszefutok John-nal. John het eve jott eloszor a szigetre, es amikor meglatta, annyira megtetszett neki, hogy azonnal elhatarozta: o innen tobbe nem megy haza. Igy bekeretezte retur repjegyet, s megkerte az otthonmaradt haverjat, hogy ruhait adja be a szeretetszolgalatnak, a konyveit ajandekozza egy konyvtarnak, a tobbi kacatjat meg dobja ki. A kecot meg adja el. Az egy szobas londoni luk arabol itt vett kilenc hatalmas parti telket es mondegyikre feldobott egy bambusz bungalot. Azota abbol el, hogy ezeket kiadja. Azt mondja az utobbi 2 evben nagyon fellendult a sziget, s telkei ara meghuszszorozodott. De o meg kivar. Tudja, hogy Kina kozel van, s par even belul ott is lesznek olyanok, akik az egesz eves hajtas utan egy kozeli paradicsomban pihennek ki magukat. A helyi ingatlanfejlesztok napota kopogtatnak hozza, hogy megvennek az osszes telket. Vagy csak egyet. Vagy kettot. De o meg var. Arra var, hogy valaki, akinek Hilton, Marriot vagy Westin van a nevjegykartyajara irva kopogtasson be hozza, es legalabb 6 nullat irjon egy szam es a dollarjel koze a kitoltott csekken, amit egy telkeert ad. Akkor nem kell dolgoznia tobbe. Ugy szamol, hogy meg 2-3 evet kell erre varnia. Addig minden heten kedden koran kel, es korbejarja hazait, begyujti a berleti dijakat es elbeszelget a lakoival. Ha valakinek valami jotanacs kell, utbaigazitja. Ez hivja munkanak. Mikor mondtam, hogy nekem is van nehany ingatlanbefektetesem, megemliti, hogy keressem meg egyik nap, mert tud meg egy-ket jo helyen levo telket, melyet egy marek dollarert meg lehet most venni. Elefantozas utan menjek hozza vagy elotte? Es a masszazs? Es mosolygok…

Lassan megfordul a szel, es a kontinens felol kezdi fujni, a meleg, paras levegot. A hullamok is noni kezdenek, igy rohanok a furdonadragomert. Imadok hatalmas hullamokban uszni, ugralni. Latom, ahogy a barban a fiatal sracok is kerik a szamlat es elindulnak a szorfdeszkaikert. Ok is a hullamokra vartak. Es mosolygok…

Ez az iras a szerzo altal 2008 legjobb blogbejegyzesenek tartott: Mikooly: What is real? How would you define real c. irasa inspiraciojaval keszult. Az emlitett muremek elolvashato itt:

http://pedamami.blogspot.com/2008/06/what-is-real-how-would-you-define-real.html

FullMoon party 2009

2009-01-12T18:58:00.000-08:00

Termeszetesen nem azert vartuk a teliholdat es utaztunk Kho Pha ngan-ra, mert ekkor verfarkassa valtozva lemaszarolhatjuk a helyi lakosokat. Azert terveztuk ugy, hogy 2009 elso holdtolteje pont Kho pha-gnan-i latogatasunkra essen, hisz ilyenkor van a sziget deli csucsken a Sunset beachen a vilaghiru Fullmoon party.

Ami a rockzenenek Woodstock, vagy a kilencvenes evek beli technonak Mayday, az a mai elekrtonikus zenenek a Kho Pha gnani Fullmoon. Talan eleg annyit mondani, hogy a szigetre, melyen jelenleg kb 3000 szallashely van, ilyenkor 10.000 fiatal erkezik. A sziget deli csucske elfoglalo 3-4 km hosszu Sunsen beach pedig atalakul egy hatalmas mosolygo, tancolo masszava. Kb 3-400 meterenkent allitanak fel egy-egy Dj pultot a strandra, s a lezerek meg a strandot korulolelo hegyekre is kulonbozo abrakat vetitenek. Holland baratainkkal az egesz napos maszkalas utan egy delutani pihenot tartottunk, s valamikor este 9 es 10 kozott indultunk egy helyi taxival (ami egy atalakitott platos kisteherauto) delre. Ahogy kozeledtunk, egyre tobb jel utalt arra, hogy ez nem egy szokasos ejjeli furdozes lesz. UV fenyre vilagito festekkel testfestett emberek tuntek fel egyre nagyobb szamban az auto korul, majd elerkeztunk a „no entrance for cars” feliratig, ahol kiugrottunk a kocsibol, es gyalog mentunk tovabb.

Par percen belul elerkeztunk a strandra, ahol az europai partyzoknak korai idopont ellenere mar javaban tombolt a tomeg. Elmentunk egy-egy italert, s ekkor kiderult, hogy az italvalasztek a bulin viszonylag egyszeru. Egyfajta ital van, melynek neve bucket azaz vodor. Ez ugy keszul, hogy fognak egy masfel literes muanyag vodrot, s raknak bele ket marek jeget, hogy hideg legyen az ital. Ezutan jon bele egy teljes uveg Jack Daniels, Bacardi vagy Smirnoff a vidamsagert, egy harom decis dobozos cola vagy fanta, hogy legyen valami ize is, s egy uveg RedBull, hogy ne faradj el tole. (Itt a RedBullt nem dobozban, hanem kis uvegben aruljak). Az osszetevok aranyabol kovetkezik, hogy nem kell tul sok kort rendelni ahhoz, hogy egy ember vidaman vegigtancolja az ejszakat.

Nekem eltokelt szandekomban allt, hogy addig tancolunk, hogy megnezhessuk a napfelkeltet, de sajnos kiderult, ehhez mar papirhalak vagyunk. Amikor a tuztancosok osszepakoltak, es a parton meggyujtottak a csodalatos Thaifold feliratot, ugy 3 ora kornyeken az elektro-t jatszo helyrol atmentunk oda, ahol Goa lemezeket porgetett a DJ, de mar a gyorsabb utemek sem segitettek rajtunk. Igy fel hat kornyeken taxi utan neztunk, es hatra otthon is voltunk. Eljatszottam a gondolattal, hogy kifekszem a parton felakasztott fuggoagyba megnezni a napfelkeltet - amire mar alig fel orat kellett volna varni - de szemhejam sulyan ereztem, hogy ez a kiserlet csufos kudarcba fulladna. Igy vegul Anitaval megkerestuk a bungalonk kulcsat, es ott probaltunk meg alomba szenderedni, mely viszonylag gyorsan sikerult is.

Nem gondolom, hogy 2009 január 10.-et a foldgolyo barmelyik mas pontjan szivesebben toltottem volna…

Koh Pha Ngan

2009-01-12T18:53:00.000-08:00

Krabibol egy meglehetosen kalandos ut vezetett Koh Pha Ngan (ejtsd: kopangan) szigeteig. Azt mar megszoktuk, hogy thaifoldon csak az mehet buszvezetonek, aki eleg ongyilkossagra valo hajlamot tud felmutatni, de azert amikor egy biztosnagi ov nekuli (merthogy az nincs a buszokon) ulesbol kellett vegigneznem, ahogy a buszvezeto a ketszer egysavos, dupla zarosavval elvalasztott utszakaszon elozni kezd egy teherautot, mikozben szemben egy masik teherauto eloz egy kamiont… nem mondom, hogy nem kapaszkodtam erosebben az elottem levo ules tamlajaban. Vegul persze a negy jarmu centikre egymastol elment egymassal szemben, de ekkor mindannyian megfogadtunk, hogy tobbe nem utazunk privat minibusszal, inkabb lassabban megyunk a helyi jaratokkal, akik nem kezdenek hasonlo manoverekben. Mikor azonban par oras buszozas es nehany atszallas utan, immar hosszabb ideje hozzank csapodott holland baratainkkal elertuk a koh pang-nan-i kompot, s az mp3 lejatszoban is felcsendult Mika: Relax cimu szama ereztuk hogy nagy baj nem tortenhet Thaifold egyik legszebb, es leghiresebb szigeten. A komput kozel 3 oras volt, de a kikotoben mar vartak rank, s igy hamar megerkeztunk szallasunkra a Green Peace Bungalow-hoz. Nos, a hely sokkal sokkal szebb volt, mint amire szamitottunk. A hazacskank tagas, tiszta, es a strandtol kb 4 meterre fekudt, az etteremben finom vacsorat kaptunk, s igy egy kellemes ejtozes a part palmai koze feszitett fuggoagyakon megfeleloen felkeszitett minket az egesz napos utazas faradsagainak kiheveresehez.

Masnap reggel robogot bereltunk, hogy bejarhassuk a sziget eszaki reszeit is (szallasunk delen, a Sunset beachtol mintegy 10 percre volt). Tankolas kozben az ujrafelhasznalas fogalmanak egy eddig ismeretlen jelentesere bukkantunk: feltunt, hogy a motorokat majdnem porszaraz tankkal kaptuk, s a tankolas a helyi benzinkutakon, illetve a motorberlo helyeken ugy tortenik, hogy helyi rumosuvegekben elore kimerve arusitjak literenkent az uzemanyagot. Hamar rajottunk a titok nyitjara: senki sem szeretne a sziget kozepen a dzsugelben kifogyni az naftabol, ezert inkabb tobbet tankolsz, minek kovetkezmenyekent mindenkepp legalabb negyed tankkal viszed vissza jarmuvedet. A fondormanyos helyiek ekkor hozzak a leszivocsovet, es a tankbol a rumosuvegekbe szivattyuzzak vissza az uzemanyagot, amit igy masnap reggel a kovetkezo berlo ujra megvehet (a szarazfoldhoz kepest termeszetesen dupla aron). Igy kis szerencsevel egy liter uzemanyag ketszer-haromszor ertekesitheto. Szamla, jovedeki ado, AFA, szigoru keszletvezetes: ezek errefele ismeretlen fogalmak. Viszont cserebe gyakorlatilag barhol lehet az egyliteres rumosuveg kiszerelesu uzemanyagot kapni, igy mi kis gondolkodas utan a „good luck gasoline” nevu abc-t valasztottuk, mar csak a hivogato neve miatt is. Azt egyebkent megfigyeltuk, hogy a helyiek szeretnek sokat mondo neveket adni az uzleteknek, s erre mar a multik is reagaltak. Thaifoldon lattunk mar Toyota Furtuner (Vagyonos) markaju autot, csakugy, mint egy helyi automarka Success (siker) nevu modelljet. Elkepzeltem otthon, amint valaki a Merci szalonban az uj „Kogazdag” modell felszereltsege irant erdeklodik… :)

Az elso napot a sziget felfedezesere szantuk, az elso ejszakat pedig a teliholdnak (errol kesobb), igy reggel motorra panttantunk, es eszakrol delre vegigjartuk a sziget valamennyi fontosabb strandjat. Turank soran egyra inkabb beigazolodott, hogy jol dontottunk, mikor a tervbe bevettuk e paranyi kis szigetet. 4-5 oras strandolas es jonehany kokusz elfogyasztasa utan hazefele vettuk az iranyt, hogy sziesztazhassunk egyet az este elott…

Phi-Phi szigete

2009-01-12T18:50:00.000-08:00

Epp reggeli gyumolcssalatankat es french toastunkat fogyasztottuk Anitaval es Holland baratainkkal masnap, mikor begordult a mikrobusz az etterem elotti kis retre, hogy elvigyen minket Phi-phi-re. Azsiai utunk egyik nagy elonye a csodas gyumolcs-salata, amit reggelire eszunk. Otthon a legtobb etterem ket fajta gyumisali modell kozul valaszt. Az egyik a szeletelt alma es szeletelt narancs vonal, melyre keves citromlevet csavarnak, hogy ne barnuljon olyan hamar meg az alma. Ez meg a jobbik eset, mert a masik iranyzat a kinai gyumolcskonzerv vonal, mely ugyan kulonleges gyumolcsoket tartalmaz, de az eretlen allapotban valo szureteles, es cukros vizes konzervalas miatt mindennek ugyanolyan ize es allaga lesz benne. Szamomra peldaul itt oriasi felfedezes volt, hogy a dragon-fruit (melynek magyar nevevel valaki kisegithetne, gondolom nem sarkany gyumolcs) tulajdonkeppen nem is edes, sot inkabb fanyar, es inkabb az a jo benne, ahogy a kemeny gyumolcshus roppan a fogad alatt.
Visszaterve a mikrobuszhoz: erre gyorsan felpattantunk, s meg sem alltunk a kozeli kikotoig, ahol mar vart rank egy speedboat, amivel egesz nap utazgattunk.
Arra jottem ra, hogy kozel ket hetig tart, míg az ember minden feherhomokos, palmafas, azurkek vizu strandot a vilag legszebbjenek tart. Ket het alatt mindenkinek elobb utobb leesik, hogy barmerre is jar Malajziaban vagy Thaifoldon, a legtobb partszakasz ilyen. Ekkor kezdi az ember megfigyelni azokat az aprosagokat, amik ezeket a strandokat megkulonboztetik egymastol: mennyire selymes a feher homok, hanyfele halat latni a vizben ha az ember buvarmaszkot olt, van-e eleg arnyakos resz a palmafak alatt, milyen meredek a partszakasz ahova az ember a turcsijet teheti.
Meg ennyi szempont szerint is az ember gyakran hiszi, hogy megtalalta a legszebb helyet a vilagon, de egy oraval kesobb s par kilometerrel odebb jarva ujabb gyongyszemre akad. Ez tortent ezen a napon is. Utunk elso allomasa a Bambusz sziget volt, mely koszonhetoen annak, hogy egy viszonylag kicsi sziget, s a partoktol kozel 1 oranyi motorcsonakozasra esik, viszonylag ritkan latogatott buvarparadicsom. Ennek koszonhetoen viszont partja valoban szinte erintetlen, s a korulotte levo zatonyon minden eddiginel tobbfele szinu halat sikerult megfigyelnunk fel oras lubickolasunk alatt. Ezutan visszatertunk a motorcsonakra, amely elrepitet minket turank kovetkezo allomasahoz, a fecske szigethez. Ez a hely arrol nevezetes, hogy itt feszkelnek azok a fecskek, amelyeknek feszkebol a hires fecskefeszek leves keszul. E madarak ugyanis feszkukhoz nem sarat hasznalnak fel, hanem egy kulonleges valadekot a begyukbol, ami megszaradva viszonylag szilard es igy biztonsagos kucko keszitheto belole a csemetek felnevelesehez. Gondolom a fecskek kevesbe repestek az oromtol, amikor az emberek rajottek, hogy ez a feszek eheto, es bambuszrudaikkal az egesz szigetet beallvanyoztak – mely igy jobban hasonlit egy londoni epitkezeshez, mint egy tavol keleti kis szigethez. Itt nem szallhattunk ki, igy csak a motorcsonakbol figyelhettuk meg, amint a szorgalmas madarak az allvanyzattal mit sem torodve renduletlenul epitik tovabb feszkeiket.
A kovetkezo allomas egy kis laguna volt, ahol egy orat buvarkodtunk, majd kovetkezett a tura leghiresebb pontja: Phi-Phi szigete. A Beach cimu filmbol ismert gyonyoru sziget 3 dimenzioban is rendkivuli szepsegu. A strandot korulolelo obol ket veget egy-egy esoerdovel surun borittot hegy vigyazza, s a szikrazoan feher es elkepesztoen selymes homokos part mogott is suru, elenkzold vegetacio burjanzik. Kiszallasunk utan par percig fel-ala szaladgaltunk a parton, teli torokbol kacagva, halat adva a vilag szepsegeert. Ezutan megmartoztunk az obol vizeben, s az esoerdo felfedezesere indultunk. A strand mogott termeszetesen nem a filmbol ismert hatalmas marihuana-ultetvenyt talatuk, hanem egy burjanzo esoerdot, csodas viragokkal, hatalmas pillangokkal, trillazo, csattogo, futyureszo madarakkal. E felfedezes utan visszatertunk a partra, kifekudtunk a homokra es csak gyonyorkodtunk a vilagban.
Mit lathatunk meg az eletben, ami ennel is szebb? Ezt a kerdest nehez lett volna abban a pillanatban megvalaszolni.
Masfel ora henyeles utan motorcsonakra pattantunk, elmentunk egy masik szigetre ebedelni es sziesztazni, majd hazafele meg megalltunk a tenger kozepen egy korallzatonynal buvarkodni. A 4-5 meteres kellemesen meleg víz, s a hajoskapitany altal a vízbe dobalt halkaja szamtalan korabban nem latott halat vonzott hajonk kozelebe, igy lattunk peldaul tengeri vitorlashalakat es nehany tengeri sugert is.

A lemeno nap sugarainal, teljesen kimerulve ertunk vissza Krabira, ahol azert meg beugrottunk egy masszazsszalonba egy-egy kokusztejes masszazsra, majd hazatalpaltunk, es elkezdtuk taskainkat osszepakolni, hisz kozeledett a telihold, es vart rank Koh Phang-nan.

Megerkezes Krabiba

2009-01-07T08:00:00.000-08:00

Krabi varosa Thaifold deli reszen, a nyugati parton fekszik, igy Langkawibol egy ora hajokazassal, egy hataratkelessel, es par ora buszozassal elerheto. Igazabol nagy kaland nem tortent az uton, hacsak annyi nem, hogy jo ismerettseget kotottunk egy Ir es egy Holland fiatal parral. Az irek 10 honapja vannak uton, ugyanis ok 30. szulinapjukon egy ev szabadsagot vettek ki a cegnel ahol dolgoztak, es egy-egy hatizsakkal nekiindultak delkelet azsianak es ausztralianak. Mar kezdenek izgulni, mert Marciusban utaznak haza, es nem nagyon tudjak elkepzelni, hogy egy ev vilagjaras utan milyen lesz ujra eloszor bekapcsolni az Outlook-ot… Bejartak Ausztraliat, Malajziat, Indoneziat, Balit, Thaifoldet, Kambodzsat, Vietnamot, de egyelore nem ugy tuntek, mint akik ezutan vegleg feladjak vilagjaro terveiket.

A Hollandok most 3 hetre jottek, de minden konkret terv nelkul. Meg utikonyvet sem hoztak magukkal, mindenhol maradnak, amig tetszik, aztan felszallnak a legkozelebbi busz/vonatallomason megallo jarmure, utaznak fel napot es leszallnak. Thaifoldnel eszakabbra nem terveznek menni, mert nem hoztak sem hosszunadragot, sem pulcsit. Veluk vegulis egeszen jol osszebaratkoztunk a buszut alatt, igy velunk tartottak Krabira, bar eredetileg elszantan sokkal tovabb: Phuketig vettek jegyet.

Krabi onmagaban nem egy nagy hely, a hatizsakos turistak koreben inkabb az teszi nepszeruve, hogy kikotojebol nagyon jol elerhetoek az olyan kicsi, de kulonlegesen gyonyoru szigetek, ahol nincs szallas, igy csak a „reggel megyunk, este jovunk” modellel latogathatoak. Ilyen peldaul Phi-Phi, ami a mi etlapunkon is szerepelt, es A Part (The Beach) cimu filmbol ismerhetjuk kozelebbrol, hisz azt pont ott forgattak. Krabiba erkezven eloszor szallast kerestunk es talaltunk is csodajo, a parttol mindossze 2 percre levo bungalok formajaban. Kibereltunk egyet-egyet a hollandokkal, majd elmentunk vacsizni egy partmenti ettermbe, mikozben a parton az azsiai szokasoknak megfeleloen rizspapirbol keszult, gyertyaval felfutott kis leghajokat eregettek a helyi csaladok. A vacsi utan lefoglaltuk a masnapi motorcsonakot Phi-Phi-re es nyugovora tertunk. Masnap koran keltunk, hisz a megbeszeles szerint fel 9kor jottek volna ertunk, hogy kivigyenek a kikotobe. Nos 8kor kezdtunk reggelizni a bungalok elotti kis etteremben, de a kocsi csak nem akart megerkezni… eljott a fel9, a kilenc, majd a negyed tiz is. Ekkor felhivtuk a motorcsonakosokat, hogy megis merre jarnak, s ekkor kiderult, hogy elkeveredett a papirunk, s ma mar nem tudnak ertunk jonni, de holnap ugyanekkor ugyanitt, ha nekunk megfelel ok keszen allnak megprobani ujra. Kicsit mergesek lettunk, de mergunk hamar elszallt, ugyanis ez a programvaltozas azt jelentette, hogy aznap nem a vilag 5 legszebb strandja koze bevalogatott Phi-Phi-n, hanem csak a top 15-be kerult Krabin fogunk strandolni… Azt mondom ennel nagyobb bajom sosem legyen az eletben. Igy atpakoltuk a taskakat es irany a stand. Ami termeszetesen elkepesztoen gyonyoru volt. A homok nagyreszt feher, nehol rozsaszinben jatszo. A víz kristalytiszta es langyos. Legalabb 29-30 fokos. A palmafak susognak, a kokuszdiok behutve, az ebedhez mar fogjak a rakot, Ez a nap villamgyorsan elszaladt…

Holnap remelem a Phi-phi elmenyekkel terhetek vissza :)

Zsombi

Langkawi korallzatony

2009-01-07T07:58:00.000-08:00

Hetfon volt az ev elso munkanapja sokak reszere, igy gondoltuk ezen a napon szolidaritasbol mi is dolgozunk egy kicsit, s kimegyunk a kozeli korallszirtekhez buvarkodni. Reggel koran keltunk, es egy kis kavarodas utan elindultunk hajoval a kozeli Coral Island nevu sziget fele. A kis kavarodas abbol allt, hogy Anita ugy ertette, hogy a kikoto bejaratanal talalkozunk miutan leparkoltam a kocsit amikozben o megveszi a jegyeket, en pedig ugy, hogy a hajon talalkozunk – s ennek koszonhetoen konkretan mindenfele jegy vagy papir nelkul atdumaltam magam 3 jegyellenorzesi ponton.

45 perc hajokazas utan meg is erkeztunk a kis sziget oblehez, ami nagyon hasonlitott ahhoz a Hawaii-i obolhoz, ahol korabban buvarkodtunk, s ahol annak koszonhetoen, hogy vagy 300 eve nem engedelyezik a halaszatot a halak vegtelenul szelidek. A viz termeszetesen krisztalytiszta, a parton feher homok, palmfak, az obolben korallszirt, es millionyi szines hal. Polo le, buvarszemuveg fel es irany a viz. Mintha egy allatkerti akvariumba csoppentunk volna… korulottunk millio hal: papagajhalak, bohochalak, tengeri sugerek, doktorhalak, tuhalak, csipeszhalak, pillangohalak, es meg megannyi fele es fajta, aminek a nevet sem ismertuk. Egymas mellett uszkaltunk Anitaval az obol kulonbozo reszeit felfedezve, mikor egyszercsak felsikitott, es felemelkedett a viz fole. Utanamentem, s kiderult az egyik hal megharapta… ekkor en is kis harapast ereztem a terdemen. Kiderult, hogy nagyon nagyon sokan etetik a halakat, s amig uszunk, addig biztonsagban vagyunk, de ahogy leallunk, a halak varni kezdik a taplalekot, s jobb hijan mozdulatlan labainkat csipegetik. Innentol kezdve folyamatos labtempozassal folytatodott a tura, s nehany halat meg is intettunk, ha ugy lattuk tul kozel mereszkedik labainkhoz…

Kozeledett az ebedido, igy kijottunk a partra, s leultunk a kis bungalokban felallitott asztalokhoz. Pont egy muszlim par ult melletunk, megpedig a szigorubb vallasi eloirasok kovetoi kozul: a huszoneves fiu szakallat es bajszot viselt, mig parja (gondolom felesege) tetotol talpig fekete csadorban volt, abban a fajtaban, amelyikbol nem is a teljes arca, csak a ket szeme latszik ki. Kiderult azert jottek el a turara, mert mindenki azt mondta nekik mennyire csodaszep ez az obol (ami igaz is), s bar a vallasuk tiltja, hogy mas emberek tarsasagaban (akar meg teljes ruhaban is, mint mas muszlim iranyzatok kovetoi teszik) furodjenek, azert eljottek, s egesz nap a partrol terveznek gyonyorkodni az azurszinu vizben, es a susogo palmaligetben. Neztem oket, s megesett rajtuk a szivem, hogy szuleik bigott vallasossaga miatt itt kell ulniuk a 40 fokos melegben, mikor mindenki teljes szivbol elvezi az elet es a termeszet csodait a szemuk elott. Ne ertsetek felre, nem a vallasossag vagy a lemondas ellen vagyok, sot… Oszinten hiszem, hogy a vallas rendkivul sok erteket ad egy ember eletehez, s adott esetben egy kozos (vagy tulvilagi) joert valo idoszakos szemelyes lemondas (pl: bojt) igenis novelheti hosszutavon az eletoromet, de biztos vagyok benne, hogy Isten (mar annak aki elfogadja, hogy letezik) nem leli oromet abban, ha ket fiatal az Obenne valo hit neveben folyamatosan lemond rendkivul sok mindenrol, amely az eletet szeppe teszi.

Megerkezett az ebed, s miutan megettuk, a csirkehus maradekat elkezdtuk bedobalni az obolbe a halaknak, amelyek azonnal szazasaval kezdtek a mi stegunk kore gyulni. Tiz perc mulva feltunt, hogy van nehany igen gyors es nagy hal is a tobbiek kozott, amik mintha capakra hasonlitananak… meg is kerdeztuk az egyik turavezetot, mik ezek a vilagosbarna halacskak. „Hat fekete uszoju capak – valszolta – de ezek a kicsik, varjatok, míg megerkeznek a nagyok… mindjart itt lesznek, mert ebed utan szoktak erkezni a csirkecsontokert” Nem is kellett sokat varni, megjelentek eloszor a 2-2,5 meter koruli, majd ket darab 3 meteres peldany. Ekkor mar az obol uszomestere a tul kozel lubickolo furdozokre elkezdett rasipolni… Fel ora mulva pedig feltunt egy barrakuda is, de akkora, amekkorat en meg sosem lattam. Legalabb 2,5 meteres, szabalyos torpedo alaku villamgyorsan uszo ragadozo, amely elol meg a nagyobb capak is kitertek, mikor az etetesre hozott haldarabokert szaguldott…

Kezdtek ketsegeim tamadni affelol, hogy ebed utan is szeretnek az obolben uszkalni, de a turavezeto megnyugtatott, hogy ha nincs nyilt seb rajtunk, akkor nem fognak megtamadni minket ezek a „halacskak”, mert a csirke es haldarabok szaga erosebb a mienknel… Milyen megnyugtato – gondoltam. Anita meg reggel belerugott egy jo nagyot egy korallszirtbe a víz alatt es felszakadt a bor a bokajan, igy o a delutani uszkalast inkabb kihagyta… Elmentunk felderiteni a szigetet, amelyik alig 1-2 hektaron fekszik, oserdovel boritva. Lattunk par kulonleges viragot, meg egy-ket rajtuk napozo gyikocskat, de nekem kezdett melegem lenni, igy visszamentunk az obolhoz egy utolso furdesre, ugyanis hajonk is hamarosan indult haza. A capak meg mindig ott koroztek, de gondoltam, ha emberhusra fajna a foguk eloszor a kover nemet turistakbol csipkednenek egy kicsit, mint belolem, aki csupa csont es bor vagyok… Beugrottam hat a husito vizbe, s usztam egy-ket kort. Mindket karom es labam megvolt, mikor ujra a parta erkeztem :)

Hajora szalltunk, es hazafurikaztunk Langkawira, ahol vacsi elott meg beneztunk a helyi allatkertbe, es elkepeszto mennyisegu papagajt, teknos, es struccot etettunk. Ezutan elugrottunk egy mangrove mocsarhoz, amit csak kivulrol tudtunk megszemlelni, mert a turacsonakok kozul mar elment aznap az utolso. Igy vacsi, es elkezdunk a hatizsakokba pakolni, mert masnap indultunk is tovabb. A uj celallomas: Krabi, Thaifold.

Langkawi vizeses

2009-01-07T07:57:00.000-08:00

Vasarnap reggel beugrottunk a Batmobilba es elindultunk aznapi celallomasunk a Langkwai Geopark fele. Igen, batmobil, hisz mi mast is berelhettunk volna mint egy eredeti fekete Proton Saga-t. “Romaban elj ugy, mint a romaiak” alapon termeszetesen vegul csakis e csoda mellett donthettunk. A geopark fele azon morfondiroztunk, vajon milyen drogok hatasai alatt alltak az irodaban, mialatt megterveztek ezt az autot. Aki a belsejeert volt felelos, minden bizonnyal massziv marihuana fogyaszto lehetett, hisz az auto belsejebol gyakorlatilag mindent kifelejtettek: nincs benne belso vilagitas, nincs benne “lampa egve maradt” jelzo kis bimm-bamm, sot igazabol a muszerfalon meg azt sem tudja leolvasni az ember, hogy vajon eppen egnek-e a fenyszorok vagy sem. A kocsi muszerfalara osszesen 5 gombot rajzolt a tervezo ket dzsoint kozott, de ebbol kettonek kapasbol elfelejtette az feladatat, igy ezek vakkapcsolok lettek. A masik harom kozul az egyik az elakadasjelzo, a masik a napi kilomerszamlalo nullazogombja, a harmadik pedig a hatso ablak futes kapcsolo… Itt biztos bekapcsolodott a tervezesbe egy csodagombakon elo fiatal hippi, hisz aki hatso ablakfutest tervez egy olyan autora, amit egy olyan orszagban arusitanak, ahol a hideg teli esteken is 28 fok van, es semelyik mas orszagba nem exportaljak, annak bizonyara durva elkepzelesei vannak arrol, mi a lehetseges es mi a lehetetlen.
Az auto karosszeriaja egyertelmuen LSD hatasa alatt keszult, hisz minden vonal, ami ivesen indul szogletesen vegzodik, es minden szogletesen indulo vonal egy hullamivbe fut ki. Nyilvanvalo, hogy ez kevesse erdekes akkor, amikor amugyis minden hullamzik, gorbul es nyulik erzekszerveid szerint. A forma amugy nagyon megnyero – lehetett volna a 80-as evek elejen, kar, hogy ez az auto 3 eve keszult…
A hatso lampakra ujabb designert alkalmaztak (talan az LSD-s srac aznap mar be sem talalt az irodaba), aki viszont Speed-et szedett nagyobb adagokban, ugyanis erre a 80-as evekben divatos karosszeriara tervezett 2 darab, LED-ekbol allo hypermodern lampat, bizonyara abba gondolva bele, hogy mennyire szuperkul lesz, mikor ezzel elozi majd 200-zal az autopalyan a merciket…
Osszessegeben azonban megis meg voltunk elegedve az autoval, hisz nem is robbant le alattunk, es gyakorlatilag nem fogyasztott benzint. 20 litert tankulotunk bele egy helyi Shell kuton, es a harom napi, osszesen 250 megtett kilometer alatt mindossze egy rublika fogyott le a negybol… persze nem zarhato ki, hogy e muszert is egy fentiekhez hasonlo ugyes mernok tervezte. Malajziaban amugy nagyjabol ketfajta benzinkut letezik: Shell es Petronas. Az arak hatosagilag szabalyozottak (most epp kb 100 forint egy liter benya), es Nimalan elmondasa szerint a kormanyparti emberek a reszben allami tulajdonu Petronasnal tankolnak, az ellenzekiek a Shellnel… erdekes lehet erre a piacra egy marketingkampanyt tervezni…

Mialatt ezt vegiggondoltuk meg is erkeztunk a Geoparkba, ami egy hegy tetejen allo kilato es fuggohid, es az oda felvezeto 2 libego osszefogalo neve. Mikor meglattam a libegoket, rogton ereztem, hogy ezt nem a teriszonyomnak terveztek, s meg is allapodtunk Anitaval, hogy amig o fellibegozik, fenykepezik es visszajon, en egy feherhomokos parton mulatom majd az idot. El is indult felfele, en meg elfele. Feherhomokos strandot szerencsere nem olyan nehez talani Langkawiban, alapvetoen a kovetkezot kell tenni: elso lepeskent megvizsgalni, nem eppen egy feherhomokos strandon allsz-e. Ha a kerdesre igen a valasz, akkor BINGO, mar meg is erkeztel. Ha erre a kerdesre nem a valasz, akkor bizonyara a sziget belsejeben vagy egy hegyen a dzsungelben. Ekkor beulsz a kocsidba es elindulsz barmerre, a lenyeg, hogy folyamatosan lefele haladj a hegyrol. Amikor elfogy korulotted a dzsungel, BINGO, mar ott is vagy a feherhomokos, palmafakkal szegelyezett strandon. Itt elotoltottem masfel orat a sekely langyos vizben nehany szines agama (nagyobb, gyikszeru cucc) tarsasagaban, akik a dzsungelbol bukkantak elo meglesni mi tortenik eppen az o partszakaszukon. Mivel hamar nyugtaztak, hogy senki nem jott megenni a gyumolcseiket vagy elrabolni a nostenyeiket, vidaman biccentettek, es visszacammogtak a fak koze.

Masfel ora utan osszeszedtem Anitat a libego aljabol, es elindultunk a “Seven Wells” fele, ami Langkawiban nem 7 walesi sracot jelol, hanem 7 darab termeszetes tavat egy hegy tetejen, melyeket egy patak vajta granitcsuszda kot ossze, s igy lehet csuszkalni egyikbol a masikba, vigyazva, hogy a hetedik utan kiszalljunk a jatekbol, mert a hetedik tobol kijovo patak egy 90 meteres vizesesben vegzodik. Ennek a termeszeti csodanak elvezetehez 500 meternyi fuggoleges hegyet kell megmaszni egy hihetetlenul meredek lepcsosoron (mas ut nincs), de ez legalabb redukalja a fent levo turistacsoportok szamat nullara. Az ut elott feltankoltunk: megettunk/megittunk egy-egy kokuszt, es egy kis sult tesztat, hogy ne fogyjunk ki az erobol, es nekivagtunk. Rendesen megizzadtunk, de fent vart maga a csoda. A fekete grantisziklak langyosra melegitik a friss hegyi patak vizet, igy tenyleg ugy erzi magat az ember, mint egy csuszdaparkban, csak eppen nem lehet fagyit kapni, es osszesen 10 masik vendeg van :) A kilatas pedig elkepeszto: szinte az egesz szigetet belatni, a tengertol a hegycsucsokig. Nem is tudtunk betelni a hely szepsegevel jopar oran at, es ossze is haverkodtunk egy fiatal angol parral, akik szinten az europai rosszidot hatrahagyva jottek 3 hetre hatizsakozni Malajziaba es Thaifoldre. Lassan kezdett sotetedni, igy feloltoztunk (ez annyit tesz, hogy felvettuk a strandpapucsot es a polot) es elindultunk hazafele. Utkozben megalltunk egy igazi helyi etterembe, ami annyira autentikus volt, hogy senki nem beszelt angolul, es a menu is csak malajul volt elerheto. Szerencsere a rizs es taszta szavakat mar megtanultuk, italt pedig ananaszlevet rendeltunk ramutatva egy ott hevero gyumolcsre. Nos az anaszle konkretan frissen facsart/preselt ananaszbol keszult, es mennyei finom volt, viszont ezutan jott a feketeleves. Eloetelnek kihoztak joehany uborkaszeletet es egy kis kremet melle. Azt gondoltuk, a kremet rakenjuk az uborkara, es megesszuk. Az elso falat utan mar nem gondoltuk igy. Kiderult ugyanis, hogy a krem chillikrem volt, az otthoni eros pistahoz hasonloan daralt chillibol (pirosbol es zoldbol) keszult, es olyan eros volt, hogy a vacsi vegere meg a beleallitott femkanalat is feloldotta :) . Elemi fajdalom jarta at szankat, torkunkat es gyomrunkat. Nem volt ketsegunk afelol, hogy ezutan egy evig nem kell fogorvoshoz mennunk, hiszen a szankban levo osszes gonosz baci egy pillanaton belul elegett, csak azon izgultunk, nehogy a fogainkbol a tomeseket is feloldja ez a mennyei manna. Mindenesetre a foetelnek mar nem nagyon ereztuk az izet, igy az akar igen finom is lehetett…

Hazamentunk, utkozben megittuk az kocsiban tarolt 2 uveg asvanyvizet (az elejen a kocsi hutovizet is szamitasba vettuk, de az vegul meghagytuk), es villamgyorsan lementunk a parti barba, ahol egy kokuszkremes palacsinta es egy tal friss gyumolcs utan mar kezdtuk egesz jol erezni magunkat, kulonosen hogy aznap megvaltozott a zenei stilus, es 90-es evek beli rockszamok mentek. Az ott levo tobbi fiatallal emlekeztunk diakeveinkre, s a Sweet Child o` Mine-ra mar az egesz part tancolni kezdett.

Megerkezes Langkawira

2009-01-04T10:04:00.000-08:00

Kuala Lumpurtol Langkawi szigete 12 oras vonatozasra, s 1 oras hajozasra fexik. Azert, hogy ne kelljen egy napot elvesztegetnunk az utazasra, ejszakai “alvos” vonatot valasztottunk, mely este 8kor fut ki KL-bol, s reggel 8ra erkezik a kikotobe. Tobb okbol is izgatottan vartuk ezt az utat: egyreszt meg sosem aludtunk halofulkes vonaton meg otthon sem, masreszt meg sosem utaztunk malajziaban vonaton. Nos a ketto egyutt felejthetetlen kalandnak igerkezett. Este fel8 korul jopar hatizsakos europai (jellemzoen angol) fiatallal, es megszamlalhatatlan mennyisegu helyi emberrel varakoztunk vonatunkra. Vegul a “superior” osztalyra foglaltunk jegyet, s ennel alabb senkinek nem javaslom a lecet tenni. Nem a tisztasag miatt: az egesz vonaton meglepo tisztasag uralkodott, a mosdoban wc-papir , keztorlo es folyekony szappan is volt dogivel, valamint kb orankent takaritottak. Inkabb a meretek miatt. Az azsiai emberek jellemzoen kisebbek, mint mi, europaiak. Bar en nem vagyok egy egimeszelo, a kuala lumpuri metron igen konnyen atnezek a helyi tomeg feje felett… Viszont a halofulkek agyait a helyiekre terveztek. Igy az en 180 centimmel pont faltol falig ertem benne, azaz amikor a teljes talpam az agy vegen allt, fejem csucsa akkor is erintette az agy fejet… raadasul, ha nem szeretned hatizsakodat mindenki predajava tenni a folyoson, oneki is be kell fernie az agyadba melled. Szerencsere a szelessegemet tekintve (mely az elmult napok csodas kajainak koszonhetoen sem valtozott lenyegesen) meg versenykepes vagyok a helyiekkel, igy a hatizsakom kenyelmesen meghuzodhatott a labamnal. De igy sem volt mindennapi az elmeny, amikor a vonat megindult, s ahogy imbolyogva gyorsitott, en a felso emeleti agyamba meg inkabb imbolyogva probaltam kapaszkodni, elferni es aludni egyszerre. Nos ez nem ment maradektalanul, s a 12 oras agybanlet ellenere reggel ugy ereztem magam, mint akire pont rafer egy kiados alvas :)

Mindenesetre egy rovid oras hajokazas utan megpillantottuk a tropusi dzsungellel boritott, feherhomokos strandokkal keretezett szigetet, ahol az elkovetkezo 3-4 napot tolteni tervezzuk: Langkawi-t. Kikotottunk, autot bereltunk, es nekivagtunk, hogy felfedezzuk. Ja igen: Malajziaban angol rend szerint, a bal oldalon autoznak, igy az elso par kilometeren megint bizonytalanul fordultam a duplasavos utakon, inkabb remelve, mint tudva, hogy a jo oldalra erkezek… Elso tervezett allomasunk, a guide szerint a sziget legjobb seafood etterme sajnos bezart, sot lassan bontani is kezdik (ennyit a felujitott kiadasu utikonyvekrol), igy tovabbmentunk s elkezdtunk szallast is keresni. Igazabol 2 igenyunk volt: legyen tiszta, es legyen kozvetlenul a tengerparton. Nos nem kellett sokat keresnunk, talaltunk egy fantasztikus vendeghazat, kozvetlenul a tengerparton, ahol volt egy szabad szoba: pont a legszebb, kozvetlenul a strand felett, kilatassal a kapraztatoan feher homokra, a susogo palmafakra es persze a tengerre VEGRE itt vagyunk! Ennek oromere elmentunk ebedelni. Mivel megszomjaztunk szokas szerint 2 kokusszal kezdtunk, amely itoka es a belso puha husa eloetel is egyben, majd egy-egy tengeri herkentyus tesztaval folyattuk, ami hozta a szokasos nivot: szuper volt. Malajzai konyhaja egyszeruen FANTASZTIKUS. Nem tudok jobb szot ra. Minden annyira finom, hogy elkepeszto. El-ke-pesz-to.

Nem akartuk az idot vesztegetni, igy visszamentunk a szobaba, furdoruhat vettunk, es irany a tengerpart. Imadom ezt az erzest. Ahogy hosszu ido utan eloszor taposol bele ismet a tengerparti finom forro homokba mezitlab, ahogy a hullamok mossak a talpad, mikor a vizbe lepsz, ahogy futnal es tancolnal a parton, es ahogy korulolelned az egesz vilagot jokedvedben. Ahogy mosolyogsz es visszamosolyognak rad, es ebben benne van az uzenet: pajtikam, tudod, hogy ez a vilag egyik legszebb helye, itt vagyok en, te is itt vagyok. Milyen k…va szerencsesek vagyunk, mosolyogjuk hat!

Ahogy setalgattunk fel-ala a parton egyszercsak meglattunk egy beach-bar-t. Odamentunk, leultunk, rendeltunk. Nehany fiatal vitte az uzletet, vannak koktelok, shakek, meg egy sutoracs alatt lobog a tuz, frissen hozzak a halat a tengerbol, kis so-bors, racsavarnak egy citromot es kesz: mennyei. Rendeltunk hat vacsit is, mikozben neztuk a naplementet egy pohar bor mellett. Talpunkat a meg meleg, hofeher homokba furtuk. Az asztalokon korben meggyujtottak az olajmecseseket, a tengerbe bebukott a nap, s ahogy sotetedett, szaz meg szaz kis halaszcsonak gyujotta meg lampasat a horizonton. Ekozben szolt a zene a bar hatalmas hangszoroin… tokeletes pillanat.

Ezert jottunk.

Utolso nap(ok) Kuala Lumpurban

2009-01-04T09:42:00.000-08:00

Nem tudom biologiai oram eppen milyen idozonara van beallitva a sok utazas miatt, de az biztos, hogy ujev napjan a hajnali 5 oras lefekves utan a 7.30-as kelest korainak ereztem…

S hogy miert is siettunk ennyire? A Petronas tornyok mar emlitett Skybridge atjarojat mindenkeppen meg akartuk nezni s ez volt az utolso alkalmunk. Igy a magasvasuton vegigaludtuk a 8 megallot Nimalanek haza es a belvaros kozott, es 8.30-kor mar sorban is alltunk a jegyekert. A delutani egy oras turnusra kaptunk jegyeket, igy a delelotti orakban meg meglatogattuk a Kuala lumpuri kinai negyedet, ami pont olyan, mint a new yorki: a meg moziban ki sem jott filmek mar dvd-n kaphatoak 1 dollar koruli osszegert, taskakbol, orakbol es cipokbol pedig csak a legnevesebb markakat aruljak, valahogy gyanusan olcson :) . Hogy valodi erteket is kapjunk, beultunk egy hat- es talpmasszazsra az egyik kinai masszazsszalonba, majd igy felfrissulve indultunk neki a vilag masodik legmagasabb epuletenek. Ha teljesen oszinte vagyok, akkor be kell valljam, nem vagyok a modern epiteszet nagy baratja. New Yorkot pl egyalatalan nem talaltam lenyugozonek, pedig ha valaki felhokarcolokat akar nezegetni, „nyunyi” is the place to go. A petronas tornyok ugyanakkor nagyon lenyugoztek, nem csak azert, mert nem a szokasos uvegkocka formajuak, hanem, mert mint a tura alatt kiderult, epitese alatt tudatosan hasznaltak vallasi szimbolumokat – ami egy cegkozpontnal mar eleve meglepo. A tornyok alaprajza peldaul ket-ket 45 fokban elforgatott negyzet, ami az egyik legerosebb iszlam szimbolum (hasonloan a keresztenyek keresztjehez, vagy a zsidok david-csillagjahoz). Maga a skybridge megvalositasa is epeiteszeti bravur, hiszen ket darab 450 meter magas, egymastol fuggetlenul lengedezo tornyot egy stabil acelfolyosoval osszekotni anelkul, hogy az egybol elszakadna, az en szememben mar csoda. Na mindegy, voltunk, lattunk, gyoztunk.

Innen irany a palyaudvar, hogy megvegyunk az esti vonatjegyket Langkawi szigetere, turank kovetkezo allomasara. Illetve ez csak a terv volt, ugyanis aznapra mar minden jegy elkelt, igy egy gyors ujratervezes utan a masnapi alvo-vonatra vettunk/kaptunk jegyeket. Mikor hazaertunk, es elujsagoltuk vendeglatoinknak, hogy meg egy napig maradunk Nimalan megkerdezte, hogy szeretjuk-e a palacsintat. Latszott, hogy nem regota ismerjuk egymast, ugyanis barataim tudjak, hogy eletem egyik jelmondata: az elet rovid, egyel sok palacsintat! Elmeselte, hogy Malajziaban adjak a vilag legnagyobb palacsintajat, s ha van kedvunk, szivesen elvisz minket vacsi utan a kedvenc palacsintazo helyere… alig tudtuk kivarni a vacsora veget, autoba vagtuk magunkat, es mar mentunk is. Egy gyonyoru, tradicionalis malaj butorokkal, kezzel faragott vastag, nehez sotetfa asztalokkal es szekekkel zsufolt helyre erkeztunk, s Nimalan mar rendelt is: „roti tissue”-t, azaz kendo kenyeret. A pincer elment es 5 perc mulva egy kb meter magassagu haromszogbe hajtogatott palacsintat hozott a csucsanal fogva, meg 5 tanyert. Na ez mar nem lehet rossz-gondoltam. Sorba helyezte az 5 tanyert, es rafektette a meteres palit. Azonnal nekiestunk. Erdekes ize volt: palacsintatesztahoz hasonlo, de ropogosabbra sutott, kicsit edes, kicsit sos harapnivalo volt. Negyed ora alatt vegeztunk vele, de a repeta azert nem ment volna. :)

Masnap Nimalan (minthogy meg egy napra a nyakaba szakadtunk) elvitt minket egy gyonyoru buddhista templomba. Az autopalyarol egy hatalmas hegynel tertunk le, s ahogy kozeledtunk, ugy tunt fel, hogy a hegy oldalaban vegig lepcso vezet felfele egy barlang bejarataig. Maga a cseppkobarlang volt a templom, s hogy meg kulonlegesebb legyen, a hegy kozepe kraterkent meg volt nyilva, s a templom kozepere gyonyoruen sutott be a reggeli napfeny. Egeszen hihetetlen hangulata volt. Nimalan elmondta, hogy vallasi unnepekkor a hivok felajanlasait hatalmas bugyrokba csomagoljak, s transzba esett ferfiak futnak fel 300 lepcsofokot fejuk felett egyensulyozva az 50-60 kilos csomagokkal. Egyszer egy baratja is jelenkezett felajanlonak, es ugy edzettek az unnepre, hogy 1 honapig minden nap reggel talalkoztak es 9szer fel es lefutottak a tizenot emeletnyi lepcson gyors egymasutanban. Nos minden tiszteletem az ilyen eros valasossagu embereke. Nekem az egyszeri felmaszas is komoly legzesszam novekedessel jart, pedig nalam csak egy kis hatizsak volt egy napszemuveggel es egy fenykepezogeppel…

Mielott felultunk volna a vonatra, Nimalan meg elvitt minket egy utolso kozos ebedre egy kinai etterembe. En egy kicsit csodalkoztam a valasztasan, merthogy kinait en max hetente egyszer birok enni Magyarorszagon, azutan is mindig kozpesen rosszul vagyok… Nos mint itt kiderult, az igazi kinai konyha nem csak ugyanolyan izu, kulonbozo nevu es szinu szoszokkal leontott csirkehusbol all…

Kezdetnek kaptunk egy tal tesztat, melyre nem talalok jobb jelzot: mennyei. Annyira finom volt mar maga a teszta, hogy en szohoz sem jutottam. Egyszerre volt konnyu, szinte legies, es megis laktato. Meglehetosen vastag, lapos, s megis szinte teljesen atlatszo volt. Ize pedig kicsit edeskes, de csak pont annyira, hogy kulonlegesnek talaltassek. A teszta utan pedig jottek a kulonbozo, tofuval s minden mas inyencseggel toltott zoldsegek, melyek nagy reszet nem is ismertem. Fantasztikus ebed volt. Csipos csirke nelkul :)

Innen mar csak egy utunk volt: haza osszepakolni, majd irany a posta, es hazakuldtunk 2 doboz cuccot, melyrol mar a 3 nap alatt kiderult, hogy feleslegesen hoztuk el, s igy inkabb nem akarjuk cipelni majd` 2 honapig. Innen pedig irany a palyaudvar es a malaj alvo vonat. Hogy milyen is ez? Olvasd tovabbra is a blogot, s megtudod!

Udv es pussz

Zsombi

Selamat tahun baru 2009

2009-01-01T11:53:00.000-08:00

Szilveszter napjan korai ebredest terveztunk, de a 8-ra felhuzott ora ellenere csak 11 korul sikerult kinyitni a szemeinket. Pont olyan reggel volt, amit szeretek: ebredes utan, miutan kimasztam az agybol, es nagyokat lelegeztem, ugy ereztem, hogy 1 fokkal van csak melegebb, mint ahogy az idealis lenne. Nem is kellet sokat gondolkozni a szilveszteri oltozeken: egy polo, egy short es strandpapucs. Igy indultunk KL belvarosa fele, a Petronas toronyba. A Petronas Twin tower jelenleg a vilag talan masodik legmagasabb epulete, es barmilyen meglepo a Petronas nevu olajvallalat epitette maganak, mint cegkozpontot. A ket torony kozt feszulo Skybridge (amit a Sean Counery es Caterine Zeta Jones Brillians csapda c filmjebol is ismerhetunk) ingyen latogathato, csak kora reggel kell odamenni es aznapra jegyet igenyelni. Nos errol mi a 12-es erkezesunkkel termeszetesen lekestunk, igy masik szilveszteri program utan kellett nezni. Rovid gondolkodas utan Kuala Lumpur hires tropusi madarparkja mellett dontottunk, ahova egy kalandos fel oras buszozas utan meg is erkeztunk. Csak hogy a „legnagyobb” ne maradhasson ki aznap sem az eletunkbol, kiderult, hogy ez a tropusi madarpark a vilag legnagyobb ropdeje is egyben.

Ugyanis az egesz maradpark egy harminc hektaros, haloval lefedett ropde, amin a belepeskor bemesz, es onnantol szabadon maszkalnak es repdesnek korulotted a madarak. Igy lattunk hatalmas papagajokat, tukanokat, kocsagokat es gemeket, tropusi golyakat, kulonbozo azsiai receket, egzotikus galambokat, pavakat. Nem egy kozuluk a vallunkra, kezunkre is szallt, mivel meggondolatlanul egy meglekelt kokuszdiot szivoszallal szurcsolgetve leptunk be parkjukba, s a friss gyumolcs levebol es husabol a madarak is szivesen belakmaroztak volna. Hogy honvagyunk felebredjen –nem mintha nem hianyoznanak folyamatosan a hideg, kodos Budapest allandosult dugoi es vidam, oromet sugarzo lakoi- talalkoztunk Barnafulu Papagajokkal is; akik pont ugy neztek ki, mint Topi, aki ezuttal nem kisert el minket erre a kirandulasra.

4 ora setalgatas utan megebedeltunk a helyi etteremben, mikozben ket tuzok nagysagu tukan uldogelt tolunk 2 meterre egy agon. Hazafele vettuk az iranyt, elsosorban azert, mert fenykepezogepunk elemebol a 445. foto utan kifogyott a szufla. Amint ez megtortent, es biztossa valt, hogy mar nem tudunk fenykepezni, azonnal egy csapat majom ereszkedett le mellenk egy utszeli farol a jardara – immar a varos kozepen :).

Hamar hazaertunk, lezuhanyoztunk mialatt feltoltott a fenykepezogep, es irany a belvaros, az ujevi karneval a Petronas tornyok elott elterulo teren. Utkozben, a tertol 2 percre beultunk egy etterembe vacsorazni. Elkepesztoen finom etelt kaptunk: ez a satay csirke kerdes nelkul az evszazad legjobbja volt, a sult tesztas zoldseges csirkeben annyi iz koncentralodott, amibol egy budapesti etterem egy evig fozhetne, a Mango lassi egyszerre hozta a friss mango edeskes melegseget, a joghurt savanykas frissesseget, es a jegkockak hideg karcossagat. Ha van Isten, tuti o is ide jar vacsorazni.

Es az, hogy van Isten egeszen hamar kiderult. Tortent ugyanis, hogy kimentunk a foterre, ahonnan az ejfeli tuzijatekot a ket torony kozott majd a legjobban lehet latni. Tovabbi parszazezer ember gondoskodott rola, hogy ne erezzuk egyedul magunkat, es a tomeg percrol percre tovabb nott. Ejfel elott kb tiz perccel tortent, hogy a ter egyetlen szabadteri barjanak egyik asztala mellol felallt egy kozepkoru par es elindult valamerre. Mi egymasra neztunk Anitaval, hogy ez valami vicc vagy komoly (mert viccnek eleg durva lenne), majd tiz masodperc alatt odaugrottunk egy elfoglaltuk a helyuket. Igy az ejfeli tuzijatekot konkretan egy paholy elso sorabol, koktellel a kezunkben neztuk vegig, mikozben a vegtelen embertomeg tolunk 3 meterre probalt kitalalni egy szardinias doboznal hatekonyabb helykihasznalasi modszert. Good guys have good luck – hogy volt fonokomet idezzem.

A tuzijatek utan setaltunk meg egy kicsit az utcabalon, de mivel ujev napjan Malajziaban az utcan is lehetett alkoholt fogyasztani, s mivel az azsiai emberek nem birjak az alkoholt, a buli eleg gyorsan kifekudt… a szo szoros ertelmeben. A barokban meg duborgott a zene, de az utcan egyre kevesebb olyan ember volt, aki el tudott volna jutni egy bar bejarataig komolyabb segitseg nelkul… igy mi is hazafele indultunk.

Hogy miert keltunk masnap mindossze 2 ora alvas utan, es mekkora egy szupernagy malaj palacsinta a holnapi reszbol kiderul!

Selamat tahun baru 2009!

Zsombi es Anita

Megerkeztunk - Kuala Lumpur elso este

2008-12-31T12:59:00.000-08:00

Megerkezes

Bocs a legutobbi igazan roved bejegyzesert, csak a Hong kongi repteren a repulore varva szerettuk volna tudatni mindenkivel, hogy eddig siman megy az ut.
Na de lepjunk 1 lepest vissza: hetfon koran indultunk ki a Ferihegyre, mert ott meg 2 fontos feladatunk akadt (marmint a becsekkolason es az elrepulesen kivul): egyreszt ajandekot kellett vasarolni az elso vendeglatoinknak (vegul a szokasos Tokaji & Unicum kombonal maradtunk), masreszt magunkat kellett feltankolni alkohollal, ugyanis az azsiai konyhahoz valo kezdeti hozzaszokast segitendo minden baratunk ajanlott egy korty whiskey-t az elso heten minden ebed es vacsi utanra… s mi mi mast tehetnenk, mint megfogadjuk a jotanacsot.
Ferihegy, Helsinki, Honk Kong, Kuala Lumpur – szinte eszrevetlenul kovettek egymast a repterek, nappal es ejszaka, hideg es meleg. Mignem arra ebredtunk (sokadig 3-4 oras almunkbol), hogy az ablakon kinezve nem fenyofakat es tollkabatos embereket (Helsinki), nem is hatalmas kodben alldogalo orias tankereket (Honk Kong), hanem vidaman mosolygo poloban es shortban alldogalo repteri szemelyzetet latunk egy sor palmafa elott. “OK, itt mar kiszallhatunk egy hosszabb idore” – gondoltam.S nem is csalodtam: kint igazi karacsonyi ido: 30 fok es 97% paratartalom vart :) . A pulcsikat innentol elrejtettuk a hatizsak aljara. Egy roved buszozas utan megerkeztunk KL belvarosaba, ahol vendeglatonk helyett egy sms fogadott bennunket, hogy szalljunk fel a gyorsvasutra, s annak a Paramount megallojanal varnak minket. Kuala Lumpur egy igen erdekes varos: egybe van gyurva egy metropolisz oriasi felhokarcolokkal, egy dzsungel hatalmas fakkal es majmokkal, egy kisvaros csaladi hazakkal es egy szegenynegyed palakunyhokkal. De ezek olyan rendszertelenul kovetik egymast, hogy neha a legmodernebb uveg felhokarcolok mellett van 2 palakunyho, amelyek elott a sarban csirkek rohangalnak…
Mire lett volna idonk ezt vegiggondolni, mar szalltunk is le a vonatrol, s Nimalan mosolyogva fogadott minket protonja kormanyanal. Hat igen a Proton a Malaj ipar buszkesege, az egyetlen malaj automarka. Lenyegeben kifutott automodellek (foleg Mitsubishi es Toyota) gepsorait vasarolja meg a malaj ceg, majd ront egy kicsit a dizajnon, aztan ujrarajzolja a meg mindig szepen maradt reszeket, hogy csontig hatoloan aranytalan autot kapjunk, es elkezdi ezeket gyartani Proton markanev alatt. A malaj kormany pedig, hogy vedje a “hazai ipart” minden egyeb import autora annak arat megharomszorozo vedovamot vet ki, s igy azokat csak az igen tehetosek vasarolhatjak meg. (egy Mini Cooper peldaul 200.000 Malaj dollar, ami kb 12 millio forintnak felel meg). Ezzel a piacvedelemmel a malaj kormany elerte, hogy egesz malajziaban orult ronda, draga, korszerutlen, de mindenesetre hazai keszitesu autok vannak. Ezen kivul malajziaban minden szuper :)
Kezdjuk pl a kajaval: Nimalan megkerdezte, hogy van-e estere programunk, mert ha nincs, elvisz minket egy helyi etterembe, ahova haverjaival minden heten eljarnak egyszer-ketszer. Termeszetesen vele tartottunk, es a vegtelen jo hazias etelek kivul meg rendkivul sok jo tanacsot is kaptunk utunkhoz barataitol, akik a malaj fiatalokra jellemzeon valamennyien az IT iparagban dolgoznak, de hatan hat helyen: 6 nyugati multi malajziaba kihelyezett IT kozpontjaban… Shelles nem volt kozottuk
S hogy mit ettunk s ittunk? Nos az italban maig nem vagyunk biztosak: feher, az elejen edeskes, de semleges utoizu, meleg uditot rendeltunk mi is, mivel ugy lattuk mindenki ezt issza. Enni pedig: vaddisznos curry-t, tengeri moszat salatat, csirkes-edes-eros porkoltet, es egy egybensult hatalmas tengeri halat, amely olyan omlos volt, hogy szinte magatol ugott fel villankra… hmmmmmm …csodafinomra sikeredett a vacsi, amely utan az idoeltolodasnak koszonhetoen egy joizu 14 oras alvast sikerult osszehoznunk (fejenkent)

S hogy milyen kalandokba keveredtunk szilveszter napjan? Holnap megirom!
Pussz
Zsombi

HHH is done...

2008-12-29T18:07:00.000-08:00

Hungary, Helsinki, Hong-Kong. Ezek voltak meg eddig ma :)
Most irany Kuala Lumpala!
Rohanunk a gephez!

Pussz

12 Hours and counting.....

2008-12-28T14:03:00.000-08:00

Ha minden tervek szerint halad, 12 óra múlva már a ferihegyi aszfalton várjuk, hogy gépünk elinduljon Helsinki felé... Igen először északra kell menni, hogy aztán délre érkezzünk. Helsinki, Hong Kong, Kuala Lumpur a holnapi terv (bár KL-ba csak holnapután érünk oda).
Ma reggel elintéztük az utolsó feladatokat: felhívtuk Kuala lumpuri barátunkat (helyesebben az öccsét, mert mint kiderült ő időközben Chicago-ba költözött..), hogy minden rendben van-e az első pár napi szállással kapcsolatban, ugyanis az újévet náluk fogjuk tölteni. Ezután elrohantunk megvenni a legutolsó még hiányzó dolgokat, beszkenneltük az összes igazolványunkat, útlevelünket, vízumunkat és oltási papírunkat, majd feltöltöttük őket a netre, hogy elvesztés/ellopás esetén bárhonnan le tudjuk tölteni és kinyomtatni a másolatokat... Ezek után kezdődött a táska pakolás...
Itt hamar kiderült: nem is olyan egyszerű fejenként egy hátizsákba belegyömöszölni mindent, amire a következő közel 2 hónapban szükségünk lehet...

Viszont most nem erről akarok írni, hanem az utazáshoz, s különösen a repüléshez való viszonyunk változásáról. Emléxem, mikor életemben másodszor készültem repülni (amikor először repültem kb 6 éves lehettem, így arról nincsenek élénk emlékeim, plusz úgy vélem akkor azért nagyrészt szüleim készítettek fel az útra :). Szóval amikor igazából először repültem 15-16 éves lehettem, és szüleim angliába küldtek nyelvet tanulni. Elképesztően izgalmas útnak ígérkezett: szüleim nélkül, egyedül a repülőn, a világ egyik legnagyobb repterére érkezni, ahol meg kellett keresni nagybácsimat egy kb 5 évvel azelőtt készült kép alapján...
Legalább 2 héttel az út előtt már be volt pakolva a bőröndöm. Az út előtti éjszaka le sem hunytam a szemem....

Most pedig 15 évvel később ha Londonba készülök pár napra a reggeli géppel, előző este még el sem kezdek bepakolni, hisz arra még ott lesz a reggel :) Azért ázsiába készülve végülis egy fél nappal az indulás előtt elkészültünk a táskákkal...

Ha valaki még huszonévesen akar minket átölelni, az holnap reggel a szabadsághegy-ferihegy útvonalon stoppolja le autónkat!

Csóközön!
Zsombi és Anita

ui: itt a bejegyzés végén kérnék valami pörgös számot, és küldeném mindenkinek aki szereti, különösen Anitának, hogy tudja hallgatni, amíg végre valahára megkapja ajándékba az albumot :)

Karácsony

2008-12-26T02:05:00.001-08:00

Áldott, békés karácsonyt kívánunk!

Zsombor és Anita

Miért pont most?

2008-12-22T11:41:00.000-08:00

"The best time to plant a tree is 20 years ago. The second best time is today"
Ahhoz, hogy fát ültess a legjobb időpont: húsz évvel ezelőtt. A második legjobb ma van.

Én nagyon hiszek ennek a mondásnak az igazságában. Hiszem, hogy ha valamit el akarunk érni, azt ma kell elkezdenünk. Nem holnap. Mert az az indok, amiért a ma helyett holnapra tolunk valamit, legalább olyan erős lesz, mint amilyet majd holnap találunk, hogy az álmunk holnaputánra maradjon.

Bizonyára sokan ismertek olyan embereket, akik gyakran mondogatják:
- bárcsak főiskola alatt kimentem volna külföldre egy évig nyelvet tanulni
- bárcsak elmentem volna egy világ körüli útra, mielőtt komolyan elkezdtem volna dolgozni, és beindult volna a karrierem

Teljesen világos, hogy egy 6 hetes ázsiai hátizsákos túrára semelyik multi cégnél dolgozó embernek nincs ideje. Magától értetődő, hogy senki nem fogja 6 hétre szabadon hagyni a naptáradat, vagy másfél hónapra felfüggeszteni a futó projektjeidet. Erre egy vállalatnak nincs ideje. Időd csak neked van. Neked csak időd van!

Sokan mondták nekem, mikor megtudták, hogy utazom: milyen szerencsés vagy. Igen, szerencsés vagyok, mert a főnököm elenged. Igen, szerencsés vagyok, mert van annyi pénzem, hogy ennek az útnak a költsége nem fog hiányozni máshonnan. De ha valaki azt mondta: én is régóta tervezek egy hasonló túrát- azt kérdeztem tőle: mit tettél érte, hogy megvalósuljon a következő születésnapod előtt?

Sokunknak vannak ugyanis óriási álmaink. És sokan toljuk őket távolabb és távolabb az időben, abban bízva, hogy a csillagok egy szerencsésebb együttállásakor majd megvalósíthatjuk őket, csak most még egyelőre koncentráljunk a karrierünkre, hogy legyen pénzük, hogy fizessük a lakás törlesztőjét, hogy lecserélhessük a kocsit egy nagyobbra, szebbre, jobbra.

Én életem elmúlt tíz évében a következőre jöttem rá: ha van valami igazán nagyszabású, amiről álmodom, azt azonnal a prioritási lista élére kell tenni, és minden egyes nap kell tenni valamit érte. Hamarosan valóra is válik. Meggyőződésem, hogy Isten / a Sors / a Karma (kinek-kinek világnézete szerint) alig várja, hogy segíthessen abban, hogy álmainkat megvalósítsuk, csak végre el kell indulni abba az irányba, amerre a célunk lebeg.

Hihetetlen történeteket ismerek. És jómagam is hihetetlen történeteket éltem át, íme a legutóbbi példa: mikor 2 éve kiértem Londonba, és megcsapott az ingatlanpiaci zsongás, megfogadtam, hogy 30 éves korom előtt lesz 2 olyan ingatlanom, amelyeket befektetési célból vásároltam, és amelyek minden hónapban pénzt tesznek a zsebembe. Akkor ez teljesen őrült fogadalomnak látszott. Nem is tudtam, hogyan fogom megvalósítani. Nem is volt annyi pénzem. Nem is tudtam igazából mit jelent az ingatlanbefektetés. De minden nap tettem valamit érte. És egy idő után kezdtem érezni, hogy nem vagyok egyedül: ahogy én teszek egy lépést, Valaki megsegít másik kettővel. És ma itt ülök, még van közel 2 hónap a 30. szülinapomig, és megvan a két üzlethelyiség. Mindkettő bérbeadva. Ezt az álmot kipipálhatom.

Soxor az első lépés a legnehezebb. Sikeres vállalkozók, amikor megkérdezik őket, mi volt élete legnehezebb döntése gyakran válaszolják, hogy az, amikor elhatározták: "ma kilépek munkahelyemről, és saját céget alapítok". Hatalmas bizonytalanság. Ezer kérdés. Kevés válasz. De a cél egészen világos. Sikeresség, függetlenség. És sokan számolnak be róla, hogy olyan helyekről kapnak segítséget, ahonnan nem is remélik. És lassan összeáll a kép. Ahogy Steve Jobs mondja: You can connect the dots...

Amikor amerikai kalandjaink előtt álltunk, meg kell mondjam, ezernyi félelem élt bennem. Hisz itthon megvolt mindenem. Jónevű egyetemre jártam, menő állásom volt, kocsi, lakás, pénz. Mi kellhet még? Úgy tűnt sínen van az életem. S ezt adjam fel egy kaland kedvéért? Így utólag persze egyszerű a válasz: felnőtt életem legjobb éve volt az. Ha nem adok fel mindent, sosem kaphattam volna érte cserébe kint százszor annyit:
- nem lakhattam volna egy évig egy fehér homokos, pálmafás tengerparton
- nem úszhattam volna minden nap az óceánban
- nem napozhattam volna óriás tengeri teknősökkel Hawai'i-n
- nem láttam volna vulkánkitörést élőben, s talán sosem folyt volna a lábaim előtt láva
- s nem ültem volna Honoluluban a strandon közvetlenül Cameron Diaz és Justin Timberlake mellett (aki akkor még egy bongyorhajú ifjú srác volt, nem ez a mai kalapos, mellényes figura...)
...és a legviccessebb az, hogy az egy éves amerikai kalandnak 200.000 Ft-tal vágtam neki. Ebből akkoriban pontosan kijött a vízum és az oda repülőjegy. A költőpénznek való első 1000 dollárt szüleimtől kellett kérnem... de azért csak túléltem a teljes évet, és mint említettem, még Hawaii-ra is eljutottunk. Mert nem a pénzen múlik. Csak azon, hiszed-e.

Most is sok bennem a bizonytalanság. Nem tudjuk pontosan hol fogunk lakni. Nem tudjuk mit eszünk, mit iszunk. Még az országok listája sem végleges, ahova megyünk. De pontosan ez hajt előre: kilépni a komfort zónából, és megtapasztalni egy olyan csodát, amit az ember csak akkor láthat meg, ha felad valamit a megszokásaiból.

Ezt ajánlom nektek is. kitűnő fogadalom a 2009-es évre. Ha van valami lehetetlenek tűnő álmod, fogadd meg, és minden nap tegyél érte egy picit. Ha év végéig nem válik valóra, és fizetem jövőre a pezsgődet szilveszterkor...

És pontosan ezért megyünk mi most. Mert ezt most álmodtuk meg. Jövőre minden bizonnyal egy másik álom vár.

Zsombi

Miért pont Ázsia

2008-12-21T12:57:00.000-08:00

Az egész úgy kezdődött, hogy Londonban 2 éve találkoztam rég nem látott másodunokatestvéremmel, Ben Pawley-val. Egy családi vacsinál ültünk és feltűnt, hogy november van, de Ben mégis igen jó napsütötte színű. Rögtön meg is kérdeztem, hogy Kew Gardensben (London azon részén, ahol ő lakik) jellemző-e az ilyen erős napsütés, mert akkor holnap költözünk mi is, magára hagyva gyönyörű Hampstead Heath-i otthonunkat.
- No..no! - mondta, s elmesélte, hogy szedte össze barnaságát...
-Tudod Zsombi, én évente összesen 3 hónapot vagyok Londonban, s a többi 9 hónapban egy szál hátizsákkal járom Ázsiát és Ausztráliát.
- That sounds cool - gondoltam- de egyrészt miből élsz, ha nem drogot csempészel, másrészt mit pakolsz az egyetlen hátizsákodba, ami 9 hónapon át társad ezeken az utakon.
- Érdekes, hogy az emberekben ez az első két kérdés, ami felmerül - mondta Ben, és mesélni kezdett. Elmondta, hogy ez már az ötödik év, amikor a világot járja, de még nem sikerült megunnia (igaz barátnője csak az első évben ment vele, mert utána ő a felhős londoni estéket választotta Thaiföld helyett...). Szóval minden évben 3 hónapot dolgozik testvére Ned (aki szintén másodunokaterstvérem) St. Albans főterén fekvő virágüzletében, ami igen találóan a Flowers!Flowers! nevet viseli, s az e három hónap alatt megkeresett angol fizetése elég ahhoz, hogy megvegyen 3 repjegyet: egy Londonból Ázsiába szólót, egy Ázsiából Ausztráliába szólót, és egy Ausztrália London jegyet. A maradék pénz pedig pont elfogy a 9 hónapos túra alatt...
S hogy mit visz a hátizsákjában?
- Nos az idén nagy gondban leszek - mesélte nevetve - mert eddig a hátizsákom több, mint felét kitöltötte a CD gyűjteményem, egy discman, fejhallgató, elemek, és elemtöltő. Viszont Ned azt mondta karácsonyra meglep egy iPod-dal, amire az összes CD-men lévő zene ráfér, és ráadásul az egész belefér a farzsebembe... Mit fogok így a hátizsákomba pakolni?

Érdekes gondolatokat ébresztett bennem ez a beszélgetés... s úgy tűnik nem csak bennem. Anita ugyanis pár nap múlva ebédnél egy kérdéssel állt elő: Nem húzunk el mi is Ázsiába, minimum egy jópár hétre? Természtesen erre a kérdésre fel sem merült bennem, hogy nemmel feleljek...
Végiggondoltam ugyanis, hogy mit szeretnék válaszolni az unokámnak sok sok év múlva, mikor majd a kandalló előtt ülök a hintaszékben, szakállam a földet súrolja, s ő azt kérdezi majd: nagypapi, mit csináltál 30 éves szülinapodon? Két verzió filmje forgott le a szemem előtt.
Az egyikben a szülinapi bulim előtt napközben még excel táblákban hajkurászom a számokat, illetve egy business case-t fejezek be, mert a központi csapattól csak egy irányelv érkezett, s azt még a helyi viszonyokra kell kalapálni.
A másikban a szülinapom előtti napon dzsungeltúrát teszünk egy elefánt hátán, majd este keresünk egy olyan party-t, ahol a tengerparton dübörög a zene, fáklyákkal világítanak, és mindenki fürdőruhában élvezi a februári naplementét.
Ha őszinte vagyok magamhoz: az elefántos verzió jobban tetszik...

A kérdés csak az volt, hogyan tud az ember kiszakadni egy multicéges környezetből minimum egy hónapra. Anita könnyen megoldotta a problémát, ugyanis, mint többen tudjátok, fogta magát és felmondott londoni munkahelyén, a lézer-szemészeti klinikán, amit ő vezetet, és saját céget alapított. ( http://www.thepearlgift.com/) . Így innentől kezdve neki nem volt nehéz főnökével egyeztetni a szabadságát :)

Én másik utat választottam. Bár februárban váltottam állást, tudtam, hogy ha nem akarom túl sokáig tolni a túra kezdődátumát, hamarosan cselekednem kell. Új pozíciómban töltött 5. hónap után, talán egy varsói tárgyalás után hazafelé kezdtem főnökömnél, Patricknál megpendíteni a túra húrját. Magam számára is meglepően pozitívan fogadta, s innentől indulhatott a szervezés. Repülőjegy vásárlás, országok és túrautvonalak kijelölése, oltások, gyógyszerek és vízumok beszerzése. Igazából az őszi hétvégék a fenti dolgokkal szupergyorsan teltek, s a múlt héten azon kaptuk magunkat, hogy mindjárt indulunk...

Kezdetnek ennyi... remélem a túra során végig tudom majd frissíteni a blogot az újabb kalandokkal, s így az itthon maradók real-time követhetik végig azokat.

Hamarosan kezdünk!

Zsombi és Anita